Sajnos ez ma már nem így van, ugyanis mindkét oldal arra törekszik, hogy a másik oldalt „legyőzze”, és mindenben neki legyen igaza. Ez nem fog menni — lehet, hogy a vitázó felek is tudják —, de nincs mit tenni, majd csak rájönnek, hogy másként kellett volna.
A konzervatívok és liberálisok között folyó harc egyik fő témája a gyerekek és az ifjak nevelése. Amikor mélyebben belemerültem ebbe a témába, azt gondoltam, nem állok egyik oldalra sem, megmaradok a középúton. Közben rájöttem, ez nem jó, mert könnyen nevezhetnek balközépnek vagy jobbközépnek, azt pedig nem akarom. Sokan azt hiszik, olyan jó dolga van ma már az embernek, hogy nem kell törnie a fejét komolyabb dolgokon, eljött az ideje annak, hogy kijavítsuk az eddig elkövetett hibákat, rendbe tegyük az eddig rosszul értelmezett dolgokat, lecsiszoljuk a csorbákat, elkezdjük az érzékenyítést. 

Azt olvasom, hogy már az óvodákban elkezdődik a szexuális nevelés és annak is az egyik legbonyolultabb formája, a homoszexualitás kerül előtérbe, nehogy a gyermek akkor szerezzen erről tudomást, amikor már belerögződik a normalitás. Érdekes történet ez, és éppen akkor, amikor már sem az ideológiák, sem a klasszikus szokások, elvek nem akadályozzák meg, hogy őszintén és tudományosan beszéljünk egy olyan témáról, ami nagyon nagy mértékben meghatározza nemcsak az egyének, hanem a közösségek életét is. Napjainkban elsősorban nem azzal kellene kezdeni, hogy milyen ismeretekről nem szabad lemaradnia a gyereknek abban a korban, amikor ez még számára semmit sem jelent, hanem azzal, hogy amikor majd oda nő, hogy sorsfordító lesz az életében, ne a rossz, hanem a jó irányba forduljon az élete. Kisiskolás gyerekek számára akarnak szexuális nevelést tartani akkor, amikor szakszerűen végzett kutatások eredményei bizonyítják, hogy közép- és időskorba érett felnőttek sem elég tájékozottak ebben a témában. Mindamellett, hogy az emberek nagy része tabuként kezelte a szexualitást, felnőttkorban sem volt lehetőség arra, hogy szert tegyenek ilyen jellegű kultúrára, olyan dolgokat próbálnak elmagyarázni a gyerekeknek és az ifjaknak, melyekről otthon, ha megkérdezi a gyerek a szülőt, nem biztos, hogy tud rá válaszolni. Nem más ez, mint a célon történő túllövés, ami oda vezet, hogy ismét felnő egy generáció, amelynek nagyobb része tudni fogja, hogy létezik a szexualitás, de nem lesz róla elegendő ismerete, mellékesnek fogja tartani, ami számtalan negatívummal járhat. 

A túlzásba vitt modernség könnyen beskatulyázhatja az embert, mert képesek vagyunk elkövetni azt a hibát, hogy megyünk az árral — az az egyszerűbb — ahelyett, hogy megismernénk a körülöttünk lévő világot, kipipálnánk belőle a számunkra megfelelő dolgokat, és csak azokat a példákat követnénk, amelyek beleférnek a mi egyéniségünkbe. Megkérdezhetjük: mikor alakul ki az egyéniség? Többnyire gyerekkorban. Nem véletlen, hogy a társadalmat befolyásolni óhajtó erők már a gyereket megpróbálják úgy nevelni, hogy később ne legyen velük problémájuk. Ennek a félrenevelésnek csak akkor van eredménye, ha a szülők vagy beskatulyázva nevelkedtek, és csak bizonyos korlátok között gondolkodnak, vagy már ők maguk is olyan példákat követtek, melyek nem a tudatos létre alapozódtak. 

A szexuális nevelés valóban nagyon fontos, de azt nem gyerekeknél kell kezdeni mesékkel vagy más módszerekkel, hanem a felnőtteknél, hogy az ő gyerekeik majd úgy ismerkedjenek meg a számukra fontos dolgokkal, hogy a szerzett ismeretek megkönnyítsék az életüket, és ne váljanak befolyásolhatókká.

Elek György