Tíz, egyenként 60 négyzetméteres, saját készítésű, így tényleg alacsony költségű fóliasátorban nevelkednek március óta a palánták a Póti család sándorhomoki házának a végében. A palánták május elejéig maradnak a családi gazdaságban, onnantól kezdve piaci áru lesz belőlük, Pótiék a szatmárnémeti nagypiacra viszik eladni, amit megtermeltek. Negyvenöt- ötven ezer poharas palánta cseperedik jelenleg a fóliasátrakban, és legalább ugyanennyi szétültetésre váró szálas; belegondolni is fantasztikus, hogy hány kertben fog ez a százezer, most még aprócska növény őszig teremni szanaszét a megyében. A felhozatal nem volt mindig ekkora, Póti István (35), a családi gazdaság vezetője elmondta, hogy 2011 óta foglalkoznak a fóliasátras palántaneveléssel, akkor apja társaságában — aki sajnos négy évvel ezelőtt elhunyt — és egyetlen fóliasátorral vágtak bele, minden évben megépítve egy-egy újabb védett nevelőhelyet a palántáknak.

Föld a kerti hulladékból

A megyeszékhelyen lakók érdekében talán megengednek egy kitérőt a szerzőnek, hogy ne csak a palántákról tudósítson, hanem a talajról is, amiben nevelkednek. Szatmárnémetiben ugyanis napirenden van a háztáji zöldhulladék elszállításának költsége, hogy ez a szolgáltatás már nincs számukra ingyen, mint eddig volt. Pótiéknál nincs ilyen hulladék, minden lemetszett növényi szár és nyesedék — igaz, állati eredetű trágyával keverve — „kerítésen belül marad”, komposzt és porföld formájában táptalaj lesz a magoknak, majd a palántáknak. A megyeszékhelyen biztos nincs ennyi hely a fákról lemetszett gallyaknak egyik háztartásban sem, de ha ledarálva visszakerülnek a veteményesre, a virágok vagy a fák alá, az mindenképpen hasznos, és nem is kerül köbméterenként nyolcvan lejbe szezononként, mint az elszállítás.

Saját készítésű fóliasátrak

Pótiék fóliasátrai nem fémből vagy hajlékony műanyag rúdból készült keretre vannak építve, hanem erdőből, fakitermelőtől hozott farudakra, s a fólia sem — amivel be van borítva a keret — mindenféle ötvözött műanyag, hanem az egyszerű, de vastagabb takarófólia, amit maguk húznak rá a gömbfa keretre. A költséghatékonyságnak megvan az ára, a belmagasság alacsony, oldalszellőzés nincs, ajtókból négy van ugyan, de keskenyek, targonca be sem fér. Az olcsóság ára, hogy a natúrfa keretnek sajnos rövid az élettartama, négy évig bírja egy-egy szerelék. A palántás poharakat, tálcákat keretező deszkákra is vigyáznia kell a gazdálkodónak, ezek minden szezon után kikerülnek a szabad ég alá száradni, hogy tovább tudjanak szolgálni.

A palánták gyors növekedésének titka a földes ládák alá pakolt szalmás trágyabála, amelyik nemcsak hogy hőszigeteli alulról a növendék növényeket, de fűt is, nedvesség hatására bomlásnak indul, és meleget bocsát ki. Alulról a melegágy katalizál, és felülről fátyolfóliás takarást is kapnak a kis növények, ha tavaszi fagyok jönnének.

Két munkahely

Amikor a múlt héten kint jártunk a Póti-féle fóliasátraknál, Póti István épp a paradicsompalántákat pikírozta, azaz szétültette a kis növényeket a magágyból palántás poharakba, ahol már magukban, tágasabb helyen növekedhetnek tovább. Beszélgetésünk során kiderült, hogy Póti nem az a klasszikus gazdálkodó, ugyanis nyolc órában egy szatmárnémeti gyárban dolgozik, ez a munka sok idejét elveszi, így a palántanevelési és az előkészítési időszakban sok energiát és időt elvesz a két szolgálat. De kell menjenek a nyugdíjévek, és szükség van a kiegészítő jövedelemre is, mondja, így meg kell találnia az összhangot a gyári és a fóliasátorbeli munka között.

A siker titka

Zeller-, lestyán-, uborka-, karalábé-, káposzta-, padlizsán-, dinnye-, paprika- és paradicsompalántákkal vannak tele a fóliasátrak — mindegyikből többféle —, amelyek nem csak addig igényelnek idő- és energiaráfordítást, míg növekednek, rengeteg előkészítő munka is van ősszel és tavasszal egyaránt, kertészmunka, ácsmunka, de még kubikosmunka is. Vetés után aztán nem csak a locsolás, melegen tartás, szétültetés a feladat, de gyomlálni is kell, hiába a tiszta föld meg a gazmagot hozó széltől védő fóliaburkolat, a gyomok úgyis megtelepednek a palánták között, és elnyomják azokat gyorsabb növekedésükkel.

Amelyik földben kövéren nő a palánta, abban sok a gaz is — panaszolja a gazda. Figyelni kell a föld típusára is, egyik növény a savas talajt nem szereti, a másik a lúgosra kényes, ilyen tekintetben is ki kell szolgálni a palántákat, ha hozamot akar a gazda. A Póti palántanevelde titka nemcsak odahaza rejlik a fóliák alatt, hanem abban is, hogy eddig még soha nem csaptak be senkit, se akitől vettek, se akinek eladnak. Mindenkinek jót adnak és azt adnak, amit kér, nem azt, ami épp van eladó.

Piaci konkurencia

Ami nem könnyíti meg a sándorhomoki palántatermesztő család életét, az a piaci konkurencia. A megyében nincs ugyan hasonló méretekben gondolkozó termesztő, de a megyén kívül igen. Máramarosi növénytermesztő — aki már kinőtte valószínűleg a helyi vásártereket — igyekszik kiszorítani a szatmárnémeti piacokon is a szatmári konkurenciát; Pótiék remélik, hogy a piacgondnokság betartja ígéretét, és a helyi termelőket helyezik előtérbe, nem a szomszédos megyéből érkezőket, például jobb, forgalmasabb, láthatóbb helyet kapnak idén a nagypiacon, mint a korábbi években.

Princz Csaba