Június 29. van, az év Gergely-naptár szerinti 180. napja. Az évből még 185 nap van hátra. Pál és Péter neve napja.
Péter–Pál napja ősidők óta az aratás kezdő időszaka. Magyarország déli vidékein elkezdik aratni a rozst, a népi tapasztalatok szerint erre a napra már megszakad a búza és a zab gyökere, szőkül, zsendül, pár nap, pár hét múlva lehet aratni. A teljes mondás úgy tartja, hogy „A búza Szent György napján szökik szárba, májusban kihányja a fejét, Szent Vid napján abbahagyja a növekedést, és Péter–Pál napján megszakad a töve.”
A gazdák — bármilyen idő is volt — Péter–Pál napján kimentek a határba, megnézték a kalászost, levették a kalapjukat, a jó termésért, a jó kaszálóidőért fohászkodtak, és csak egy-két kaszasuhintást végeztek, mert ez a nap dologtiltó nap volt annak idején. Letépett kalásszal a kalapjukba tűzve tértek haza. A búzatáblához sok helyen a pap is kivonult, learatás előtt megszentelte azt, megköszönve Istennek a termést.
Halászok, lakatosok
Péter–Pál napjához fűződik az a hiedelem, hogy amelyik legény vagy lány elsőnek hallja meg a harangszót e napon, az év végéig megnősül vagy férjhez megy. Egyes tájakon ezen a napon nem volt szabad gyümölcsöt, főként cseresznyét ennie annak, akinek a kisgyermeke meghalt, hogy az a túlvilágon kaphasson ilyesmit. Másnap pedig az első szemet idegen gyereknek kellett adni, s csak azután ehetett az anya.
Ünnepeltek Péter–Pál napján a halászok, mert Pétert gondviselőjükként tisztelték, aki ugyebár egyházi hivatása előtt halász volt, Jézus utasítására kezdett el halak helyett „lelkeket halászni”. Halvacsorát is rendeztek Péter tiszteletére: a halászcéhek nagy ünnepe volt ez, amikor legényeiket avatták, s rúdra kötött ponttyal a vállukon hívták össze a faluban az embereket a nagy eseményre. A lakatosok is patrónusuknak tekintették Pétert, mivel ábrázolásain a mennyország kulcsát tartja a kezében.
Egyházi vetülete
Péter–Pál napja a római egyházat alapító két apostol főünnepe, az egyház egységének és katolikus voltának ünnepe. Június 29-e Szent Péter, az apostolfejedelem és Szent Pál, a népek apostolának közös napja.
Péter apostol volt Róma első püspöke, az első pápa, a katolikus hagyomány szerint Jézus neki adta a mennyország kulcsait. Ő volt az, akiről Jézus azt mondta: „Erre a sziklára (a Péter név jelentése kőszikla — szerk. megj.) építem egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.”
Pál apostol a korai kereszténység egyik jelentős alakja, vallástanító, térítő. Ő az, aki Saulusból lett Paulus a damaszkuszi úton történt híres megtérés hatására. Innen ered a pálfordulás kifejezés, arra az emberre értve, akinek hirtelen homlokegyenest megváltozik a véleménye.
A hagyomány szerint Péter és Pál apostol különböző években, de ugyanazon a napon szenvedett vértanúhalált Rómában, Pétert keresztre feszítették, Pált lefejezték. A két apostol sírja fölé épült a vatikáni Szent Péter-bazilika és a falakon kívüli Szent Pál-bazilika.
Princz Csaba