Ezeknek a felszínes ítélkezőknek jelzem, hogy az ágyam elhelyezkedése miatt én nehezen tudnék bal lábbal kelni, tehát nem ezen múlnak a dolgok. Sokkal inkább azon, hogy ilyen a lelkem beállítódása, és egészen korai, körülbelül hatodikos koromra visszavezethető, dokumentált írásos emlékek jelzik, hogy hasonlóan furcsa humorral megáldott voltam már tizenegy-tizenkét éves koromban is. Ezt a stílust tehát ne írjuk a sorozatos csalódások számlájára! Ha viszont ezen valaki képes túlbukdácsolni, akkor megláthatná, hogy én alapjáraton a harmincezredik csalódás után is tudok hinni az emberi jóságban. Most éppen azt nézem, ahogy most már több mint 100 000, igen százezer ember küzd azért, hogy egyetlen kisfiú élete megváltozzon. Noel, mindenki kicsi szöszke Noelje élete nem ugyanúgy telik, mint bárki másé, hiszen egy kegyetlen genetikai betegséggel született, amit a világon jelenleg egyetlen méregdrága génterápia tud orvosolni. Mondhatnánk azt, hogy eme csodaszer 2,1 millió dolláros árából mennyi más életet lehetne megmenteni. Én erre megvonom a vállam. Most az övét kell. Máskor majd másét is meg fogjuk. Lehet dühöngeni, az öklünket rázni a vállukat vonogató döntéshozók felé, de a lényeg ugyanaz: összefogás kell. Ez képes csodákra. Az emberi szeretet végtelen ereje. S ebben a szerencsétlen, bezártságra ítélet élethelyzetben is vannak olyanok, akik túlnéznek a saját nehézségeiken, megrázzák magukat, és az elmaradt utazásra, fodrászra, ruhára szánt pénzüket átirányítják ennek a kis életnek, mert ők már tudják, hogy olyasminek lehetnek a részesei, ami az ő életükre is hatással van, mert jónak lenni jó. Adni is jó. S alapjáraton az emberiség is jó. És te?

Őri-Pákay Franciska