Erna az elmúlt évben érettségizett. Sohasem tervezte, hogy továbbtanul, nyolcadik osztályban sokat gondolkodott, hogy melyik iskolába jelentkezzen, de nem volt egyszerű dönteni.
Az egyik szatmárnémeti középiskola folyosóján futottam össze az iskolapszichológussal, aki hozzám hasonlóan véletlenszerűen volt az iskolában, ugyanis néhány napja nincs fizikai jelentéttel zajló tanítás.
Arnold retteg attól, hogy a járványhelyzet súlyosbodása miatt kijárási tilalmat rendelnek el. Ott van a két kisgyerek (az egyik három-, a másik ötéves), a felesége bedolgozik egy magánvállalkozónak feketén, de egy ideje ott is megállt a munka, s emiatt nem kap semmilyen juttatást, pedig a cégtulajdonos elintézte, hogy azok, akik hivatalosan dolgoznak, megkapják a fizetésük egy részét.
Lehet, hogy azoknak van igazuk, akik nem törődnek azzal, hogy milyen rémisztő dolgok történnek a világban. Bezárkóznak a maguk szűkebb vagy tágabb világába, egy leszűkített kis környezetbe, ami része ugyan a nagyvilágnak, de a benne lakók, a benne élők határozzák meg az átjárásokat, az áthallásokat, a ki- és bejárható réseket, ajtókat, kapukat…
Mindig érdekelt, milyen okok vezetnek oda, hogy egyes emberek magukban beszélnek az utcán. Általában azt tartják, hogy a leggyakoribb okok között a sérelmek, a vereségek, a bántalmak, a fájások stb. szerepelnek.
Melinda szenvedélyes hagyományőrző. Népies környezetben nevelkedett egy érmelléki kis faluban, megismerte a falusi élet minden apró részletét, mielőtt városra került középiskolába, majd a főiskolára, ahol művészettörténetet tanult.
Amália közel két évtizede él együtt a férjével, Gáborral. Ha valaki megkérdezi tőle, hogy vannak, gondolkodás nélkül azt mondja, hogy jól, mert ha jobban belegondol, valóban jól vannak, annak ellenére, hogy az ő életükben is adódnak problémák, de az a házasság velejárója, ezt tanulta az anyjától és a nagyanyjától.
Enikő a huszonnyolcadik születésnapját ünnepelte. Azaz megpróbálta nem megünnepelni, azt remélte, senki nem szerez tudomást arról, hogy piros betűs napja van.
Lehet, hogy már sokak számára klasszikusnak vagy időszerűtlennek tűnik Vörösmarty Mihály remekművében, a Gondolatok a könyvtárban című versben feltett kérdés, ami így hangzik: „Mi dolgunk a világon?”
Amennyiben az időm megengedi, rendszeresen nézek egy televíziós vitaműsort, mert számomra érdekes témákról beszélgetnek, sokszor ütköztetik a véleményüket a meghívottak.
Nagymama lassú léptekkel halad a temető felé vezető úton. Egyik kezében két kisebb méretű koszorú, a másikban két mécses.
Üdv!
Mi vagyunk a sütik
Oldalunkon sütiket (cookie-kat) használunk a kiemelkedő felhasználói élmény biztosítása érdekében. Kattintson a "Cookiek elfogadása" gombra ha egyetért minden típusú süti használatával vagy a "Cookiek személyreszabása" gombra ha szeretné kiválasztani milyen típusú sütik induljanak el.
Süti szabályzat