Az a tény, hogy jelentősen drágulnak az építőanyagok, nem öröm annak, aki elkezd egy nagyberuházást, mert megnőnek a költségek, de túl ezen az általános kérdésen vagy problémán az önkormányzatoknak emiatt rendkívül bonyolult procedúráik adódnak — magyarázza Ilyés Gyula, Vetés község polgármestere, rámutatva arra is, hogy a legtöbb problémát az okozza, hogy a beruházásokat támogató és ellenőrző intézmények nem működnek összehangolt szabályok szerint.

Az építőanyagok árának emeléséből adódó probléma két szinten jelenik meg, mutatott rá Ilyés. Elsőként mindjárt a tervek elkészítésénél. Egy beruházás az előtanulmány elkészítésével kezdődik. Ezt jóvá kell hogy hagyja a helyi tanács, nagyberuházás esetén a kormány. Az előtanulmány a beruházások alapdokumentuma. A jóváhagyás egy sor intézkedésből áll: technikai, urbanisztikai, környezetvédelmi stb. A legfontosabb tétel mégis a beruházás ára, ezt a tervezők kiszámolják, előrevetítik. A beruházás értékének a kiszámolása mindig az aktuális árak alapján történik. A tervezők több normatíva alapján dolgozhatnak, a tervezett ár sohasem végleges. Egy előtanulmány jóváhagyása és a közbeszerzés kiírása között eltelhet két-három esztendő. Ilyés Gyula példaként említette a szatmárnémeti új hidat, melynek a mutatóit 2011 januárjában kellett volna jóváhagyni, de a helyi tanács elutasította azokat, és csak évek múlva hagyták jóvá, hat-hét év telt el a licitig, hogy a beruházás elindulhasson. Az árakat persze újra kellett számolni. Ezek a dolgok elméleti szinten történnek, viszont kényelmetlen dolog, amikor egy terv jóvá van hagyva egy bizonyos összeggel, s a licitkor át kell számolni azt. Azt is tudni kell, hogy nemcsak áremelkedések vannak, hanem lehetnek törvényi beavatkozások is. 2019-ben hoztak egy rendeletet, hogy meg kell emelni a minimálbért az építőipari dolgozók számára. Ekkor mindent át kellett számolni, ami miatt a folyamatban lévő munkálatok költségei is nőttek 25–30 százalékkal.

Ilyés szerint a második probléma, ami még nagyobb, akkor jelentkezik, amikor egy munkálat licitre kerül. A közbeszerzési eljárást nagyon szigorú szabályozások irányítják, egészen a szerződések megkötésééig és a kivitelezés befejezéséig szabályozza a törvény az értékek szempontjából. Az önkormányzat kilicitál egy munkát, mindenki tudja, hogy az milyen értékben szerepel az előtanulmányban, de nem ez a konkrét érték, hanem az, amit a kivitelező ajánl, és amely összeggel megnyeri a licitet. Ha a kivitelező megnyeri a közbeszerzési eljárást, az általa meghatározott ár egy kötelező érték. Viszont a törvény is azt mondja, hogy a kivitelező cég hatvan napig köteles megtartani az ajánlatát. Ha hatvan napon belül nem történik meg a licit — nagyberuházások esetén nem történik meg —, akkor felmerül a kérdés, hogy milyen áron kösse meg a szerződést a megrendelő a kivitelezővel. Volt olyan eset 2019-ben, hogy a licitre jelentkező cégek letették az ajánlatokat novemberben, s mire februárban megkötötték a szerződést, már érvényben volt az a törvény, ami január elsejétől megemelte az építőiparban dolgozók alapbérét. Logikus, hogy a szerződést nem lehetett a régi értékben aláírni. Ekkor jön a közbeszerzési hatóság, és elkezdi adni az utasításokat, hogy mit hogyan kell csinálni. Ez azzal járt 2020-ban, hogy az Országos Közbeszerzési Ügynökség kiadott egy instrukciót a szerződések módosítására vonatkozóan a béremeléseket szabályozó kormányhatározat értelmében, amit az önkormányzatok megtettek. Az európai uniós források felhasználását ellenőrző hatóság viszont másképp reagált.

Azt állította, hogy a már megkötött szerződés szent és sérthetetlen, nem lehet módosítani. A különbségek kifizetése ilyen esetekben a munkálatokat megrendelő önkormányzatokat terheli. Szintén másképp értelmezte a törvényt az AFIR és a PNDL is. Később megszólalt az ANAF, hogy az elvégzett módosítások szabálytalanok. A 2019-ben kötött szerződések nagy része az ANAF szerint szabálytalan.

Romániában most elég sok nagyberuházás indult el, amire felfigyeltek az építőanyagokat gyártó cégek, és elkezdték teljesen indokolatlanul emelni az árakat, s emiatt nagy zűrzavar van a piacon — mutatott rá Ilyés Gyula. A rendelkezések nem mennek a dolgok elé, nincs egy szabályozás, hogy minek hogyan lehet emelni az árát. Sok esetben egy munkálat húsz-harminc százalékkal kerül többe, mint tervezéskor, s ezt az összeget az önkormányzat kell hogy fizesse, ha van miből, ha nincs, a munkálatot pedig később végzik el, még drágábban. A probléma ott van, hogy a számvevőszék úgy tesz, mintha nem ebben az országban működne. Nem fogadja el, hogy vannak áremelkedések.

Egyelőre nagy zűrzavar van ezen a téren, a nagy cégek próbálják elérni a kormánynál, hogy találjon törvényes megoldást ezeknek a helyes kezelésére, mert azt nem lehet, hogy valaki mindig feleljen ott lent olyan dolgokért, amiket meg kell oldani, de senki nem tudja fentről megoldani ezeket: az állam nem tudja megfelelően szabályozni, másrészt meg az állam az, amelyik a számvevőszéken keresztül ellenőrzi ezeket. Ez nemcsak az önkormányzatoknak rossz, de a cégeknek is. Erre kellene egy nagyon pontos szabályozás, hogy mikor hogyan lehet aktualizálni az árakat, de egyelőre az állami szervek erre nem képesek.

Elek György