Találomra megmérve három iskolástáska 7,8, 8,6 és 9,95 kg-ot nyomott. De az is elképesztő és megdöbbentő, hogy a felnőttek többségét — szülőket, pedagógusokat is beleértve — ez egyáltalán nem zavarja, hiszen egyébként tennének ellene.
Az iskolásoknál az utóbbi évtizedekben aggasztó mértékben elszaporodtak a gerincproblémák, minden harmadik-negyedik gyermeknek gerinctartási gondjai vannak, ezekből pedig beavatkozás nélkül hamarosan betegségek alakulnak ki. A serdülők, főleg lánygyermekek közül mind többen kerülnek orvoshoz a szkoliózis (gerincferdülés) nevű gerincbaj okozta fájdalmakkal és mozgászavarokkal, de egyéb gerincpanaszokkal is.
A gyermekkori gerincbetegségeket, ha azok nem veleszületettek, szinte teljességében a mozgás és sport hiánya (nem fejlődnek a hát- és gerincizmok), a rossz, járáskor és üléskor tudatosan nem önellenőrzött testtartás és a hatalmas súlyú iskolatáskák okozzák, főleg, hogy az utóbbiakat sokszor féloldalasan, fél vállra akasztva vagy akár kézben cipelik a gyermekek. Az elkövetkezőkben az iskolatáskák súlyának a szabályozását, illetve nem szabályozását fogjuk szapulni.
Román törvény nem szabályozza az iskolatáskák súlyát, csak ajánlások vannak az egészségügyi minisztérium (1994-től) és a tanügyi minisztérium (2011-től) részéről, és mindnek az a lényege, hogy a táska súlya lehetőleg ne haladja meg a gyerek súlyának a 8–10%-át. Ez azonban egyik fülön be, a másikon ki, hiszen nagyítóval sem találni az országban mondjuk egy 40 kg súlyú iskolást 3,5 kg-os táskával a hátán. És ez a helyzet csak romlik, most már minden tantárgyból nagy méretű tankönyvet nagy munkafüzetet és még egy füzetet cipel magával a gyermek, a sport- és rajzfelszerelésekről, esetleges hangszerekről és egyebekről nem is beszélve. Okoskodók, köztük orvosok is ajánlják, hogy a gyermek pihenjen meg útközben, és támaszkodjon a falnak, vagy tegye le a táskát (ilyenkor a bacilusok, vírusok, gombák és egyéb apróságok nem számítanak), ne dobozban, hanem zacskóban vigyen ételt, az iskolai csapból igyon vizet, ne hordjon füzeteket, csak mappákba fűzhető lapokat, legyen kicsi a tolltartója és mindenféle egyéb szamárságot. Nagyon ajánlják a kerekes táskát, ez azonban csak jó időjáráskor húzható, és akkor is csak rossz, kitekert gerinctartással. Az iskolatáska súlyának az ügyében meddő parlamenti pengeváltás is volt 2018-ban, ahol még olyanok is okoskodtak, tudálékoskodtak, akiknek talán nem is volt iskolatáskájuk. A legkedvesebb állásfoglalása ebben az ügyben a tanügyminiszternek volt a közelmúltban, aki úgy vélte, hogy nem kell nagy ügyet csinálni a táskák súlyából (talajjavító agrármérnöki végzettséggel vélhetően az emberpalántákhoz is ért), hiszen 5–6 éven belül úgyis digitális tankönyvek lesznek, és az meghozza majd táskaügyben a Kánaánt. És addig? Áthidaló megoldás lenne az az ajánlás, hogy az osztályokban legyenek rekeszes szekrényeik a tanulóknak, hogy a nem cipelendő cuccokat hagyják ott, de hol van ilyen iskola? Ha a hivatalosság nem is, de szülő biztosan lenne olyan, aki iskolában hagyható másodpéldányokat szerezne be a tankönyvekből, hogy a gyermekét óvja az egészségrontó cipeléstől. Végleges megoldás csak egy új, okos, mindenre, az iskolatáskára is kiterjedő tanügyi törvény lehetne, de van-e vajon ehhez kellő okosság? Az illetékesek esetleg oldalra billentve kellene hordják a fejüket, hogy azt a csepp kis eszüket összeszedjék — mondja a vicc. Kanadai tanár barátom mondta, hogy ott a kisiskolások gyakorlatilag nem cipelnek magukkal tanszereket, és mégis mindent megtanulnak, ami szükséges.
Az iskolás gyermekek gerincvédelmével és ezen belül az iskolatáska súlyának a szabályozásával foglalkozni nagyon hasznos befektetés lenne, ha a bársonyszékekben ülő vezérek közül valaki fogékony lenne erre, hiszen sok ezer gerincbetegséget, sok emberi szenvedést és rengeteg egészségügyi költséget ki lehetne váltani vele. A ma születő gerincbetegségek termelik a jövő szenvedő embereit és a vizsgálatok, MRI-k, CT-k, kezelések, fizikoterápiák, operációk, munkanapkiesések és betegnyugdíjazások hatalmas költségeit. Na de értheti-e, előre láthatja-e ezt egy mai politikus, ha egyszer olyan nagyon rövidlátó, és esetleg még gumigerincű is?
Tisztelettel,
Dr. Zagyva Miklós