Berobbant a kánikula — sőt, a java még csak eztán következik —, fokozott a légköri instabilitás, a páratartalom a trópusokat idézi, s függetlenül attól, hogy gyalog, két vagy négy keréken vagyunk kénytelenek közlekedni, a jelzőlámpák előtti sorokban aszalódni, a nagy meleg két legnegatívabb hatása (tompulnak a reflexek és megnő a reakcióidő) mindenkit érint. Ilyenkor mindenki sokkal stresszesebb és türelmetlenebb, amit olajként a tűzre az is fokoz, hogy a közlekedés többi résztvevője is gyakrabban hibázik, emelve a hőség miatt amúgy is ingadozó vérnyomásunkat, ráadásul a meleggel járó alvászavar miatt még fáradtabbak, csökkent teljesítőképességűek és tompábbak vagyunk.

Köztudott, hogy a hőségben való mindenfajta közlekedés és autóvezetés stresszt okoz, a szív gyorsabban ver, az izzadás és az idegesség fokozódik — emiatt szinte mindenki agresszívebb —, csökken a koncentrálóképesség, nő a reakcióidő s ezzel együtt a balesetek száma is. A meleg és kánikulai napokon megfigyelhető, ahogy egész egyszerűen többször elbambulnak a gyalogosok és a sofőrök: az ember izzad, a saját verítéke folyik a szemébe, amitől néha alig lát, minden baja van, próbálja magát valahogyan legyezni/hűteni, és nem veszi észre, hogy valahonnan hirtelen előkerül egy jármű vagy biciklis, gyalogos, netán gördeszkás — és elég, ha csak fél másodperccel nő a sofőrök reakcióideje, mert például a 60-nal haladó autó fél másodperc alatt majdnem tíz métert meg tud tenni —, és az nagyon komoly balesetekhez vezethet. Elcsépelt, de nagyon fontos tanács: mindig legyen nálunk víz, amivel pótolni tudjuk az izzadás során elvesztett folyadékmennyiséget, hiszen a folyadékhiány miatt a látás is homályosabbá válhat, a fejfájásról már nem is szólva — és ne várjuk meg, amíg szomjasak leszünk, ugyanis ez a szervezet hiányjelzésének egyik utolsó fokozata; mikor szomjúságot érzünk, akkorra a szervezetünk már nagyon sok folyadékot veszített.

Hőség és „jég”-hideg

Szakértők szerint egy túlmelegedett autó vezetésével hasonló kockázatot vállalunk, mintha ittasan ülnénk a volán mögé — ezért mind az egészségügyi, mind a közlekedésbiztonsági szakemberek azt tanácsolják, hogy a megfelelő mennyiségű folyadék bevitele s hosszabb úton a periodikus pihenők beiktatása mellett szenteljünk kiemelt figyelmet (a városi közlekedésben is) az autó szellőztetésére-hűtésére. Persze ezalatt nem azt értik (bár rengetegen ezt csinálják), hogy a kocsiban 18 fokra legyen lehűtve a hőmérséklet, miközben kint 33–37 fok tombol, hiszen az egyáltalán nem egészséges, ráadásul a nagy hőmérséklet-különbség fokozottan veszélyes azok számára, akik gyakran szállnak ki-be az autóba, és így egyfolytában liftezik a szervezetük az extrém forróság és a „jég”-hideg között; az örök szabály szerint 5, legtöbb 10 fokkal szabad csökkenteni a benti hőmérsékletet a kintihez képest. És klíma ide vagy oda, indulás előtt először szellőztessük át az utasteret, és csak utána indítsuk be a járművet, mert a friss, oxigénnel telített levegő igencsak számít — főleg, ha a klímaberendezés már jó ideje nem volt kitisztítva, s telítődött porral, szennyeződésekkel, ami ingerli a szemet, és konstans könnyezésre is készteti (a sofőr pedig inkább a törölgetésre figyel, mintsem a vezetésre).

Örök jó tanács, amit szintén kevesen fogadnak meg, főleg a városi közlekedésben: ha parkolás közben az autó elviselhetetlenül felmelegedett, várjunk egy kicsit az indulással, nyissunk ki minden ajtót, hogy a megrekedt hőség távozzon; ha pedig hosszabb időre kell megállnunk a tűző napon, akkor mindenféleképpen tegyünk valamit a szélvédő elé, illetve takarjuk le a kormányt, mert annyira felhevülhet, hogy a kezünket is megégetheti. A hosszú útra indulóknál kötelező alapszabály, hogy átlagosan 3 óránként iktassanak be párperces pihenőt, lehetőleg árnyékos helyen — ilyenkor mindenképp szálljanak ki az autóból, és szellőztessék is át azt, a motor is tud hűlni, magukat pedig frissítsék fel akár egy nagy pohár vízzel, akár egy csésze meleg teával. Nyaralószezon lévén egyre több család kerekedik fel, s indul a vakációzás több száz kilométerre lévő helyszíne felé — gondoskodjanak róla, hogy a hosszú út alatt legyen elfoglaltságuk (képeskönyv, játék) a gyermekeknek; egyrészt, hogy számukra is gyorsabban teljen az idő, másrészt, hogy unalmukat ne a vezetésre koncentráló szülő nyaggatásával (stresszelésével) űzzék el. S ha már nyaralás: bármennyire is kényelmesek és szellősek a flip-flop papucsok, vezetéskor kerüljük őket, a két kis pántocskában könnyen megcsúszik a gáz- vagy fékpedálon tartott láb, de be is akadhat a pedálba, kocsiszőnyegbe, komoly balesetveszélyt jelentve.

Szabó Kinga Mária