— Mikor döntötte el, hogy jelölteti magát a polgármesteri tisztségért folyó versenyben, és milyen okokból?

— Az ilyen döntések sem egy pillanathoz köthetők. Amúgy volt egy februári gyűlés, amelyen előálltam azzal, hogy márpedig a kaplonyi RMDSZ-nek kell hogy legyen polgármesterjelöltje, és ha más nem, nos, én leszek. Én tíz éve költöztem Kaplonyba. Még abban az évben községi hetilapot indíthattam. Sok éven keresztül működött is az a községi lap, amely tudtommal Kárpát-medencei viszonylatban is egyedülálló volt, hiszen sajnos nem szokás mostanság, hogy hetilapot üzemeltessen egy háromezer fős közösség. A munkámból kifolyólag — újságíróskodtam — rálátásom volt a minden- és az ünnepnapokra, és nekem úgy tűnt, hogy van min változtatni. A döntés tehát már azokban az első napokban megszületett, majd mind inkább mélyült. Egészen a februári napig, amikor is a választmányt kész tények elé kellett állítani.

— Milyen változásokat tervez a helyi közigazgatásban, lát-e esélyt azok megvalósítására?

— Mindenképpen látok esélyt a változtatásra, különben nem indultam volna. Hogy sikerülni fog-e, nos, az mindenképpen soktényezős kérdéskör. Viszont az is tény, hogy ha meg se próbáljuk, akkor bizonyosan nem fog. A közigazgatás működtetésének érzésem szerint lakosközelibbnek kell lennie. Például heti rendszerességgel lesznek fogadóórák, minden nagyobb súlyú beruházás előtt meg kell kérdeznünk a lakosokat. Egész egyszerűen átláthatóbbnak kell lennie az adminisztrációs folyamatnak. Csodát persze ezzel nem lehet megvalósítani, de igenis kötelességünk aprólékosan számot adni arról, hogy mire és hogyan, milyen célból használjuk fel az emberek adójából származó pénzt. Nagyon nem értek egyet például azzal, hogy a „pénzünkön ülünk”, és majd ha összegyűlt pár év alatt egy jelentősebb összeg, azt használjuk fel. A kampány során is azt mondtam, hogy Nagykároly vagy más, hasonlóan projektorientált önkormányzat mintájára kell nekünk is cselekednünk: a pénzünkből megvalósíthatósági előtanulmányokat kell készíteni, és javarészt mint projektekhez járuló önerőt kell felhasználni. Ezenkívül sok-sok olyan feladat van, amelyet nem lehet máshonnan jövő beruházások révén megoldani, ezeket összegezni kell, egy rangsort kell felállítani közöttük, és hozzá kell kezdeni a megoldáshoz. Akár hitel felvételével is, de erről korai beszélgetni, még be sem iktattak sem engem, sem a tanácsot. 

— Kaplonyban milyen esélyek vannak az RMDSZ-, az NDF- és az MPP-szimpatizánsok közelítésére?

— Meggyőződésem, hogy sem Kaplonyban, sem a vidékbeli településeken nem ideológiai kérdés az, hogy valaki RMDSZ-szimpatizáns-e, vagy NDF, avagy MPP. Rokoni kapcsolatok, baráti kérdések ezek. (Persze a svábmagyar, avagy magyarsváb identitás már bonyolultabb, de a párthoz való viszonyulás nem az eredet megélésén múlik, azaz van olyan RMDSZ-szavazó, aki nagyon is sváb öntudatú.) Ennek okán bizonyára lesznek olyanok, akik ez alkalommal az MPP-re szavaztak, de legközelebb az RMDSZ-re fognak. Természetesen fordítva is igaz ez: ha nem élünk ezzel az óriási lehetőséggel, amelyet megkaptunk a falutól, akkor bizonyosan más szervezetre fognak voksolni. Ez nem is lehet kérdés, és ez alapvetően helyes is így. Nekem egyelőre az a kérésem, hogy a csodavárást tompítsuk. Nyugalomra intek mindenkit, illetve arra, hogy a javaslataikkal, az észrevételeikkel keressenek meg bennünket. Lelkes, de sajnos kevés tapasztalattal rendelkező csapat a mienk. Bizonyára lesznek hibáink, viszont ezeket kellő odaadással talán helyre lehet majd hozni. Mindenképpen az elérhetőségre, a sok-sok munkára helyezzük a hangsúlyt, illetve arra, hogy a döntéseket meg merjük hozni, de a határozatok előtt a lehető legtöbb emberrel konzultálunk.

— Mi a legszükségesebb tennivaló a kaplonyiak életszínvonalának a növeléséhez?

— Az életszínvonal megítélésem szerint nem alacsony Kaplonyban. Szorgos, élelmes, munkaszerető emberek laknak itt. Mi nem kevesebbre vállalkoztunk, mint arra, hogy a község működtetését a milyenség terén hozzáemeljük a kaplonyi lakosokéhoz. A tények a következők: a Regionális Fejlesztési és Közigazgatási Minisztérium honlapján közölt adatok szerint Kaplony a mögöttünk álló évtized viszonylatában a Szatmár megyei községek között a 42. (saját jövedelem szerint, a lakosságszámhoz viszonyítva). Éves összjövedelem tekintetében, szintén megyei viszonylatban az 55., az uniós eredetű források felhasználásának viszonylatában pedig az 54. helyen vagyunk. Azaz minden tekintetben az utolsók egyike. Évi szinten lakosonként mindössze csak 62 eurónyit használtunk fel (megyei szinten az átlag 81 euró, de kérem, mi az elsők között kellene hogy legyünk). (Magasabb ez az érték Kálmánd, Börvely, Csanálos, Mezőfény, Kismajtény, Piskolt, Szaniszló, Érkávás, Mezőterem stb. községekben.) Az alapvető célkitűzés tehát az, hogy az évi 62 eurót lényegesen növeljük. Ha ez sikerülni fog, akkor elégedett lehetek magammal, akkor volt értelme annak az „elhatározásnak”, ha nem kellő mértékben emelkedik ez az adat, akkor teljességgel felesleges volt. Én bízom a munkában. Ehhez megértést, türelmet és főként sok-sok jó tanácsot kérek.

Elek György