A Szatmári Kalendárium bemutatója: a helytörténeti kutatásokról és azok nyomtatott formában történő kiadásának fontosságáról beszélgettek több generáció képviselői.

A Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont kiállítótermében, a Szamos folyóirat és Szamos Diákirodalmi Kör szervezésében került megszervezésre január 9-én a Szatmári Kalendárium 2025 szatmárnémeti bemutatója. Az eseményen a helytörténeti kutatásokról és azok nyomtatott formában történő kiadásának fontosságáról beszélgettek több generáció képviselői.

A rendezvényen elsőként dr. Karácsonyi Károly biológus, a kalendárium Nagykároly és környékéről szóló tematikus rész szerzője ismertette azokat a témákat, amelyek az ő tollából jelentek meg a kötetben, megemlítve azt is, hogy ő hobbiként végzi a helytörténeti kutatásokat.

A beszélgetésre való ráhangolódásként Hága Jázmin és Rus Lilla, a Szamos Diákirodalmi Kör tagjai neves személyiségek gondolatait olvasták fel, amelyek a helytörténeti ismeretek fontosságára hívták fel a figyelmet.

A helytörténeti ismeretek fontosságáról beszélt Tóth Géza Ivor, a Szatmár Megyei Kulturális Igazgatóság referense. A műemlékvédelmi résszel és az épített örökséggel foglalkozó szakember elmondta, az igazgatóság vezetői fontosnak tartják a helytörténeti munkákat, hiszen ezek az ő munkájukat is segítik és megkönnyítik.

Fazekas Lóránd

Fazekas Lóránd tanár az 1980-as évek elejétől foglalkozik helytörténeti kutatásokkal, hiszen, mint mondja, mindig érdekelte a környezet, amelyben élt. Szatmárnémetiben a Németi részen született, de az egyetemi tanulmányai után vidéken élt – Halmiban és Kökényesden –, igyekezett megismerni a településeket és azok környékét. „Minden kutatáson újabb ötlet adódott, új témák jöttek elő, sokszor olyan dolgok adódtak, melyek nem illettek a végzettségemhez – földrajz-geológiát végeztem –, rákényszerültem arra, hogy tanuljak, továbbképezzem magam olyan területeken, melyek szükségesek a kutatásokhoz.

Foglalkoztam heraldikával, sírköveken megjelenő családi címerekkel, népi temetkezésekkel, szakrális ünnepkörökkel. Mindig igyekeztem a kutatásaimat leírni és közölni nyomtatott kiadványokban, mert ennek a munkának csak akkor van értelme, ha megmarad az utókor számára. A nagyobb tanulmányaim könyv formában is megjelentek” – magyarázta Fazekes Lóránd, akinek nevéhez fűződik a kökényesdi néprajzi- és iskolatörténeti múzeum létrehozása, amelynek nagy részét a helyi diákok gyűjtötték össze.

Boór Béla

Boór Béla tanár elmondta, hogy egykori tanára, Burai Béla idejében kezdett el helytörténettel foglalkozni, majd jött egy időszak, amikor megpróbálták elhitetni vele, hogy nem kell foglalkozni a múlttal, a jövőt kell építeni. Bár 1990-től újra lehetett nyíltan kutatni, de azért ez ma sem egyszerű, mutatott rá, hiszen a használható levéltári anyagokhoz csak Kolozsváron, Nyíregyházán és Budapesten lehet hozzájutni. Emiatt ő legtöbbet Szatmárnémetiben kutat, főként a Németi rész érdekli, kutatásainak nagy része lapokban és könyvekben jelenik meg.

Sütő Zsolt

Sütő Zsolt történelemtanár a helytörténet oktatásának a hiányosságáról beszélt. Ezt a részt csak választott tantárgyként lehet tanítani, de nem sok lehetőség van rá, mert nincs ilyen tankönyv és időt sem lehet rá szakítani.

Igaz, hogy a tanórákon belül egyre nehezebb beilleszteni a helytörténeti oktatást, vannak nagyon jó vetélkedők. Például több mint tíz éve folyik az Örökségünk Őrei országos vetélkedő, ami egy nagyon izgalmas verseny, amely megszeretteti a diákokkal a történelmet és felkelti az érdeklődésüket a helyi értékek iránt, s amelyen a szatmári diákok mindig jól szerepelnek, magyarázta a történelemtanár, aki diákjaival rendszeresen részt vesz ezen a megmérettetésen. Szerinte a helytörténeti kutatásokban nagy segítséget jelent az írott sajtó, főleg ha az digitálisan is elérhető.

Póti Eduárd

Póti Eduárd történelemtanár úgy látja, a helytörténettel úgy lehet igazán foglalkozni, ha azt projektként tűzi ki feladatának a tanár. Így lehetne helytörténeti anyagokat gyűjteni, azokat rendszerezni, ezeket időnként be lehetne mutatni, ki lehetne értékelni. A pedagógus szerint fontos lenne, hogy a megye minden területén élő diákok be tudjanak kapcsolódni, valamit hozzá tudjanak adni azokból a történelmi sajátosságokból, amelyek a szűkebb környezetükre jellemzőek.

De mivel az utóbbi években csak azt hallani, hogy mennyire túlzsúfolt a tananyag, milyen sok időt kell a diáknak az iskolában tölteni, milyen sok a házi feladat, a diákok mennyire le vannak terhelve, elismeri azt is, hogy nagyon nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, amikor a történelemtanár rá tudja venni a diákjait ilyen jellegű tevékenységekre. Tagadhatatlan, hogy a helytörténet és a helytörténeti kutatás nagyon fontos minden közösség életében.

Nagyon jól lehet látni, hogy a helytörténeti kutatások és publikációk közlése amiatt is nagyon fontos, mert egy kutatás rávilágíthat arra, hogy a nagyobb volumenű eseményekben – amelyek formálták a világot – a mi kis szűkebb pátriánk hogyan jelenik meg, magyarázta a történelemtanár, elismerve, hogy ő maga is belekezdett egy egyháztörténeti jellegű kutatásba évekkel ezelőtt, de lehet, hogy nyugdíjas lesz, mire a végére jut, hiszen mivel nem főállásban végzi, egyre kevesebb ideje marad ezzel foglalkozni.

Kállai Karolina

Kállai Karolina történelemtanár a mikolai Gellért Sándor Általános Iskolában három évig választható tantárgyként tanított helytörténetet. Elmondta, nagyon szerették a diákok, kutattak, kerestek, riportot készítettek, gyűjtögettek, de a zsúfolt iskolai program miatt ezt ebben a tanévben már nem tudták folytatni.

Mészáros István

Mészáros István topográfus és ingatlanjogász elmondta, hobbija a vadászat és a borászat, nagyon sokat kutat ezeken a területeken. Szerinte a Szatmári Kalendárium egy hiánypótló kiadvány, de fontosnak tartja a hasonló fórumokat is, ahol a helytörténeti kutatók felvethetik azt is, hogy milyen nehézségekbe ütköznek kutatásaik során, amelyekre közösen hamarabb találhatnak megoldást.

Bikfalvi Zsolt

Bikfalvi Zsolt fotóművész elmondta, a Nagykárolyi Kulturális Igazgatóság munkatársaként kollégáival azért dolgozik, hogy Nagykárolyt és környékét népszerűsítse. A jelszavuk: Kisváros nagy örökséggel. „Nagykároly irodalmi, történelmi és kulturális szempontból egy fontos központ. Nagy öröm számomra, hogy fotóim helyet kaptak a Szatmári Kalendárium 2025-ben, és szintén nagy öröm, hogy Karácsonyi Károllyal újra együttműködhettem.

A kötetben megjelent fotók hangulatjelentést adnak Nagykárolyból, vannak köztük olyanok, amelyek nemzetközi fotóversenyeken is díjazva voltak. Volt egy olyan projekt, hogy Épített örökségünk, ennek keretében Nagykároly valamennyi utcáját végigjárva készítettem fotókat épületekről, különböző megközelítésekből. Ennek a fotógyűjteményemnek az anyagából két épület már nem található meg, de hasonló sorsra juthatnak más épületek is. Éppen ezért ezek a fotók múltat idéző dokumentumok”.

Fehér Imola

Fehér Imola tanár, író, költő arra a kérdésre igyekezett választ adni, hogy helytörténeti szempontból mennyire fontos az, hogy a megyében alkotó írók, költők emlékét megőrizze a közösség. Hangsúlyozta, ha dolgozunk, írunk és kinevelünk olyan ügyes gyerekeket, mint a Szamos Diákirodalmi Kör tagjai, akkor mindez biztosított lesz. Arra is felhívta a figyelmet, hogy fontos lenne, hogy a könyvtárakban legyen egy külön rész, ahol a Szatmár megyei szerzők kötetei találhatóak meg.

Matusinka Beáta

Matusinka Beáta kommunikációs szakember úgy látja, hogy szükség van az aktív felelősségvállalásra, s ez nem csak egy jól kigondolt kezdeményezés kell legyen, hanem tettek is kell hogy kövessék. Elmondta, a Szatmári séták ötletgazdájaként azt tapasztalta, hogy az idősebbek foglalkoznak helytörténettel, de a fiatalabb nemzedék már kevésbé. Rámutatott arra is, hogy ha a helytörténeti kutatást egy ember végzi, elfogyhat az erő, a lelkesedés, míg ha többen együtt végzik, akkor több irányból jöhet segítség és támogatás, ezért szerinte szükség lenne hasonló találkozókra.

Hírszerkesztő