A Kölcsey Ferenc Főgimnázium dísztermében tartották a Szatmárnémeti RMDSZ és a szatmárnémeti Szent István Kör ’56-os rendezvényét, Pataki Enikő iskolaigazgató köszöntőjében ezt megtiszteltetésként értékelte.
Ő arra is rámutatott: Fontosak az ilyen rendezvények, mert ismernünk kell gyökereinket, hogy a ma is értékes eszméket is megismerjük.
Kereskényi Gábor polgármester, a Szatmárnémeti RMDSZ elnöke arra intette az eseményen részt vevő fiatalságot és szüleiket, hogy a mai szabad világ is rejteget veszélyeket a jövő generációja számára akkor is, ha nem a kommunizmus diktál.
A szabadságharc hősei és eszméi előtt tisztelgő műsor központi eleme az iskola XII. C osztályos tanulóinak műsora volt, amely olyan komor és sötét volt, mint amilyen az 1956-ot megelőző időszak lehetett, illetve ’56 ősze Budapesten. Zengett a színpadról a Ruszkik haza! és hangosak voltak az ’56-osok szabadság-követelései.
Drámai hatásokkal teli, a kort idéző ruházatokkal hatáshangsúlyozott előadás volt, a kommunista ÁVH vallatószobáit, vagy a 69 évvel ezelőtti őszi, pesti utcák hideg félhomályát idéző reflektorfényben bekiabált idézetekkel.
A megemlékezés zárómomentumaként Csorján Árpád történelemtanár vitaindítónak is szánt prezentációjában azt az ellentmondást feszegette, hogy Nagy Imre, aki 1956-ban Magyarország minisztere volt, vajon a magyar forradalom miniszterelnöke volt-e, vagy egy magyar, aki a forradalom idején volt Magyarország miniszternöke?!
Nyitva hagyott kérdéssel engedte el a hallgatóságot: lehet-e valaki a rendszerhez hű kommunista és ezzel egyiődben nemzeti hős?
Princz Csaba