A Szatmár Megyei Múzeum kiállítótermében mutatták be tegnap azokat a 6500 éves leleteket, melyeket Nagymajtényban találtak. A nagymajtényi építészeti formák felfedezése nagy meglepetése volt az utóbbi évnek, és kapcsolódik az elmúlt tíz év leleteihez, amelyek egyértelművé tették, hogy Északnyugat-Románia egyik legfontosabb és legkülönlegesebb településéről van szó — kezdte ismertetőjét Liviu Marta, a Szatmár Megyei Múzeum menedzsere. A feltárások alátámasztják, hogy ez a település különbözött más korabeli településektől, és biztosan állíthatjuk, hogy gazdasági, politikai vagy vallási központ szerepét töltötte be. A feltárásokban nagy szerepet játszottak az új légi felvételi technikákkal készített képek és geomagnetikus felmérések, amelyek segítségével sikerült egy valós képet kapni az Aranyosmeggyesen és Józsefházán található kerámiaégető kemencék valódi méreteiről, valamint az alábbi őskori települések védelmi rendszereiről: Érkávás, Érendréd, Szilágypér, Érdengeleg, Piskolt, Nagykároly, Börvely, Kaplony, Aranyosmeggyes és Kányaháza. A nagymajtényi újkőköri település a legrégebbi régióközpont Románia északnyugati részén. A korabeliek nagy erőfeszítések árán tudták vallási központtá alakítani, a helyet világfának tekintették, ami a világ közepén áll, és körülötte forog az egész univerzum, amely több évszázadon keresztül az átjárást jelentette a földi és az égi világ között.

Liviu Marta kiemelte, hogy 2016-ban Nagymajtény mellett késő neolitikumi lelőhelyet tártak fel egy földgázkitermelő kút elhelyezését megelőző régészeti mentőásatáskor. Akkor még senki nem sejtette, hogy a lelőhely milyen meglepetéseket tartogat. A régészeti feltárások, a terepbejárások, a terepi megfigyelések és a műholdas térképek tanulmányozása egyértelművé tette, hogy egy neolitikumi (újkőkorszaki) település található ezen a helyen, amely méretét, felépítését és leltárát tekintve különleges helyet foglalt el a régió települései között. A 2020. októberi és decemberi geomagnetikus mérések 6,5 hektár alapterületű, koncentrikus körökben elhelyezkedő építészeti formákat azonosítottak. Ezeket legalább hat palánk és sánc veszi körül, amelyek célja a kb. 0,35 hektáros, kör alakú ki tér védelme volt. Négy helyen érintetlenül hagyták a sáncokat, ezáltal biztosítva a bejárást a kör közepébe. Nagymajtényban található Északnyugat-Románia legnagyobb késő neolitikumi (Kr. előtt 4900–4500) dokumentált monumentális építkezése. Ebből az időszakból ismertek hasonló települések Magyarország, Ausztria, Németország, Csehország és Szlovákia területéről is. A régészet több évtizede törekszik arra, hogy kiderítse ezeknek a nagy erőfeszítések révén épített szerkezeteknek a szerepét. A nagymajtényihoz hasonló szerkezetű és méretű, polgári (Magyarország) körkörös szerkezet esetében 5 árok feltárásához körülbelül 30 000 m³ földet emeltek ki. Akárcsak a Polgárnál és Berettyóújfalunál kutatott hasonló szerkezetek, a Nagymajtényból származó, koncentrikus árkokkal védett szerkezet körül is volt egy nagy település, mely több mint huszonöt hektáron terülhetett el. A magnetometriai mérések, valamint a régészeti feltárások azt bizonyítják, hogy ezen a területen több száz, emberi kéz alkotta szerkezet található: házak, raktárak, síremlékek, áldozati helyek.

Cristian Virag régész elmondta, hogy a 2016-os, valamint a legutóbbi, 2020. decemberi régészeti feltárások a település déli, keleti és nyugati peremén több mint 170 kutatást tettek lehetővé, bizonyítva, hogy gazdag régészeti anyag, kerámia, szerszámok és kőfegyverek találhatók a lelőhelyen. A 2020-as ásatáskor számos, nagyon nagy oszlopgödröt azonosítottak, ami annak a bizonyítéka, hogy nagy méretű lakóhelyek létezhettek ezen a területen, hasonlóan több korabeli településhez. Valószínűleg nagyobb létszámú családok vagy több rokon család élt ezekben az otthonokban. Az oszlopgödrök aljában áldozati helyeket, kerámiaedényeket és kőbaltákat találtak, amelyek az otthon szilárdságát, tartósságát hivatottak elősegíteni. Különösen látványosak azok a sírok, amelyekben az elhunyt mellett kerámiaedényeket, csiszolt kőbaltákat és faragott kőszerszámokat is találunk. A majtényi és több korabeli magyarországi lelőhely közötti hasonlóság arra enged következtetni, hogy ezek centrális települések voltak, amelyek kereskedelmi gócpontokon alakultak ki. A méretei mellett a Majtényhoz hasonló települések egyik jellemzője volt a nagy, kör kialakítású védőszerkezet is. A megaszerkezetek által védett központi terület funkcionalitását a régészeti kutatások nyomán sikerült meghatározni. Szintén jó példája a centrális elhelyezésnek Polgár, mivel itt a 13–16 építményt sugárszerűen rendezték el egy központi épület köré. Az építészeti rekonstrukciót megnehezíti a gyakori utólagos átépítés. Adatokkal alátámasztható azonban az a tény, hogy ezeknek a központi épületeknek legalább egy része emeletes volt, a falakat pedig festették és meanderekkel díszítették. A Polgárban és több más helyen talált tárgyak arra utalnak, hogy a kör alakú megaszerkezetek központja nem lakóhely volt. A számos kerámia- és szobortöredék azt bizonyítja, hogy a központi terület a különleges és rituális tevékenységek színhelye volt. A rituális tárgyak a központi terület minden részéről előkerültek, amely azt bizonyítja, hogy ez a terület hosszú időn keresztül, akár több évszázadon át is szent hely szerepét töltötte be. Kétségtelen, hogy a szent hely köré épített lenyűgöző koncentrikus erődítményrendszereket úgy tervezték, hogy kiemeljék annak szakrális jellegét, és lenyűgözzék más településről származó kortársaikat — hangsúlyozta Cristian Virag.

Liviu Marta hozzátette: a régészeket továbbra is foglalkoztatja az a kérdés, hogy a nagymajtényi megalomán építkezésnek a vallási mellett van-e esetleg identitási jellege is. Vannak arra utaló jelek is, hogy ezek a kiterjedt föld- és faipari munkálatok egy nagy közösségi terv köré akarták összegyűjteni a közösséget, amely egy építészeti alkotás megépítését és karbantartását jelentette.

Elek György

A szerző felvételei