Bizonyára sokan egyetértenek azzal, hogy a türelmetlenség évszázadát éljük. Ha csupán az ötven évvel korábbi életmódot elemezzük, arra a következtetésre jutunk, hogy abban az időben sokkal nyugodtabb volt az élet.
Amikor idős emberekkel szóba állunk, egyik-másik közülük arról kezd el dicsekvőn beszélni, hogy úgy érte el a nyugdíjkorhatárt, hogy akár negyven évig is ugyanazon a munkahelyen dolgozott.
Gyakran elhangzik itt-ott, hogy a futballhoz és a politikához mindenki ért. Ha aktívan vagy passzívan bekapcsolódunk egy-egy olyan beszélgetésbe, ami átlag, de aktív választópolgárok között zajlik, nem ezt tapasztaljuk.
Körülbelül háromezer éves az a feljegyzés, melyben az szerepel, hogy a fiatalság a végsőkig elromlott, elvetemült, semmirekellő, alkalmatlan arra, hogy továbbvigye azokat az értékeket, melyeket elődei létrehoztak. Szókratész időszámításunk előtt körülbelül négyszázötven évvel mondta, hogy kora fiataljai szeretik a luxust, megvetik a tekintélyt, nem tisztelik az időseket stb.
„A harcot, amelyet őseink vivtak, békévé oldja az emlékezés…” — írja József Attila A Dunánál című versében. Amikor olvasom vagy valahol meghallom ezeket a verssorokat, mindig eszembe jut a gyerekkorom, amikor ilyen-olyan alkalmakkor összegyűlt a rokonság, hosszasan beszélgettek, és ezeknek a beszélgetéseknek a nagy részét az emlékezés tette ki.
Takács Ildikó már az általános iskolában felhívta magára a figyelmet a matematikában elért eredményeivel. Addig, amíg csak minden évben tízessel zárták le, különösebben nem értékelték, úgy könyvelték el, hogy jó matekes, és kész.
Különös lény az ember. Egész élete során elérhető és elérhetetlen vágyakat kerget. Vágyakat, melyek a jobblét felé hajtják, kergetik részben a benne lévő ösztönök, részben a külső környezeti hatások, azaz mások követése. Példa erre, hogy a szülő igyekszik a legjobb óvodába, majd a legjobb iskolába íratni a gyerekét, mert nem tudja elképzelni, hogy az ő gyereke ne végezzen egyetemet.
Újabb megszorításokat követel a járvány. Ennek egyik legfontosabb pontja a személyes kapcsolatok korlátozása. Minél ritkábban kerülünk olyan közegbe, ahol sokan vagyunk, annál kisebb az esélye annak, hogy megfertőződjünk vagy megfertőzzünk másokat.
„Viselkedj jól! Ne hozz szégyent se rám, se magadra!” — hangzott egykoron a szülői felhívás, amikor a gyerek elment valahova. Ma a gyerek annyit mond:„Elmentem, majd jövök!” Sok szülő erre rábólint, azt gondolja, a gyerek már felnőtt, tudja, mi a dolga.
Vasárnap reggel arra ébredtem, hogy a szomszédban visít a disznó, nagy a hangoskodás, disznóvágás van. Nemcsak a disznó visítása, de a disznófogók hangja is jól hallható volt.
Én mindig logikusnak tartottam azt, hogy a társadalomban vannak konzervatívok és liberálisok (természetesen más irányzatok is, de most egyszerűsítsünk), akik érvek mentén vitatkozhatnak is, és ha vitájuk szakszerű, mindkét oldal javára válhat.
Üdv!
Mi vagyunk a sütik
Oldalunkon sütiket (cookie-kat) használunk a kiemelkedő felhasználói élmény biztosítása érdekében. Kattintson a "Cookiek elfogadása" gombra ha egyetért minden típusú süti használatával vagy a "Cookiek személyreszabása" gombra ha szeretné kiválasztani milyen típusú sütik induljanak el.
Süti szabályzat