Az egészségügyben számos olyan nem várt esemény következhet be, amely veszélyezteti a betegek biztonságát, és rontja az ellátás minőségét. A hazai kórházak és dolgozóik nem szívesen beszélnek arról, mi minden vezethet ellátási hibához az egészségügyben, esetleg milyen hibát követtek el ők maguk, amiben nyilvánvalóan szerepe van a nyilvánosságtól és a mulasztások következményeitől való félelemnek. Nemcsak orvosi műhibák (maplraxis) fordulhatnak elő az intézményekben, hanem olyan nemkívánatos események is, amelyek az ellátás következtében alakulnak ki, de nem minden esetben megelőzhetők. Ezek közé sorolhatók a gyógyszertévesztés, a gyógyszeradagolási vagy dózisbeli tévedés, ha pedig túlfokozott a munkatempó, annak következménye gyakran az időbeli csúszás. Rossz beidegződés, hogy hibázás esetén azonnal keresni kell egy felelősségre vonható személyt. A nagy számok törvénye alapján a kórházi ellátásban mindig is voltak és elkerülhetetlenül lesznek tévedések. A tévedés azonban nem bűncselekmény — az előbbiből tanulni kell, míg az utóbbi elkövetőjét meg kell büntetni.

Ha tehát feltárják a hibák okait, körülményeit, az esetek elemzéséből olyan általános tanulságok is levonhatók, amelyek segítenek megelőzni a nem várt események további előfordulását. Erre törekedett az Egészségügyi Megfigyelő Intézet, amelyik az Ayan Egyesület támogatásával elkészítette A páciensek biztonsága az orvosi ellátásban című jelentését. Mint kiderült, az elmúlt években egyre több, az orvosi ellátás során bekövetkezett nemkívánatos eseményről számoltak be a kórházak, ám a számuk még így is alacsony: 2020-ban a kórházak alig 42 százaléka tett jelentést ilyen helyzetekről, a legtöbbször, 867 esetben a gyógyszerek alkalmazásával volt kapcsolatos a jelzett hiba, illetve 645 esetben a beteg elesése, leesése. 2019-ben és 2020-ban összesen 5800 egészségügyi ellátási hibát jelentettek Romániában, ezek közül 1300 egészségkárosodással járt, 128 pedig a páciens halálához vezetett. 

Miért nem szokták ezeket a hibákat az orvosok közölni? A jelentés szerint sokuknak nehéz ezt megtenni, félnek a beteg érzelmi reakcióitól és a jogi következményektől egyaránt, a hibák általában komplexek, ha nem járnak a páciens egészségkárosodásával, akkor ez is gátolja a jelentésüket, az orvosok ugyanakkor nincsenek erre kiképezve, hiányoznak a megfelelő kommunikációs készségeik, sokszor nem tudják, kinek a feladata lenne jelenteni egy adott hibát.

Eszközök kellenek a cselekvéshez

Ami az orvosi műhibák jelzését illeti, a közegészségügyi igazgatóságok műhiba szakbizottságaihoz intézett panaszok több mint felét elutasítják az orvosok hiányos aktája miatt, illetve azért, mert a felkért orvosszakértők honoráriuma nem lett kifizetve. 2015–2019 között a malpraxisbizottságok a regisztrált esetek mindössze 4,3 százalékáról döntöttek úgy, hogy azok valóban orvosi műhibának minősülnek.

„Az érvényben lévő jelentési folyamat azonban nincs megfelelően, egyértelműen szabályozva. A jelentési módszertan kétértelműsége vagy a túlzott bürokrácia nehézségeket jelenthet az orvosi hibajelentések kultúrájának megvalósításában. Azoknak a támogatására is szükség lenne, akik orvosi műhibát jeleznek, hiszen vannak, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy orvosszakértői díjakat fizessenek ki” — jegyzik meg a jelentés készítői.

Az orvosi hibák anonim bejelentésének robusztus mechanizmusa mellett az egészségügyi rendszernek funkcionális eszközökre is szüksége van a súlyos, egyedi esetek kezeléséhez. Romániában az ilyen helyzetekért két főbb szervezethez kell és lehet fordulni: a közegészségügyi igazgatóságok keretén belül működő műhibabizottsághoz, illetve a Román Orvosi Kamara fegyelmi bizottságához.

Az ország 31 közegészségügyi igazgatóságától összegyűjtött adatok alapján a műhibabizottságokhoz intézett panaszok több mint felét elutasítják dokumentumok hiánya vagy az esetet elemző szakértők díjának be nem fizetése miatt. A bürokratikus akadályok és eljárási következetlenségek mellett a DSP szakbizottsága csak azt tudja megállapítani, hogy műhibaesetről van-e szó, anélkül, hogy konkrét lépéseket tudna tenni ezeknek a kezelésére. Másrészről a Román Orvosi Kamara fegyelmi bizottságának a rendelkezésére állnak a szükséges eszközök ahhoz, hogy konkrét intézkedéseket hozzon az azonosított műhibák esetén, viszont nem ez képezi a kamara fő tevékenységi körét. Éppen ezért felül kellene vizsgálni ezeket a mechanizmusokat, hogy javuljon a műhiba bejelentésének és szankcionálásának módja.

Az orvosi hibák számának csökkentése és az egészségügyi ellátás biztonságának növelése összetett és költséges folyamatot igényel — emelik ki. Az orvosi hibák előfordulásának csökkentésére irányuló konkrét intézkedések végrehajtásakor figyelembe kell venni az egészségügyi rendszer erőforrásait, valamint az egyéb, egyidejűleg zajló egészségügyi stratégiákat és programokat. Olyan rendszert kell létrehozni, amely ösztönzi a hibák jelentését és a hibákból való tanulást — összegezték a jelentés készítői.

Bumbuluţ Krisztina

Fotó: Getty Images