Ötezer kilométeres út végén érkezett vasárnap délután Dávid Botond fotográfus és vizuális dokumentarista Nagykárolyba — második alkalommal. Három évvel ezelőtt a Geofolk – Időtlen örökség nyomában című fényképgyűjteményét hozta el a Károlyi–kastély udvarára. Azt a kiállítást, amely „fotográfus szempontból is kiemelkedő, s 50 – 100 év múlva is megállja a helyét és etalon lesz.” — ahogy beszélgetőtársa, Bikfalvi Zsolt fogalmazott.

Most pedig az ugyancsak Geofolk című, a gyűjteményének 400 fényképét tartalmazó albumot mutatta be, távolról sem a megszokott könyvbemutatók szabvány–stílusában, sokkal inkább a rá jellemző, kötetlen beszélgetés keretében, a Partiumi Falugazdász Hálózat meghívására.

Mint hangsúlyozta, egy ilyen léptékű anyag, gyűjtemény elkészítéséhez rengeteget kell utazni, s minden útján célirányosan ugyanazt kereste: az ünnepi viseleteket — azt a hiteles, ünnepi öltözetet, amellyel ma már kizárt dolog az utcán találkozni. Felidézte, hogy a zetelaki volt az első viselet, amelyre „rácsodálkozott”, sok évvel ezelőtt, amikor székelyudvarhelyi maturandusokat fotózott s figyelt fel rá, hogy a mellényen elől három fekete tulipán van. „Aztán jött a máréfalvi viselet, a lövétei pedig már nagyon érdekesnek tűnt. Elkezdtem ezt a témát magam előtt görgetni, néha elgurult, néha én távolodtam, de mindig visszamentem a témáért — önmagát generáló folyamattá vált, már 13 éve, és 4200 fényképet eredményezett, saját adatbázisban, rendszerezve.” — mondta. 

A most megtett ötezer kilométeres útról elmesélte, hogy a felvidéki Trencsén környékén 44 viseletet örökített meg lencséje, Észak–Németországban 12 településről  63–an gyűltek össze, hogy lefényképezze őket, aztán Alsó–Szászország, Berlin, Csehország után egy szilágysági meghívásnak eleget téve, kárásztelki viseleteket fényképezett. A lassan másfél évtized alatt kialakult egy hálószerű kapcsolatrendszer, mondhatni kézről–kézre adják azok az emberek, akik számára fontos, hogy hagyományos ünnepi viseletüket, illetve őket a viseletben megörökítsék. 

A Geofolk album kapcsán két szempont volt fontos: keretrendszerben gondolkodni, az Európai Unió 27 tagországának és ennél sokkal több nemzetiségének ruháiban, illetve, hogy nagyon jó minőségű könyv legyen. Mindkettő sikerült, hiszen a Gutenberg Kiadónál különösen igényes kiadvány látott napvilágot — ám a keretrendszerrel volt egy kis gond. Ugyanis kiderült, hogy öt országból nincs is viseletfotó: Málta, Görögország, Dánia, Luxemburg („mindig valahogy elmentem mellette, de nem álltam meg”) és Írország hiányzott a palettáról. Ráadásul Írországból mind a néprajzi, mind a nemzeti múzeum visszaigazolta, hogy nincs ünnepi paraszti viseletük — ajánlották viszont az Aran–szigeti kendőt, amelynek jelzésrendszere olyan, mint a skót klánok kockáinak: a szigeten élő 54 családnak mind külön kendőmintája van.

„A hiányzó országokat tavaly szeptember végétől december elejéig jártam be: 27 ország, 27 mappa, egyenként nagyjából 150 fotóval — ebből a 4500 fényképből készült az album anyaga, nagyon alapos válogatás után, amelyben én nem is akartam, nem is vettem részt. Abszolút a kiadó döntött, mely fotók, viseletek kerülnek be.” Nem hallgatva el azt sem: maga a fényképezés soha nem biztos, a fotósnak (főleg a szabadban dolgozó fotósnak) négy fő ellenséggel kell szembenéznie: eső, szél, erős napsütés és sötétség — példaként említve több olyan fényképet, amelyen a zuhogó eső cseppjei is látszanak, no meg az album borítóképét, amikor Kalotaszegen a nagy készülődésben rájuk sötétedett.

Az április végén megjelent könyv eddigi nagy sikerét látva máris gondolkodnak a következő albumba, amely az Európai Unión kívüli régiókról fog szólni, hiszen nem országok vannak, hanem nemzetiségek — annál is inkább, mivel „jelentkeztek” Norvégiából, Svájcból is, „aztán ott van Anglia, Skócia, őket is meg kell rendesen fényképezni; az Ukrajnában élő nemzetiségek, többek között a huculok — Popa Zsolttal ott már mozgolódtunk, de közbeszólt a háború. 

A távlatabbi tervek között ott van a harmadik kötet, a Kárpát–medencei magyar viseletekről, sőt a negyedik is, amelyben csak német vonatkozású viseletek szerepelnek.” — sorolta.

Szabó Kinga Mária

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON! 

(Nyitókép: ScheeBel, Németország)