Jó néhány éven keresztül ingyenes mérésekkel és elsősegély-bemutatókkal tarkított napon ünnepelt a Szatmár Megyei Mentőszolgálat a mentők napja alkalmából, azonban a koronavírus-járvány miatt sem tavaly, sem idén nem volt erre lehetősége. A mentőállomások országszerte szirénázással hívták fel a figyelmet arra, hogy már 115 éve készen állnak, arra várva, hogy beavatkozzanak, ha baj történik.

Az idei első fél évben Szatmár megyéből 61 045 alkalommal tárcsázták a lakosok a 112-es egységes segélyhívó számot, a legtöbbször pedig a mentőszolgálat segítségére volt szükségük: januártól júniusig 28 977 hívás nyomán kellett rohamtempóban indulnia, hogy a lakosság segítségére siessen.

A Szatmár Megyei Mentőszolgálat a járvány előtti időszakban évi mintegy 44–45 ezer riasztást kezelt, ami átlagosan napi 120 bevetést jelentett, a pandémia idején viszont napi több mint 200 kiszállása is volt. Bár azóta kicsit csillapodott a helyzet, még így is az átlagosnál több esetben riasztják, napi 150–160 alkalommal. A kérelmek nagy száma miatt a mentőszolgálat dolgozói folyamatosan úton vannak, fáradhatatlan munkájukra állandóan szükség van.

Hasznos tudnivalók

A mentőszolgálat napja alkalmából pedig következzen néhány igen hasznos információ arról, hogy ki hívhat mentőt, mikor kell hívni, és mit tegyünk, amíg a szakemberek a helyszínre érnek. Nem árt, ha már a gyermekeket is zsenge korban megtanítjuk ezekre, hiszen sosem lehet tudni, mikor lehet szükség erre. Elég csak arra a két esetre gondolni, amelyek ezen a nyáron történtek a szomszédos Magyarországon: mindkét esetben óvodások telefonáltak a mentőszolgálatnak, amikor édesanyjuk hirtelen rosszul lett. A médiában is hamar nagy figyelmet kapott mindkét eset, melyben a gyerkőcök felnőtteket is megszégyenítő módon, ügyesen és bátran kértek segítséget, pontos információkkal látva el a mentőszolgálatot.

Amikor szükség van a mentőkre, az általában egy felfokozott hangulat mind az érintett, mind a körülötte levők számára. A pánikba esés azonban a lehető legrosszabb reakció, amit ismeretekkel, összeszedettséggel előzhetünk meg a leghatékonyabban. Ilyenkor a 112-es egységes segélyhívó számot kell tárcsázni. Egy diszpécser fog jelentkezni, aki bizonyos kérdéseket fog feltenni. Mutatkozzunk be, legyünk higgadtak, a mentőszolgálat mentésirányítója kérdéseivel segíteni fog, hogy a lehető legpontosabb és fontos információkat megadhassunk. A bejelentő neve és telefonszáma fontos adat, hisz szükség lehet a bejelentő visszahívására. Adjuk meg a pontos címet, ha pedig nincs cím, akkor próbáljunk minél értékelhetőbb információt adni arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet megközelíteni a helyszínt! A diszpécsert pontosan tájékoztatni kell arról, hogy mi történt, foglaljuk össze az eseményt, hogy mit látunk — például baleset, áramütés, mérgezés, eszméletlen állapot, vérzés, hogy hány sérült, beteg van, s a sérültek között van-e gyermek.

Ne bontsuk a telefonvonalat addig, amíg a mentő diszpécsere azt nem teszi, hiszen rákérdezhet még olyanra adatra, információra is, amit mi elfelejtettünk volna közölni. Amennyiben szükséges, kezdjük el az elsősegélynyújtást és az újraélesztést! Ebben a mentésirányítók a telefonon keresztül instrukciókat, segítséget adnak. A mentésirányító a kérdéseivel és az azokra adott pontos válaszokkal tudja biztosítani az adott helyzetben a szükséges mértékű és formájú segítséget — fogadjuk el a segítséget, kövessük a javasoltakat!

Ha a beteg állapotában változás — javulás vagy rosszabbodás — áll be, értesítsük erről a mentőszolgálatot! Alapvetően fontos, hogy mindenki felismerje az azonnali mentőhívást indokoló helyzeteket, tüneteket. Életveszélyt jelentő állapotok bekövetkezhetnek az utcán, a munkahelyen vagy akár otthon is.

Fontos tudni azt is, hogy az alaptalan bejelentéseket és a valódi segélykérések bejelentését megakadályozó magatartást a törvény bünteti.

Bumbuluţ Krisztina