Ősz van — s bár a biciklis- és gyalogosgázolások szezonja nincs még teljében, az évszak egyik természetes velejárója az út-, a látási és az időjárási viszonyok fokozatos (vagy épp ugrásszerű) romlása, s ezek okán a közlekedésrendészet (no meg a józan ész) emlékeztet az őszi közlekedés alapszabályaira. Abban is reménykedve, hogy idén a „gázolások időszaka” talán nem követel annyi áldozatot, mint a korábbi években.
Azt mindenki érzékeli, hogy alaposan megváltoztak a látási viszonyok, egyre hamarabb köszönt be a szürkület, illetve egyre később kel fel a nap — arról viszont a kerékpárosok zöme szeret megfeledkezni, hogy nem csak ők nem látnak jól, de nem is látszanak. És persze arról is, hogy 2016 óta törvény kötelezi (kötelezné) őket a láthatóságra: a kerékpárt olyan világító eszközökkel kell felszerelniük, amely (különösen sötét napszakban és éjszaka) jól láthatóvá teszi őket forgalomban — ráadásul a világító eszközök nem korlátozódhatnak csak a kerekekre szerelt narancssárga macskaszemekre, azaz a bringára bizony fel kell szerelni első lámpát és hátsó világítóeszközt is. A saját biztonságuk, testi épségük megőrzése érdekében, hiszen biciklisgázoláskor soha nem az a kérdés, történt-e személyi sérülés, hanem az, hogy annak milyen a foka, könnyű, súlyos vagy éppen halálos.
A városi balesetek zöme amiatt történik, hogy a gyalogosok/kerékpárosok sokszor túlságosan bíznak védettségükben, figyelmetlenül, mindenfajta körültekintés nélkül lépnek az úttestre, tekernek be útkereszteződésekbe, vagy egyszerűen rosszul becsülik meg a közeledő jármű távolságát és sebességét, illetve takarásból lépnek/gurulnak az úttestre, esélyt sem hagyva a járművezetőknek a megállásra. A „vidéki”, országúti balesetek egy része szintén a főútra való figyelmetlen kanyarodás miatt történik, de sajnos nagyon nagy számban ütnek el olyan biciklist, gyalogost, aki fényvisszaverő mellény és bármiféle láthatósági eszköz nélkül bandukol/biciklizik jobb esetben az útpadkán, rosszabb esetben az úttesten. A legtöbb vidéki településen későn kapcsolják fel a közvilágítást, és az oszlopok sincsenek mindig sűrű egymásutánban — ember legyen a talpán az a gépkocsivezető, aki ilyen látási viszonyok között észre tudja venni azt a (legtöbbször sötét ruhába öltözött) biciklist, akinek a kerékpárján még csak egyetlen árva macskaszem vagy lámpa sincs, vagy az útfélen ballagót. Legalább fényvisszaverő mellényt húzzanak magukra reggeli vagy esti szürkületben! — kérik a közlekedésrendészek, és nemcsak a bírság elkerülése miatt, hanem saját biztonságuk és főleg testi épségük megőrzése érdekében is.