Minden egyes karácsonykor felvillan előttünk a teremtés csodálatra méltó, fenséges titka. Amint a mindenség alkotásakor megszólaló hang „legyen világosság” szózata fénnyel töltötte be a sötétséget, úgy életünk csendjében, olykor sötétbe burkolózó kuszaságában minden ünnepen megjelenik a remény fénye. A mi életünk bolygóegyüttállása fényt kutat, és karácsony éjjelén meg is találja. Mert a karácsonyfánk szikrázó szépségét egy sokkal fényesebb Nap adja, aki már nemcsak útmutató, hanem Ő maga az Út. Az ünnep éjjele után életünk új napra — a sötét éjszakát követő fényes napra — virrad.

Karácsonyi ünneplésünk ikonja nem a megszokott istállót jeleníti meg, hanem egy nagyon fekete, sötét barlangot. Ez szimbolizálja a kezdetben lévő semmit, az ürességet. A barlangban nem jászlat találunk, hanem kőszarkofágot, s benne gyolcsba — nem pólyába, hanem halotti lepelbe — tekert kisdedet. A teremtéskor Isten világosságot alkotott, fénnyel törte meg a sötétséget, láthatóvá tette a láthatatlant. Krisztus születése a barlang sötétjében fényt gyújt, onnan tör elő, mint a feltámadáskor. Ez a magyarázata a síri lepedőbe tekert kisdednek, amely előképe a húsvétnak. Krisztus azért születik, hogy bennünket új életre támasszon, új napra ébresszen. Krisztus beleszületik az ember életébe, új teremtés valósul meg. Ezért is fontos, hogy ne a külsőségek üressége határozza meg ünnepünket, hanem a bennünk életre kelt, megszületett Isten Fia gazdagítsa karácsonyunkat. Ő világítja meg életünket, belőle forrásozunk, tőle kapunk éltető erőt. Amikor kántálva körbeálljuk a feldíszített — örökkévalóságot jelképező — fenyőt, és megtapasztaljuk, hogy az értünk megszületett igazi világosság nem csak pislákol, hanem egész életünket fénnyel tölti meg, tudatosulnia kell bennünk, hogy Isten nemcsak ilyenkor jelenik meg életünkben, hanem mindig ott van. Karácsony éjjelén templomainkban felhangzik Izajás éneke: „A nép, mely sötétségben járt, nagy világosságot látott”, amire a nép így válaszol: „Velünk az Isten, értsétek meg, nemzetek, és térjetek meg, mert velünk az Isten!” Ez a világosság töltse be ünneplésünk örömét, de az elkövetkező mindennapjainkat is, hogy megértsük Isten akaratát, értünk vállalt áldozatát, és méltó válaszadásra késztessen.

Áldott karácsonyt mindenkinek! Krisztus születik! Dicsőítsétek!

Pallai Béla nagypeleskei görögkatolikus parókus