A személyenként 12 négyzetméteres privát tér a medencékben egy agyrém. Minden medence lépcsőjénél egy felvigyázó kellene álljon, aki addig nem enged be valakit a medencébe, míg egy másik valaki meg nem unta a fürdést, és ki nem jön, ha a medence elérte az előírt kapacitást. Ez olyan lenne, mint az egyszeri lakodalom, ahová több vendéget hívtak, mint ahány hely van, úgyhogy van, aki csak akkor tud leülni enni, ha egy másik az asztaltól feláll. Aztán a strandon a medence minden oldalánál megint kellene álljon egy-egy ember, nehogy valaki ott beugorva cselezze ki a lépcsőnél vigyázót. Nem lehet betartani a beltérben kötelezővé váló maszk használatát sem, mert a medencébe senki nem visz magával maszkot, hiszen az átázik, ha pedig vécére kell mennie, akkor vagy göb kellene legyen kötve a fürdőruhájára, hogy el ne felejtse magához venni, vagy a vécétől kellene visszafordulnia — bármennyire sürgős is — a maszkért, vagy „most az egyszer nem lehet semmi bajom” alapon bemegy maszk nélkül.

Hogy lehet elvárni, hogy a csúszdáknál sorban álláskor két méter távolságot tartsanak egymástól az ilyeneket elsősorban látogató gyerekek, amikor ott test test elleni küzdelem megy a mihamarabbi csúszás érdekében; aki tartja a távolságot, és nem bújik előre, nem igyekszik, az zárásig sem fog lecsúszni.

Ne kérdezze a tisztelt olvasó, hogy szerintem akkor mi lenne a megoldás, mert nem tudom. Egész nyáron a strandokat sem lehet zárva tartani, hiszen meleg is van, vakáció is van, meg sok felnőtt számára a strandi fürdőzés az egyetlen enyhülést hozó dolog. De ilyen körülmények között, ha egyetlen fertőzött is van a strandolók között, óriási eséllyel tud rengeteg másik embert megfertőzni, ha a zuhanyzó használatával nem is, mert ott fertőtlenít a tusfürdő, de a medencekorlát megfogásával már sokkal inkább. És itt nem egy adott strandról beszélek, hanem bármelyikről az országban, mert mindenütt ez a helyzet: az emberek nagyon elengedték magukat, egyre többen könnyelműen kezelik a vírushelyzetet, és félek, hogy nagy bajok lesznek, és megint bezárnak minket a hatóságok, de bár ne lenne igazam!

Princz Csaba