Maszkban, arcpajzsban, kesztyűben, szirénázva ünnepelte a mentők napját a szolgálat közel 11 500 romániai alkalmazottja kedden délelőtt. Az előző évekkel ellentétben most sehol nem szervezhettek ingyenes szűréseket, valamint elsősegély-gyorstalpalót, mint ahogyan több alkalommal Szatmárnémetiben is volt rá példa, hiszen a járványveszély továbbra sem múlt el. A mostani egészségügyi veszélyhelyzet rámutatott, hogy a mentősök fáradhatatlan munkája fő pillére az egészségügyi vérkeringésnek.

A Román Mentőszolgálat állami egészségügyi intézmény, melynek feladata az életmentés és sürgős ellátás biztosítása. Az életmentés mellett a mentőszolgálat kizárólag betegszállítást végez, olyan feladatokat, ahol a beteg állapota miatt sürgős segítségre van szükség, illetve ahol útközben is megfigyelés, beavatkozások, vizsgálatok szükségesek. A romániai megyék mentőszolgálatainál több mint 11 500 alkalmazott tevékenykedik.

A 112-es segélyhívó számot hívók idén is a legtöbbször, az esetek 54,03 százalékában a mentőszolgálat szerették volna elérni — ez pedig nem kevesebb mint 1 770 037 riasztást jelent országszerte. Szatmár megyében sincs ez másképp: az idei év első hat hónapja során a segélykérések 62,9 százalékát kapcsolták a mentőszolgálathoz, azaz 26 998 esetben kérték a szatmáriak és a Szatmár megyében megsérült vagy beteg személyek a beavatkozását. Megyénkben tehát havonta átlagosan 4500 hívás futott be a mentőszolgálathoz, ami napi legalább 150 riasztást jelent. A legtöbbször egyébként februárban kérték a mentősök segítségét, akkor 5323 hívás futott be a diszpécserekhez, a legkevesebb pedig áprilisban, amikor 3712 riasztás érkezett. Az elmúlt hónapban, június folyamán 4398 alkalommal volt szükség a Szatmár Megyei Mentőszolgálatra.

Mikor hívjunk mentőt?

Sajnos nem mindenki tudja, hogy mikor kell mentőt hívni, az elmúlt években többször volt példa arra, hogy Szatmár megyei lakosok, főként a nehezebben megközelíthető településeken élők mondhatni taxinak használták a mentőt. Telefonon komolynak tűnő problémával riasztották a szakembereket, aztán pedig a Szatmár Megyei Kórház sürgősségi osztályára érve emelték kalapjukat, és távoztak. Ne feledjük, hogy az indokolt, gyors mentőellátás életet menthet, az indokolatlan viszont elveheti az esélyt másoktól!

Romániában minden esetben, amikor a beteg azonnali egészségügyi ellátásra, mentésre szorul, állampolgárságtól függetlenül bárki hívhat mentőt a 112-es segélyhívó szám tárcsázásával. Érdemes azonban tudni néhány nagyon fontos információt, amivel a gyors és megfontolt, tájékozott cselekvéssel embertársaink életét menthetjük meg.

Először győződjünk meg arról, hogy valóban vészhelyzet van, és ha van rá mód, tájékozódjunk a körülményekről, a beteg vagy sérült állapotáról, kérdezzük meg a beteget vagy sérültet a panaszairól, hogy mit érez, mije fáj; próbáljuk óvatosan megrázni a vállát, felébreszteni, hogy reagál-e!

Azután hívjuk a 112-es egységes segélyhívó számot, ha meggyőződtünk arról, hogy feltehetőleg:

— életveszély vagy annak gyanúja áll fenn (eszméletlen állapot, bármilyen eredetű súlyos vérzés);

— balesetek, tömegbalesetek, súlyos sérülések, áramütés esetén, vagy ha bármilyen eredetű mérgezésre gyanakszunk;

— szülés megindulásakor, illetve a terhesség alatt bekövetkező rendellenesség esetén (vérzés, görcs);

— ha erős, nem múló fájdalom (mellkas, has, fej) vagy más riasztó panasz, illetve tünet észlelhető (például fulladásérzés, nehézlégzés, végtagbénulás);

— illetve minden esetben, ha olyan magatartást, viselkedést észlelünk, mely során a beteg saját maga vagy mások életét veszélyezteti;

— ha a helyszínen észlelt tünetek megítélésünk szerint arra utalnak, hogy az azonnali ellátás hiánya tartós egészségkárosodást vagy életveszélyt okozna.

Ha nem mentést igénylő megbetegedést észlelünk, akkor javasolni kell, hogy a beteg forduljon orvoshoz, vagy hívja háziorvosát, illetve az orvosi ügyeletet!

Mit mondjunk a diszpécsernek?

Fontos, hogy a mentők a legfelkészültebben érkezzenek a helyszínre, ezért a legfontosabb információkat közöljük a híváskor. Először mutatkozzunk be, legyünk higgadtak, a mentőszolgálat mentésirányítója kérdéseivel segíteni fog, hogy megadhassuk a lehető legpontosabb és fontos információkat.

A bejelentő neve és telefonszáma fontos adat, hisz szükség lehet a visszahívására. Adjuk meg a pontos címet, vagy ha nincs cím, akkor próbáljunk minél értékelhetőbb információt adni arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet megközelíteni a helyszínt. A mentőszolgálat diszpécserét pontosan tájékoztatni kell arról, hogy mi történt: foglaljuk össze az eseményt, hogy mit látunk — baleset, áramütés, mérgezés, eszméletlen állapot, vérzés stb., hány sérült/beteg van, a sérültek között van-e gyermek, milyen sérülések, panaszok, tünetek észlelhetők a helyszínen. Ne bontsuk a telefonvonalat addig, amíg a mentő diszpécsere azt nem teszi, rákérdezhet még ugyanis olyan adatra, információra is, amit mi elfelejtettünk volna közölni.

Amíg a helyszínre érkeznek

A bejelentés megtétele után térjünk vissza a beteghez, csak a feltétlenül szükséges ideig hagyjuk magára. Ha a beteg állapotában változás — javulás vagy rosszabbodás — áll be, értesítsük erről a mentőszolgálatot! Alapvetően fontos, hogy mindenki felismerje az azonnali mentőhívást indokoló helyzeteket, tüneteket. Életveszélyt jelentő állapotok bekövetkezhetnek az utcán, a munkahelyen vagy akár otthon is. Az időben elkezdett cselekvés és a segélykérés növeli a teljes és gyors gyógyulás esélyét is.

Bumbuluţ Krisztina