Az elmúlt kilenc hónap gyökerestől megváltoztatta mindennapjainkat, átértékeltük kapcsolatainkat, mindennapjainkat, fontossági sorrendünket. Kicsit mindenki lenyugodott, az anyagiasság mellől előlépett az érző ember, akinek szüksége van a pozitív, emberséges történetekre, emberekre. A hős szó is szinte új értelmet kap, hiszen a koronavírus-járvány elterjedésével hőssé válnak azok, akik nap mint emberekkel és embertársaikért dolgoznak. A rossz időkben ne feledkezzünk meg arról, hogy nap mint nap hétköznapi hősökre bukkanhatunk szinte mindenütt, minden közösségben. Mi most Kohán Mátéval, az egyik szatmárnémeti étterem ételfutárával beszélgettünk munkájukról, a rájuk leselkedő veszélyről.

— Mióta dolgozol ételfutárként, milyen a mostani helyzetben dolgozni?

— Nyár végén kezdtem ételfutárként dolgozni, azt követően, hogy leérettségiztem, és az eredeti elképzelésemhez képest mégsem mentem külföldre dolgozni. Akkoriban pörgős volt a munka, nem sok időnk volt megállni. Most úgy látom, hogy csökkent a megrendelések száma, vagy azért, mert az emberek félnek ételt rendelni, vagy pedig azért, mert elkezdtek otthon főzőcskézni. A nyár végi időszakhoz képest úgy gondolom, hogy nehezebb, veszélyesebb futárként dolgozni, mint eddig, mivel rengeteg emberrel találkozunk. Ezenkívül ugye a pénzt is megfogjuk, ami valljuk be, nem gyakran van fertőtlenítve, így bármikor megfertőződhetünk általa. Mi igyekszünk minden óvintézkedést betartani, védekezünk, de ezzel együtt veszélyesebb a munkánk, mint korábban volt.

— Milyen óvintézkedéseket kell betartanotok?

— Magától értetődően viseljük a maszkot, ugyanakkor minden kézbesített ételszállítmány esetén előtte és utána is fertőtlenítjük a kezünket. A kiszállított ételek biztonságosak, hiszen dobozokba vannak csomagolva, mi pedig állandó jelleggel fertőtlenítjük  kezünket. Ugyanakkor az ételszállító táska az ételek megfelelő melegen tartásáról és biztonságos kiszállításáról is gondoskodik.

— Változott-e a kliensek hozzáállása az ételfutárokhoz? Vannak különlegesebb igények részükről a járvány előretörése óta?

— Én azt tapasztalom, hogy van olyan kliensünk, aki külön kéri, hogy kesztyűt is viseljen az ételfutár, amikor kivisszük a rendelést, mert fél a megbetegedéstől. Azonban gyakoribb az, hogy koronavírus-fertőzött személyek rendelnek ételt, és ilyenkor a legtöbben szólnak, hogy betegek. Ebben az esetben rendelésüket az ajtó vagy a kapu elé kell tegyük, és csak fel kell hívni őket, hogy megérkezett az étel. Természetesen ebben az esetben átutalással történik a rendelés kifizetése.

— Nem ijesztő, hogy koronavírus-fertőzött személyeknek is kell szállítanotok az ételt? Te félsz-e attól, hogy megfertőződsz?

— Az én szemszögemből nem ijesztő a munkánk, a megfertőződéstől sem félik, hisz úgy gondolom, előbb-utóbb mindenki át kell essen ezen a betegségen. Sokan már túl is vannak rajta. Én úgy érzem, hogy már túlestem rajta, bár ez nincs igazolva. Azt tapasztalom, hogy az emberek többsége félvállról veszi a járványt, nem zavarja őket ez az egész helyzet. Félelmem inkább a családtagjaim miatt van, hogy ők legyenek jól, ők vigyázzanak magukra, amennyire csak lehet.

— Munkátokból kifolyólag abba a kategóriába tartoztok, akiknek a járvány ellenére is kell dolgozniuk. Tapasztaltál-e az emberek részéről valamiféle megbecsülést, elismerést?

— Nem érezhető ilyesfajta hozzáállás. A legtöbben ugyanúgy tekintenek ránk, mint eddig. Azok szemében viszont, akik nem tudnak kimozdulni, mert karanténban vannak, nagy segítség, hogy vagyunk. Ők hálásak szoktak lenni szállítmányainkért. Tőlünk elsősorban ételt szoktak rendelni, de gyakori, hogy itt sütött házi kenyeret is kérnek. Arra azonban még nem volt példa, hogy gyógyszerkiváltásra vagy más termék beszerzésére is megkértek volna.

— Volt-e kiemelkedő pozitív vagy negatív élményed, amióta ételfutárként dolgozol?

— Negatívumként talán azt említeném meg, amikor a kliens nem vette át a kiszállított ételt, mert az előre beígért kiszállítási időhöz viszonyítva pár percet késtünk. Ez nem az én hibám volt, de rosszulesett. Pozitívumként talán a borravalót említhetem meg.

— Mi motivált, hogy ételfutár legyél?

— Nem akarok álszent lenni, természetesen a munka anyagi része igencsak vonzó. Azonban szeretek az emberekkel beszélgetni, segíteni nekik, ha tudok, így ez a munka ebből a szempontból is megfelelő számomra. Nem tudnám elképzelni magam egy gyárban, ahol monoton munkát kell végezni.

— Mik a további terveid?

— A futármunkát a továbbtanulásig szeretném csinálni. Célom, hogy rendezvényszervező legyek, ahol szintén nagyon sok emberrel kell találkozni, egyeztetni. Szeretek emberekkel foglalkozni, beszélgetni, így csak ilyen területen tudom a jövőmet elképzelni.

Sógor Beáta