Kényszerű Csipkerózsika-álmából ébredt tegnap Szatmárnémeti, életre kelt, s az elmúlt másfél év csendje után (amelyben elszoktunk nem hogy a rendezvényektől, fesztiváloktól, de még a járókelőkkel teli utcáktól is) szinte meghökkentő volt ez a vidám hangoskodás és pezsgés.

A gyermekek szüleikkel, nagyszüleikkel már kora délelőttől szinte zsúfoltságig megtöltötték az új központi rendezvénygödröt, birtokba véve a hatalmas népszerűségnek örvendő „édességlabirintust”, végigjárva apró útvesztőit nem egyszer, nem is kétszer; emelgetve a sakktábla bábuit (már akinek sikerült megemelni, ugyanis az apróbbak erejüket összeadva absztrakt lólépésben tolták egyik kockáról a másikra), hogy aztán pihenésképp kiapadhatatlan energiával szaladgáljanak körbe-körbe, hol egymást, hol a színes lufikat kergetve.

Persze néha szünetet is tartottak, de épp csak annyit, amíg elnyaltak egy fagyit vagy megették a vattacukrot, a gyermekkor e két elmaradhatatlan hozzátartozóját — s bár az édességárus előtt egész nap hosszú, tömött sor kígyózott, a felnőttek szinte tapinthatóan mérhetetlen türelemmel állták végig, hiszen a járványügyi szabályok enyhítése valamiféle szabadságérzés-többlettel töltött el mindenkit, azzal az érzéssel, hogy valóban visszatérünk, visszatérhetünk a korábbi életünkhöz, s ezt támasztotta alá az is, hogy gyermekeikkel sétálva rengeteg ismerőssel, baráttal találkoztak, álltak meg beszélgetni, ültek le egy kávéra, az aprónépek kacagásával fűszerezett zsivaj pedig még kora este is betöltötte a szerkesztőséget.

Igen, ez a nap más volt, mint a többi, s nem csak az új központot töltötte be a vidám zsibongás, hanem a bevásárlóközpontok játékvilággá változott parkolóit is, a Tűzoltótorony környékén jól ismert rajzfilmzenék dallamai úsztak a levegőben — Szatmárnémeti életre kelt, visszaváltozott azzá a nyüzsgő, eleven várossá, ami korábban is volt, a gyermekek (de nem csak) közreműködésével, a 101. nemzetközi gyermeknapon.

Az első gyermeknapot ugyanis 101 évvel ezelőtt, 1920-ban tartották meg Törökországban, akkor még április 23-án, aztán a dátum június 1-jére vándorolt át, s a kezdeti időkben egy egész héten át tartó móka és ünneplés egy napra „zsugorodott”, igaz, idén Szatmárnémeti visszatér a kezdetekhez, hiszen egész héten át tartó programkavalkád várja a kicsiket és nagyobbakat.