Alig másfél év késéssel, de elkészült a romániai szexuális bűnözők országos jegyzéke — s bár az adatbank nem olyan nyilvános, mint például az Egyesült Államokban, ahol elég csak egy adott címet bepötyögni az internetes keresőbe, s rögtön láthatóvá válik, a környékén hány, korábban szexuális bűncselekmény miatt elítélt személy él (az elítélt személy arcképével, lakcímével, ismertetőjeleivel, illetve hogy áldozata felnőtt volt-e vagy gyermek), de így is jelentősen megkönnyíti majd a rendőrök felismerési, azonosítási és „szemmel tartási” munkáját, s persze nem csak az övéket.

S hogy miért is volt szükség egy ilyen regiszterre? Egyrészt a statisztikák szerint (melyek a jéghegy csúcsát jelentik, hiszen csak a napvilágra került eseteket tudják összesíteni) Románia-szerte tavaly 802 kiskorút erőszakoltak meg, s bár a legtöbb áldozat a 14–17 év közötti korosztályhoz tartozott, 36 esetben 3 és 6 év közötti kisgyermekeket csúfoltak meg (a szexuális erőszak áldozatainak táborát bővíti a több mint 17 000 nagykorú, azaz 18. életévét betöltött, zömében leány, asszony vagy épp idős néni) — ugyanakkor az egyéb kategóriákban tevékenykedő szexuális ragadozók (emberkereskedők, prostitúcióra kényszerítők, futtatók stb.), illetve áldozataik száma csak megsaccolható, még a nyomozóhatóságok számára is, mivel az esetek zömében tevékenységük külföldön vagy külföldhöz kötődően zajlik, s ha például valakit Olaszországban (már olasz állampolgárként) ítélnek el ilyenfajta bűncselekményért, nem biztos, hogy a romániai nyomozóhatóság, mondjuk úgy, tudomást szerez erről. És persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy sajnos Románia továbbra is Európa legnagyobb „élőhúspiaca”, változatlanul a legfontosabb kiindulási pontnak számít az emberkereskedelemmel foglalkozó bűnszövetkezetek számára — egy épp pár nappal korábban közzétett jelentés értelmében az emberkereskedelem romániai áldozatainak zöme szexmunkásként, pontosabban szexrabszolgaként végezte a vén kontinens nyugati részén, ráadásul az áldozatok közel 50%-a még kiskorú volt, s a legtöbb áldozat vidéki, nehéz anyagi körülmények közül (szegény és mélyszegény), illetve nevelőotthonokból származott.

Másrészt az igazságügy hazai malmai elég lassan őrölnek — tavaly például közel 6000, kimondottan pedofíliával kapcsolatos ügy volt forgalomban az ügyészségeken, s ezekből valamivel kevesebb mint 1800 esetben hirdettek jogerős ítéletet, s 400 esetben nem sikerült azonosítani az elkövetőt; míg egy évvel korábban, 2019-ben a 4830 esetből 1793-ban sikerült ítéletet hirdetni. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a gyanúsított/vádlott a legtöbb esetben szabadlábon vagy jogi felügyelet alatt (azaz szintén szabadlábon) van az ítélethirdetésig, s újabb szörnyűségeket követhet el — mint ahogy történt alig bő két héttel ezelőtt Szatmár megyében, Tartolcon is, ahol a kettős gyilkosság elkövetésekor a 42 éves tettes épp jogi felügyelet alatt állt egy idős hölgy megerőszakolása miatt. Nem mellesleg az adatbázis létrehozásának szükségessége is hasonló körülmények között fogalmazódott meg 2019-ben egy bákói ügyvéd fejében: egy helybéli kislányt akart lakására felcsalni egy pedofil, s az ügy kapcsán döbbent rá, hogy a vádlottat már kétszer is elítélték erőszakos nemi közösülésért, ennek ellenére nap mint nap háborítatlanul és ellenőrizetlenül sétálgathatott az iskola környékén, és mustrálta a leánykákat.

Kik kerültek be a regiszterbe?

A nyilvántartásba azok a személyek kerültek be (fényképpel, ujjlenyomatokkal, biológiai mintákkal), akiket elítéltek — vagy más bűnvádi intézkedést hoztak ellenük — nemi bűncselekmények és kizsákmányolás elkövetése miatt (szexuális erőszak, kiskorú megrontása, pedofília, gyermekpornográfia készítése és/vagy terjesztése, ember- és gyermekkereskedelem, futtatás, felnőtt- és gyermekprostitúció); de belekerülnek azok a román állampolgárok is, akiket más uniós vagy EU-n kívüli ország központi hatóságai nyilvántartásba vettek ilyen jellegű bűntett elkövetése miatt; és azok a külföldi állampolgárok is, akik más ország illetékes hatósága szerint ilyen bűntettet követtek el, és akikkel kapcsolatban arra vonatkozó adatok vannak, amelyek szerint Románia területén tartózkodnak vagy tartózkodhatnak. A kiskorú elkövetők nem kerülnek be a nyilvántartásba, leszámítva azokat az eseteket, amikor a bíróság elrendeli a nyilvántartásba vételüket.

A jegyzékben szereplőknek meghatározott időközönként jelentkezniük kell a rendőrségen, és igazolniuk, hogy valóban a regiszterben szereplő címen laknak, jelenteniük kell, ha 15 napnál hosszabb időtartamra eltávoznak onnan (hova, milyen célból, milyen közlekedési eszközzel); új lakcímre költözéskor pedig legtöbb 3 napon belül jelentkezniük kell az illetékes rendőrségen/őrsön. Ugyanakkor a rendőröknek is kötelességük lesz 45 naponta lakcímen történő ellenőrzést tartani, s az adatbázis létrejöttét követően ha az elítélt iskolákban vagy olyan helyen akar munkát vállalni/önkénteskedni, ahol huzamosabb időt tölt gyermekekkel, vulnerábilis személyekkel (idősek, fogyatékkal élők), a munkáltatónak be kell mutatnia a regiszterkivonatot. A nyilvántartás egyébként nem nyilvános — vagy legalábbis nem olyan szinten, mint az Egyesült Államokban vagy Lengyelországban —, elsősorban az igazságügyi és belügyi dolgozók férhetnek hozzá, viszont (természetesen a megfelelő kérelmek iktatásával) az egyszeri halandó, munkáltató is kérvényezheti gyanúsan viselkedő szomszédja vagy alkalmazottja ellenőrzését.

Magatartásbeli integritás

A szexuális bűnözők nyilvántartásának fontos vonzata (az adatbázison túl) a magatartásbeli integritásról szóló igazolvány — amely vagy azt tanúsítja, hogy az illető nem szerepel a nyilvántartásban; vagy azt, hogy igen, s milyen adatok szerepelnek ebben a személyével kapcsolatban. Részben hasonló az erkölcsi bizonyítványhoz, de nem helyettesíti azt, hiszen a két dokumentumnak nem azonos a tartalma.

Az igazolványt bármely magánszemély igényelheti, amennyiben szüksége van rá bizonyos munkakörök betöltéséhez — sőt, gyermekekkel, idősekkel, fogyatékos személyekkel foglalkozó intézmények (például ovik, iskolák, idős- és nevelőotthonok) esetében a rendőrség kimondottan ajánlja ezek vezetőségének, hogy valamennyi alkalmazottjuk számára igényeljék a magatartásbeli integritásról szóló igazolványt; ugyanakkor azon személyek esetében, akik szerepelnek a regiszterben, a munkáltatói egyedi nyilvántartásában (személyi dosszié) kötelező módon ott kell lennie a magatartásbeli igazolványnak is. Hiányában, egy esetleges ellenőrzéskor pedig a munkáltató is ugyanúgy felelősségre vonható, mint az érintett személy, mivel az ő felelőssége is ellenőrizni, hogy alkalmazottja nem elfajzott bűnöző.

Az igazolvány hat hónapig érvényes, és ugyanúgy kell igényelni, mint az erkölcsi bizonyítványt, azaz egy erre vonatkozó típusnyomtatvány kitöltésével, amely bármely olyan rendőrségi egységnél vagy alegységnél benyújtható, ahol az erkölcsi bizonyítványt is kiadják.

Persze annak, hogy a regiszter és a hozzá kapcsolódó ellenőrzések, szemmel tartások valóban hasznosan működhessenek, előfeltétele (lenne), hogy az áldozatok (szüleik, barátaik, ismerőseik) jelentsék a rendőrségen a bántalmazást, erőszakot…

Szabó Kinga Mária