Nem, nem volt elég az, hogy írtam e-mailt, az nem elég hivatalos, kellett küldenem egy kérvényt is, mert az óvodáktól a tanfelügyelőség ezt kéri. Ennek már nem jártam utána, mert ismerem a rendszert, már volt olyan, hogy egyvalami hangzott el a gyűlésen, de a funkcionális analfabetizmus semmilyen társadalmi csoportot sem kímél, így az infó nem jutott át. Sokszor csodálkozom, hogy ekkora inkompetenciával hogyan funkcionálhat még ez az ország. Jobbára szerintem az akarat tartja egyben a széteső rendszereket és az a törvény, hogy ami egyszer beindult és lendületet vett, az még elhalad egy ideig, bár egyre akadozva. Szóval írtam egy kérvényt, ahogy a hozzám hasonló helyzetben lévők is, ami alapján kiderül, hogy egyáltalán van-e annyi jelentkező, hogy érdemes legyen kinyitni az ovit. Persze abba senki sem gondol bele, hogy akkora a bizonytalanság, hogy nyomorú szülő kínjában már tényleg megoldja, ahogy az előző hónapokban is: önerőből. Ha valamit még a matektételeknél és a kémiaképleteknél is hamarabb megtanulunk ebben az országban, bár lehet, hogy az anyatejjel szívjuk magunkba: a rendszer nem segítőd, sőt, örülj, hogy nem egyenesen az ellenséged! Igen, tudom, ez speciális helyzet, de másfél év alatt volt részem nem speciálisban is. Mondjuk az évkezdés. Az nem különleges, minden évben egyszer megesik. Szeptember elején. A szükséges dokumentumokat azonban még novemberben is az orrunk alá nyomják az óvónők, akik ártatlanok ebben, nekik is az igazgató adja ki parancsba, aki a tanfelügyelőségtől kapja késve, azok meg a minisztériumtól, s el is értünk a fejhez, ahonnan a hal is büdösödik. Itt pedig egész egyszerűen az évszázados gyakorlatot kellene követni: fejét venni a vétkesnek.

Őri-Pákay Franciska