Nagykárolyban született, és végakarata szerint örök nyugalmát is a város temetőjében piheni. Mi, idősebb évjárat zenekedvelői emlékszünk csodálatos előadó-művészetére, mikor számtalan, mindig telt házas hangversenye alkalmával zseniális és kivételes zenei és hegedűt megszólaltató képességeinek köszönhetően megfürdette lelkünk, szellemünk a tanult (szimfonikus) zene magával ragadó, szakrális misztériumában, az öröm mosolyát varázsolva átszellemült arcunkra.
Hegedűvel a kezében varázsló volt, vagy még inkább táltosnak minősíteném, hiszen varázslatával hatásosan gyógyította a mindennapok nyűge és sorscsapásai okozta lelki, szellemi sérüléseinket, fájdalmainkat, egy más létállapotba röpítve minket, hallgatóit, csodálóit.
Ritka adottság. Csak a kivételesek képessége. Született tehetség, és a hegedűtechnika (virtuozitás) páratlan tudója. Országos és nemzetközi sikerekben gazdag életpálya jellemzi.
Apja irányításával ismerkedett a hangszerrel. Hamar tanult, szorgalmasan gyakorolt. Szüksége lett egy képzett tanár segítségére. Orosz Rozália, Hubay Jenő tanítványa vette át az ígéretes tehetség tanítását.
A Piarista Gimnáziumban magyar nyelven tanult. A paptanárok észlelvén kivételes adottságait anyagilag is segítették, hogy Kolozsvárra kerülhessen. Ott a nemrég végzett Balogh Ferenc, közvetve a Hubay-iskola neveltje vette szárnyai alá a fiatal tehetséget. Besegítette a Magyar Opera zenekarába, hogy legyen valami keresete, hiszen ifjú tehetségünk éhezett. Rónai Antal
igazgató-karmester, mikor észrevette a rövidnadrágos fiút, elvitte egy ruhás boltba, és felöltöztette saját pénzén.
1953 nyarán megnyerte a Világifjúsági Fesztivál első díját. Egyből országos hírű szólista lett. Első szólista szereplése is ebben az évben történt: a jászvárosi zenekarral a Csajkovszkij-hegedűversenyt tolmácsolta sikerrel.
1958 tavaszán a moszkvai Csajkovszkij Nemzetközi Verseny III. díját érdemelte ki, valamint D. Ojsztráh világhírű hegedűművész elismerését és barátságát. Ebben az időben egy közös konyhás, egyszobás kis lakásban lakott a kétgyermekes Ruha család. Ojsztráh Kolozsvárott hangversenyezett. Vonaton érkezett. Nagy tömeg és a Kommunista Párt nagykutyái várták elvtársi csinnadrattával. Ruha a tömegtől félrehúzódva állt a fal mellett. A nagy mester a vonatablakból meglátta. Gyorsan megköszönte a fontoskodó elvtársak ünnepélyes fogadtatását, és kedvelt ifjú barátjához sietett. Közölte azon óhaját, hogy szeretné meglátogatni az otthonában. Az ifjú Ruha
szabadkozott, szégyellte szegénységét. A mester rátartisága következtében a látogatás megtörtént.
Ojsztráh elszörnyedt a látottakon. Másnap a pártközpontban fölháborodottan az asztalra csapott. Így lett kertvárosi lakása a többgyermekes Ruha családnak. 1958 őszén a Nemzetközi Enescu Hegedűverseny I. díját nyerte.
1959 nyarán Párizsban az M. Long- Jacques Thibaud verseny II. díját érdemelte ki nagyon erős mezőnyben. Három fontos díjat kiérdemelve rövid idő, másfél év alatt igazolta, sőt, bizonyította rendkívüli hegedűs-szólista minőségét. Kinevezték a kolozsvári Filharmónia szólistájának.
Jöttek a belföldi és külföldi felkérések. Szólista tevékenységét jóval átlagon felüli munkabírás jellemezte. Soha nem utasított vissza hangversenyfelkérést.
A számtalan kivételes adottság mellett fantasztikus memória is jellemezte. Gyorsan memorizált, és szinte mindent megtanult, amit hegedűre írtak, és amely művek bekerültek a nemzetközi előadó gyakorlatba. Ahogy mondta, nem sérti meg a közönségét azzal, hogy kottából tolmácsolja a zeneművet. A sikerek nem torzították el jellemét, kedves, barátságos, szerény és
segítőkész ember volt egész életében.
Érdemeit az Érdemes Művész országos címmel ismerte el az állam. Kolozsvár és Nagykároly díszpolgárává avatta. A Magyar Köztársaság Kiváló Művésze. Számos országos és külföldi elismerésben részesült. Feltétlenül megemlítendő tanító-oktató tevékenysége. Ezen a téren is érvényesült erős egyénisége, hegedűtechnika és zenei értelmezés magyarázatai tömörek és lényegre összpontosítók voltak. Soha nem nézte az óráját.
A rövid ismertetésből is egyértelműen következik, hogy olyan világhírű egyéniség volt Ruha István hegedűművész úr, akinek emlékét szülővárosa, Nagykároly illően egész alakos szoborral tisztelheti hatékonyan, és a színház épülete a mester nevét viselheti.
Lakatos Pál Sándor szatmári születésű, Magyarországon élő és alkotó szobrászművész úr nagyszerűen szoborba varázsolta a hegedűművészt. Nézve a szobrot nem egy statikus, tehát a pillanat mozdulatlanságába merevedett alkotást látok, ellenkezőleg, a szobor mozdulatának
előzményét és folytatását érzékelem. A szobor hegedül. A szobor művészi értéke méltó ahhoz a művészi minőséghez, melyet Ruha mester hegedű-előadása képviselt és nyújtott hallgatóinak. A város — talán nem túlzok — legművészibb szobrában gyönyörködhet hamarosan.
Mint minden nemes tettnek, esetünkben a szoborállítás fennkölt szándékának létezik egy prózai, de jelentős árnyoldala: pénzbe kerül. És sajnos ahogy mindannyian tapasztaltuk életünk alatt, a pénz nehezen gyűl. A szobor leleplezését ez év augusztus 17-ére reméltük.
Sajnos az említett prózai okból ez nem meghatározott időre halasztódott. Aki támogatni szeretné e nemes szándék megvalósulását, az alábbi bankszámlaszámon teheti meg nemes lelkű anyagi hozzájárulását: OTP Bank Románia SA, Sucursala Satu Mare, Cont curent: IBAN:
RO86OTPV28OOOOO84542ROO3 - Ruha István.
A vállalkozások adományukat leírhatják az adójukból.
Előre is köszönjük!

Tisztelettel,
Mihály András Imre