A szilágysági Gáspár Attila tanár, népdalgyűjtő és citeraoktató neve sokak számára ismerős Szatmárban, hiszen számtalan táborban és képzésen tanította már — mély elhivatottsággal és szigorú következetességgel — a citerázás csínját-bínját, a kezdeti lépésektől, pontosabban mozdulatoktól magasabb szintig, s ezen alkalmak közben, de még inkább utánuk újra és újra felmerült, mennyire szükség lenne egy oktatókönyvre. Egy olyan kiadványra, amelyet a hagyományőrző egyesületek, néptánc- és népdalcsoportok citerázó tagjai bármikor elővehetnek, gyakorolhatnak s tanulhatnak belőle. Nos, a hiánypótló kiadvány elkészült, hogy a Gradus ad Parnassum — partiumi citeraleckék a tudatosan, az egyszerűtől a bonyolultig megválogatott zenei példák sorával, ezek következetes gyakorlása technikai megoldásainak készségekké fejlesztésével a kívánt felkészültséget eredményezzék. „A citeraoktatást is, mint minden más hangszert, el lehet kezdeni óvodás korban. A gyermek érdeklődésétől és a pedagógus hozzáértésétől, karizmájától függ az eredmény ez esetben is. Gyermekdalaink sokszínűsége gazdag anyagot szolgáltat az élvezetes fejlődéshez, a hangszerismerethez, irodalmában való elmélyüléshez. Majd népdalaink tematikai gazdagsága, történelmi dalaink, regös énekeink, a vándorhegedősök, lantosok, kódexeink, egyházi népénekeink szépsége vezeti egyre magasabb gradusokra (nagyszüleink szóhasználatában grádicsikra) a citerázni tanulókat” — fogalmaz Gáspár Attila. A kötet 12 fejezetében éppúgy megtalálhatók az alapok (gyermekdalok, mondókák és ritmikus kiolvasók, a gyermekek közösségében ismert, népszerű magyar népi játékdalok), mint a magyar népdalok, zsoltárok és históriás énekek, mint az antik és középkori zenei emlékek, illetve Kodály, Bartók, Szőnyi Erzsébet vagy épp Filep Béla kétszólamú magyar népdalfeldolgozásai.

Mint azt Szép Gyula, a Kolozsvári Állami Magyar Opera igazgatója ajánlásában hangsúlyozza: „A magyar népdal a mi zenei anyanyelvünk. Elsajátításához, megismeréséhez joga van minden magyar gyermeknek. Oktatása minden zenepedagógus szívügye napjainkban. Külön előny, hogy a népi hangszerek oktatását gazdagítja. Ezért is örülök Gáspár Attila kezdeményezésének, hogy Erdélyben is megjelenjen egy citeraoktatási módszertan, amely tájaink népdalaiból válogat, de mellettük betekintést nyújt a klasszikus dalirodalomba is, valamint a Kárpát-medence más tájegységeinek dalaiba. A citerajáték közben való éneklés elősegíti a tiszta intonációt, az együttesekben való játék pedig a kamarazenélés élményét nyújtja.”

Szamosdarai népdalok — bővített kiadásban

Sokszor nem is tudjuk, milyen kincsek, mekkora értékek vannak a közvetlen közelünkben — például Szamosdara népdalkincse nagyon eltér a környező falvakétól, s ez a sajátosság még a '70-es évek elején felkeltette Zolcsák Miklósnak, a község kultúrotthon-igazgatójának az érdeklődését, olyannyira, hogy több mint 300 dalt gyűjtött, amelyeket Fejér Kálmánnal közösen jegyeztek le, s a kötet 1973-ban meg is jelent, hogy a népdalénekeseknek „segítségükre legyünk szerény gyűjteményünkkel, annál is inkább, mert a népdaléneklés örvendetes fejlődésnek indult, mondhatni új virágkorát éli a mi megyénkben” — fogalmazott Zolcsák Miklós fél évszázaddal korábban. Ám a népdaléneklés nemcsak akkor élte új virágkorát, hanem azt éli napjainkban is, és „az egyik népdalképzésünkön Brugós Anikó elővett egy régi kötetet, abból tanított. Persze a képzés végén mindenki szeretett volna egy ilyen kötetet magának, fénymásoltuk az oldalakat, mert már sehol nem kapható, és még a könyvtárakban is nehéz megtalálni — ekkor fogalmazódott meg: újra ki kell(ene) adatni. Fel is vettük a kapcsolatot Zolcsák Miklóssal és Kálmán tanár úrral — sajnos a dalok korabeli hangfelvételei elkallódtak az évtizedek során —, mindketten nagyon örültek, s ha már lúd legyen kövér alapon, az új, Brugós Anikó és Benedek Árpád lektorálta kötetbe 16 népdallal több kerül be” — magyarázza Szejke Judit, a Borókagyökér Egyesület vezetője. Sietve pontosítja azt is: A szamosdarai népdalok, mint ahogy a partiumi citeraleckék, nem lesznek kereskedelemben kaphatók, a Borókagyökér, valamint a Szatmárért Egyesületnél lehet feliratkozni rájuk. „Nem az a cél, hogy könyvesüzletek polcain álljanak, esetleg porosodjanak, hanem eljuttatni azokhoz, akik tanítják, tanulják, dolgoznak belőlük, velük” — mondja, hozzátéve: a kiadványok létrejötte a Csoóri Sándor Alap és a Bethlen Gábor Alap támogatásával valósul meg, hiszen (sajnos) a könyvkiadás — legyen szó bármilyen értékes munkáról, hiánypótló kötetről — nem olcsó mulatság.

Szabó Kinga Mária