A városháza közkapcsolatok-irodájába érkezett írásos megkeresésben azt írják, hogy sajnálatos, hogy a tulajdonos bontani akarja az épületet ahelyett, hogy a régi struktúrát tartaná és erősítené meg, hiszen az épület műemlék, és meg kellene tartani a város épített örökségében. A civil javaslat szerint amennyire csak megoldható, meg kellene tartani az épület jelenlegi homlokzatát, vagy ha tényleg elkerülhetetlen a bontás, akkor a régi helyére kerülő új épületen vissza kellene állítani a patinás óépület külső jellegzetességeit. A hozzászóló nem ellenzi a beruházást, de véleménye szerint egy modern kialakítású épület nem illeszkedne az utcaképbe és főleg nem a régi központ szecessziós stílusába, és akkor is, ha egy szocialista időkben épült szálloda mögött van, meglehetősen eldugva, meg kellene tartani régi varázsát.

A tervező válaszolt az észrevételre: legelőször azt sietett tisztázni, hogy az épület nincs műemlékké nyilvánítva, nem szerepel a város műemléklajstromában. Aztán azt írja, hogy a falak és az alap állagát alaposan megvizsgálták, mielőtt nekifogtak volna az előtanulmánynak, maguk is szerettek volna minél kevesebbet bontani, ám az idő annyira eljárt az épület fölött, hogy nem lehet megmenteni, a több évtizedes elhanyagoltság miatt a téglák kézben fogva is szétmorzsolhatók, és hiányosak egyes statikai elemei is az épületnek. Bizakodásra ad azonban okot, hogy a tervező szerint még nagyon az elején járnak a tervezési munkának, tehát egyszerűen lehet ezeket a műemlék jelleg megtartásának irányába is módosítani, maguk sem egy környezetidegen épületet akarnak ott látni, hanem egy olyat, ami plusz értéket ad a városképnek.

Princz Csaba