Amikor becsukódott az ajtó, nem vettem komolyan. Nincs olyan zár, amit nem lehet kinyitni. Az egész akkor kezdett elgondolkodtatni, amikor azt tapasztaltam, hogy az idő is bezárult.
A híreket nézve néha magam sem tudom eldönteni, hogy mit lenne érdemesebb: köpni vagy ordítani. Máskor meg se köpni, se nyelni nem tudok, és az epémet forralja az a mocskos kettős mérce, amelynek nap nap után tehetetlen szemlélői és sokszor elszenvedői vagyunk.
Egyre többször találkozom az utakon olyan autósokkal, akik gyermeke nincs bekötve, áll a hátsó ülésen a szülei üléseiben kapaszkodva, de a csúcs az volt, amikor egy szőke kislány feje úgy lógott ki a hátsó ablakon, ahogy a kutyák szokták élvezni autózás közben a menetszelet.
Néha elgondolkodom azon, hogy mi lesz azokkal a kérvényhegyekkel, amelyeket nekünk meg kell írni. Fejlett országokban ezeket digitálisan intézik már. Nekem pedig azért, hogy a gyerekemnek egyáltalán esélye legyen a nyári óvodára, le kellett adnom egy kérvényt.
Ha eldobok egy fiktív követ, jobban mondva, ha kinyitok bármely közösségi médiás cikket, akkor legalább egy okost találok, aki elmondja, hogy sokkal hamarabb kellett volna ezt vagy azt az illetékes hatóságnak elintéznie.
Miközben Európában bölcs vezérek döntenek arról, hogy mi is lenne jobb ebben a járványos helyzetben a népeiknek. S most egy kósza pillanatig tekintsünk el attól, hogy ki és mit gondol arról, hogy van-e egyáltalán mitől rettegni eme óvott népnek.
A cinikus megnyilvánulásaim sokakat megtévesztenek, azt hiszik, hogy én teljesen negatív világszemléletű vagyok, vagy frusztrált, vagy nem hiszek az emberekben, illetőleg ezek különleges és véletlenszerű kombinációja attól függően, hogy melyik lábam érintette hosszas távolságtartás után az anyaföldet reggel.
Tegnap reggel arra ébredtem, hogy meg kell kérdezzem biológus barátomat: mi haszna van a természetes körforgásban a vírusnak, mi a jelenléte értelme a Földön?
Alkotmányban rögzítettük, hogy mindenkinek ugyanannyi joga van a Földnek nevezett sárgolyó eme kicsiny országában. Tehát elvileg — hangsúlyozom, elvileg — mindenkinek ugyanazon elbánás jár, de ugye mind tudjuk, hogy ez a legsilányabb hétköznapon sem felel meg a valóságnak.
Édesapám mindig úgy tanította, hogy az utakon az a legveszedelmesebb időszak, amikor a sok vasárnapi vezető előkerül.
Üdv!
Mi vagyunk a sütik
Oldalunkon sütiket (cookie-kat) használunk a kiemelkedő felhasználói élmény biztosítása érdekében. Kattintson a "Cookiek elfogadása" gombra ha egyetért minden típusú süti használatával vagy a "Cookiek személyreszabása" gombra ha szeretné kiválasztani milyen típusú sütik induljanak el.
Süti szabályzat