A kutatók legfőbb célja az volt, hogy válaszokat kapjanak arra, miért hagyják/hagyták el a külföldön élő erdélyi magyarok Romániát, hogyan élnek ott, ahol jelenleg élnek, illetve mennyire tudnak egy „kis magyar világot teremteni” maguk köré. A kutatás továbbá arra is kitért a kérdések által, hogy a külföldön élő erdélyi magyarok hogyan viszonyulnak Romániához és Magyarországhoz, terveznek-e visszajönni, illetve mennyire kötődnek szülőföldjükhöz. Mindezek mellett a szakemberek azt is megvizsgálták, hogy léteznek-e erdélyi magyar hálózatok a különböző országokban, illetve az erdélyi magyarok meglévő összmagyar hálózatokhoz csatlakoznak-e, vagy összmagyar hálózatokat alakítanak ki maguknak. 

A felmérés célcsoportját azok az erdélyi magyarok képezték, akik életvitelszerűen külföldön, de nem Magyarországon tartózkodtak. Ez azt jelenti, hogy a kutatás során olyan embereket céloztak meg, akik stabilan, több hónapon át külföldön tartózkodnak, és háztartást tartanak fenn kint. Az adatgyűjtés egy online kérdőív segítségével történt, amelyet egyszerre próbáltak eljuttatni különböző (erdélyi) magyarok által működtetett online hálózatokba, magyar intézményekbe, valamint a Facebook közösségi oldalon keresztül a külföldön élő, Erdélyből elszármazott magyarokhoz. 

A kutatás során 1760 érvényes kérdőív került be az adatbázisba, a tartózkodási hely szempontjából a legtöbb válasz Németországból érkezett (341 kérdőív), ezt követte Nagy-Britannia és Írország (318 kérdőív), az Amerikai Egyesült Államok (164 kérdőív), Svédország (125 kérdőív), Kanada (117 kérdőív) és Ausztria (113 kérdőív). 50 és 100 közötti kitöltés érkezett Dániából, Svájcból, Hollandiából, Izraelből, valamint Belgiumból és Luxemburgból. Több mint tízen töltötték ki a kérdőívet Finnországból és Norvégiából, Spanyolországból, Franciaországból, Ausztráliából és Új-Zélandból, valamint más dél-európai államokból, Dél-Amerikából, Kelet-Európából és a Közel-Keletről is. A Távol-Keletről 8, Afrikából 2 kitöltés érkezett. 

Aktív népesség felsőfokú végzettséggel

A kérdőívet kitöltők átlagéletkora 44 év, és átlagosan 12 éve élnek külföldön. A befogadó országok vizsgálatát követően a szakemberek három kategóriát különítettek el. Az első kategóriába Izrael, Kanada, Svédország, az Egyesült Államok és Ausztria tartozik, ahol a válaszadók átlagéletkora 47 és 56 év között mozog, és a kitöltők több mint tíz éve külföldön élnek. A második kategóriába Németország, Svájc, az Egyesült Királyság és Írország, valamint Hollandia tartozik. Ezek újabb migrációs célországoknak számítanak, hiszen mind a kivándorlók átlagéletkora (37 és 42 éve közötti), mind pedig az ott töltött évek száma (6–9 év) kisebb az előzőnél. A legfrissebb célország Dánia, az itteni kitöltők átlagéletkora 33 év, és a válaszadók átlagosan az elmúlt 5 évben költöztek ide. 

A válaszadók utolsó romániai lakhelyéről elmondható, hogy 37 százalékuk a Székelyföldről, 32 százalékuk Közép-Erdélyből, 18 százalékuk a Partiumból és 13 százalékuk a szórványmegyékből hagyta el az országot. Az utolsó romániai lakhely tekintetében a Székelyföldről kivándorlók a legfiatalabbak (49 százalékuk 40 év alatti), a szórványból származók pedig a legidősebbek (45 százalékuk 50 év alatti). A célországszintű vizsgálat alapján elmondható, hogy az országos átlagnál nagyobb arányban vannak Székelyföldről elvándorlók Dániában (56 százalék), Svájcban (52 százalék) és Németországban (43 százalék), míg a Közép-Erdélyből elszármazók nagyobb arányban mentek az Egyesült Államokba (42 százalék), Hollandiába (38 százalék) vagy Svédországba (37 százalék). A szórványmegyékből származók felülreprezentáltak a kanadai kitöltők körében (22 százalék), a partiumiak pedig az Izraelből érkező kérdőívek alapján (36 százalék).

Végzettségüket tekintve elmondható, hogy a válaszadók több mint fele (58 százalék) felsőfokú végzettséggel rendelkezik, és mindössze 14 százalék alapfokú végzettségű. Kiemelten magas a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya az Egyesült Államokban és Kanadában (78, valamint 69 százalék), valamint Hollandiában (63 százalék). A legtöbb alapfokú végzettséggel rendelkező válaszadó Németországból és Izraelből töltötte ki a kérdőívet. 

Szakmai vagy magánéleti okok?

A válaszok alapján elmondható, hogy a kivándorlás fő okai közé a magasabb életszínvonal lehetősége, a román gazdasági helyzet és a jobb külföldi munkalehetőség sorolható, azaz gazdasági indíttatású okok. Ide sorolható továbbá Románia politikai helyzete is. A kérdőívet kitöltők körében a személyesebb jellegű okok kevésbé voltak gyakoriak. A célország szerint vizsgálva az okokat megállapítható, hogy Kanada, Ausztria és Svédország esetében lényegesen magasabb azon válaszadók száma, akik politikai okokból hagyták el az országot. Ők azok, akik számára a jobb munkalehetőség nem volt annyira jelentős. A jobb munkalehetőség főleg az új célországokat választók számára volt kiemelkedő ok. Dániában magasabb arányban vannak olyanok, akik személyes vagy szakmai fejlődésük miatt, továbbtanulási célból vagy kalandvágyból hagyták el Romániát. A magánéleti okok az izraeli és egyesült államokbeli kiköltözőket befolyásolták leginkább, a legkevésbé pedig a kanadaiakat. Az 1989 előtt kivándorlók döntésében nagyobb szerepet játszottak a politikai okok (Románia akkori politikai helyzete — 1-től 10-ig terjedő skálán, ahol az 1-es azt jelenti, hogy ez egyáltalán nem befolyásolta döntését, a 10-es pedig azt, hogy teljes mértékben, 8,1–9,4-es az átlag), mint a jobb munkalehetőség (4,9–6,8-as átlag) vagy a kalandvágy (2,5–3,9-es átlag). Ezzel szemben az utóbbi pár évben kivándoroltak nagyobb hangsúlyt fektetnek az itthoni vállalkozás beindításához szükséges pénz összegyűjtésére (4–4,8-as átlag). Továbbá elmondható, hogy elsősorban munkavégzési céllal leginkább az Egyesült Királyságba, Hollandiába, Svájcba, Németországba és Izraelbe érkeztek. Ezen belül Hollandiába (64 százalék), Svájcba (60 százalék) és Izraelbe (55 százalék) jellemzően úgy emigráltak, hogy már előzetesen választott munkahelyük volt, az Egyesült Királyságban (27 százalék) és Kanadában (28 százalék) viszont sokan csak a kiköltözés után kezdtek el munkát keresni. Dániát (28 százalék) és az Egyesült Államokat (14 százalék) választották azok, akik tanulás céljából hagyták el Romániát. Párjukat vagy családtagjaikat a legmagasabb arányban Svédországba (46 százalék) és az Egyesült Államokba (42 százalék) követték, végül pedig Kanadába (28 százalék) és Ausztriába (21 százalék), jelentős volt azok aránya, akiknek nem volt világos céljuk az ország kiválasztásakor. A letelepedésben általában kint élő barátok, ismerősök segítettek, vagy a megkérdezettek egyedül oldották meg. 

Dolgoznak és jobban élnek

Figyelembe véve a piaci helyzetet, a foglalkozás típusát megfigyelhető, hogy összességében a válaszadók 73 százaléka dolgozott teljes munkaidőben, 10 százalék részmunkaidőben, 6 százalék a tanulmányait végezte, 10 százalék pedig nem is tanult és nem is dolgozott. A munkahellyel rendelkező válaszadók 41 százaléka dolgozik felsőfokú vagy középfokú végzettséget igénylő munkakörökben, 34 százalék mezőgazdasági, ipari vagy olyan munkát végez, amelyhez nincs szakképesítése, míg 25 százalék a szolgáltatói szektorban van foglalkoztatva. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya az Egyesült Államokban és Kanadában elő válaszadók esetében a legnagyobb (60, valamint 55 százalék), Dániában, Németországban és az Egyesült Királyságban pedig a legalacsonyabb (22, valamint 33 százalék). A mezőgazdaságban, iparban vagy építőiparban dolgozók, illetve olyan munkát végzők aránya, amelyhez nincs szakképesítésük, Dániában a legmagasabb (53 százalék), ezt követi Izrael (44 százalék), Hollandia (43 százalék) és Németország (42 százalék). A szolgáltatási szektorban elhelyezkedők aránya az Egyesült Királyságban és Írországban a legmagasabb (37 százalék). 

Összességében elmondható, hogy a válaszadók elégedettek az életük valamennyi aspektusával, ugyanis a legtöbb kategóriában a válaszok átlaga 8-as felett van. A válaszadók nyolc téma esetében kellett megfogalmazzák elégedettségüket egy 1-től 10-ig terjedő skála segítségével: lakáskörülményeikkel (8,5), egészségükkel (8,5), családi életükkel (8,3), általában az életükkel (8,2), képzettségükkel (8) és jelenlegi munkájukkal (7,9) kifejezetten elégedettek. 8-as alatti értéket csak a jelenlegi munkahely és társasági élet kapott (7,9 és 7), azonban ezek is viszonylag magas értékelésnek számítanak. 

A válaszadók túlnyomó többsége (91 százalék) úgy ítélte meg, hogy jobban él jelenleg, mint Romániában élt, és 72 százalékuk gondolja úgy, hogy sokkal jobban él, mint születési országában. Az országos bontásból kiderül, hogy Izraelben és Svájcban a legmagasabb azok aránya, akik úgy gondolják, hogy jelenleg sokkal jobban megy a soruk (84, valamint 82 százalék), az ő arányuk Svédországban, Németországban, az Egyesült Királyságban és Írországban, valamint Ausztriában a legalacsonyabb (69–71 százalék). 

A Romániához és Magyarországhoz való viszonyulást tekintve a válaszadók átlagosan 1,9 alkalommal jártak Romániában az elmúlt évben és 2,7 alkalommal Magyarországon. A hazai, valamint magyarországi látogatásokat döntően befolyásolja a távolság. Míg Ausztriából vagy Svájcból a megkérdezettek átlagosan 10,4, valamint 3,2 alkalommal jártak Magyarországon és 3, valamint 2,3 alkalommal Romániában, addig ez a szám az Egyesült Államok esetében mindkét ország esetében 1,1. 
A válaszadóknak egy 1-től 10-ig terjedő skálán kellett értékelniük, hogy mennyire követik a romániai, magyarországi, valamint annak az országnak a gazdasági, politikai és kulturális híreit, ahol jelenleg élnek. A válaszok alapján elmondható, hogy a megkérdezettek leginkább annak az országnak a híreit követik, ahol jelenleg élnek. Ezt követik a magyarországi hírek, majd utolsóként jelennek meg a romániaiak. 

A válaszadók 29 százaléka nyilatkozta azt, hogy egy vagy pár éven belül visszaköltözne Romániába, és 18 százalék nyilatkozott úgy, hogy Magyarországra költözne. Célországok szerint a potenciális hazaköltözési szándék az Izraelben élő válaszadók körében (59 százalék), valamint az Egyesült Királyságban és Írországban élők körében (36 százalék) a legmagasabb, és a Kanadában élők körében a legalacsonyabb (15 százalék). A Magyarországra költözni szándékozók aránya Svájcban a legmagasabb (25 százalék) és Dániában, Hollandiában és Izraelben a legalacsonyabb (8-8 százalék). A háttérváltozókat figyelembe véve a kutatásból kiderül, hogy a kint töltött idővel fokozatosan csökken azok aránya, akik Romániába költöznének vissza, és növekszik azok aránya, akik Magyarországra. 

Az eredmények alapján elmondható, hogy a legtöbb megkérdezett átlagosan inkább nem bevándorló állampolgárokkal próbál barátkozni, ezt követi az erdélyi és nem erdélyi magyarok csoportja. Amennyiben célországok szerint vizsgáljuk a kérdést, a Svédországban és Ausztriában élő válaszadók zárkóznak el legjobban a más bevándorlókkal való kapcsolatépítéstől. A más nemzetiségű bevándorlókkal való kapcsolatépítés és barátkozás átlaga két országban haladja meg a magyarokkal való barátkozás átlagát, Hollandiában és az Egyesült Királyságban. Az erdélyi és nem erdélyi magyarok társaságát a leginkább Kanadában, Izraelben és Svédországban keresik, ezen opciók átlaga mindhárom esetben meghaladja a nem bevándorló állampolgárokkal való kapcsolatkeresés átlagát. A nem bevándorló állampolgárokkal való kapcsolatkeresés és barátkozás az Egyesült Államokban, Hollandiában, az Egyesült Királyságban és Írországban, valamint Svájcban a legmagasabb. Mindhárom esetben az erre adott válaszok átlaga lényegesen meghaladja a többi opcióra adott válaszok átlagát.

A Bálványos Intézet kutatását az alábbi linken tekinthetik meg teljes egészében: shorturl.at/bgGO4.