A Szatmárnémetiben, a Gonzeczky János-emléktáblánál zajló megemlékezésen imát mondott ft. Istvánfi Szilárd római katolikus lelkész és nt. Varga Szilárd református lelkipásztor. Mindketten arra hívták fel a résztvevők figyelmét, hogy az október 6-i gyásznapon imádkozzunk a szabadságharc áldozataiért, mi pedig úgy éljünk, hogy a szeretet vezérelje a tetteinket.

Magyar Lóránd képviselő beszédében elmondta, hogy ezeréves történelmünk telve van küzdelmekkel, amelyeket a szabadságért és a nemzeti megmaradásért folytattunk, s bár vannak vesztett csatáink, levert szabadságharcaink, de az áldozatok véréből mindig új erő és új élet sarjad. Az előttünk harcolók emlékéből erőt meríthetünk, de mindannyiunk kötelessége az is, hogy a tiszteletet kiérdemlő hősök és vértanúk előtt fejet hajtsunk — fogalmazott Magyar, aki arra is kereste a választ, hogy mi október hatodika üzenete és tartalma ma, 2020-ban. „Az aradi hősök vértanúhalála elsősorban a hazaszeretet, az összefogás és végül, de nem utolsósorban az igaz ügybe vetett töretlen hit fontosságára mutat rá. Az Aradon kivégzettek ugyanis társadalmi, nyelvi és vallási különbözőségeik ellenére össze tudtak fogni, s együtt harcoltak a szabad, független, polgári Magyarországért. Pedig volt köztük két német, két örmény, egy szerb, egy horvát és egy osztrák, de összetartotta őket a szebb és igazságosabb jövőbe vetett hit. Ezért tudtak együtt harcolni a márciusi forradalom által követelt közteherviselésért, a törvény előtti egyenlőségért, a politikai szabadságjogokért, a népképviseleti törvényhozásért, és még sorolhatnám őket, miközben arra gondolok, hogy olyan témák ezek, amelyek napjainkban is aktuálisak. Éppen ezért október 6-nak és az aradi vértanúk emlékének nem lesújtónak és megfélemlítőnek kell lennie, hanem bátorítania, ösztönöznie kell bennünket. Ha ezek a kiváló emberek az életüket áldozták a magyar nemzetért és egész Európa szabadságáért, akkor igyekezzünk méltók lenni hozzájuk!” — hangsúlyozta.

„Több mint 170 évvel az aradi események után mi, szatmári magyarok szintén túl vagyunk egy harcon. Ebben nem voltak kardok, és nem ontott vért senki, de a nemzetünket, a magyarságunkat támadták. Azonban ha meg is lepődtünk egy pillanatra a felénk áradó indulatok hevességén, mindannyian tudtuk, hogy mi a kötelességünk. Tudtuk, mert ott van a történelmünkben, mert őseink és hőseink tettei a vérünkben vannak. Tisztában voltunk azzal, hogy legyen bár ellenfelünk csak a politika harcterén, nekünk csak egy választásunk van, tőlünk egyvalamit vár el mindenki: védeni a magyarságot, biztosítani a nemzetünk megmaradását” — emlékeztetett a képviselő, majd mindenkinek megköszönte az ehhez való hozzájárulását, és azt kívánta, hogy a mi magyarságunk mindig ilyen legyen, hogy másfél évszázad múlva is büszkék lehessenek ránk a szatmári magyar utódaink.

Történelmi előadásában dr. Szőcs Péter Levente történész, a Szatmár Megyei Múzeum igazgatóhelyettese Haynau, a bresciai hiéna különös kegyetlenséggel végrehajtott megtorlásának legismertebb mozzanata, a 13 honvéd főtiszt október 6-i aradi kivégzése kapcsán elmondta, hogy az aradi kivégzéseket, valamint azokkal egy időben gróf Batthyány Lajos pesti kivégzését nem véletlenül időzítették október 6-ára, szándékosan az 1848-as harmadik bécsi forradalom és Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján hajtották végre. Az aradi tizenhármat sorra véve pedig emlékeztetett arra, hogy a kivégzettek között számos katonatiszt és politikus társaságában papokat és lelkészeket is találhatunk. „Utóbbi csoportba tartozott Gonzeczky János, aki tábori lelkészként szolgált 1848–49-ben a mezőhegyesi katonai ménesintézetben. Szatmári egyházmegyés pap volt, és részt vett az irgalmas rendi nővérek ide telepítésében, ezért itt ez az emléktábla. A forradalom során végig kitartott a magyar ügy mellett, és különösen azt rótták fel neki, hogy a trónfosztást is kihirdette a szószékről. Elítélése és egyházi személy lévén példátlan kivégzése is mutatja, hogy a megtorlást politikai célok, a megfélemlítés szándéka vezette. Kivégzése azt üzente, hogy senki nincs biztonságban” — emlékeztetett Szőcs, rámutatva arra is, hogy ma nem életünkkel kell adóznunk nemzetünk ügyéért, hanem a mindennapok harcában kell megállnunk a helyünket és megtennünk közösségünkért azt, amit meg kell és meg lehet tenni, zárógondolatában pedig arra szólította fel a jelenlévőket, hogy „Éljünk és dolgozzunk az aradi vértanúk áldozatához méltó módon!”

Verset mondott Csapó Ilyés Fruzsina, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum diákja, az aradi vértanúk emlékét idéző népdalt énekelt Simon Szabina, a Szatmárnémeti Református Gimnázium tanulója, közreműködött a Dsida Jenő cserkészcsapat. A Szózat és a Himnusz eléneklése közben közreműködött a szatmárnémeti római katolikus székesegyház vegyes kórusa. A megemlékezés koszorúzással ért véget.

Elek György