— Két hete vette át hivatalát Bukarestben. Államtitkárként egészen pontosan mi az Ön feladata az oktatási minisztériumban?

— Kisebbségi oktatásért felelős államtitkárként elsősorban a kisebbségi oktatás terén zajló folyamatokat kell koordinálnom, kézben tartanom, a felmerülő problémákat megoldanom. Többek között kiemelt figyelemmel kell kísérnem a román nyelv minél hatékonyabb elsajátítását a kisebbségi nyelveken tanító oktatási intézményekben, hogy egyre jobban csökkenhessen azoknak az aránya, akiknek a román nyelv „idegen nyelv”. Fontos részét képezi munkámnak az a törekvés is, hogy az anyanyelvű oktatást a szülők és gyerekek számára egyaránt vonzóvá tehessük, bizonyítva ezáltal, hogy ez nem nyűg, hanem kiteljesedési lehetőség mindenki számára. Folytatni szeretném ugyanakkor a magyar nyelvű pedagógusképzés javítását célzó, elkezdett folyamatokat, hogy pedagógusaink anyanyelvükön szerezhessék meg azt a tudást, amellyel munkájuk hatékonyságát biztosíthatják. Ehhez azonban elengedhetetlen a különböző struktúrák vezetőivel való szoros, bizalmi kapcsolat kialakítása, a velük való folyamatos konzultáció lehetőségének a megteremtése — gondolok itt a főtanfelügyelőkre, helyettes főtanfelügyelőkre, kisebbségi tanfelügyelőkre.

— Sikerült-e összeállítania csapatát? Milyen viszonyban van a tanügyminiszterrel?

— Egy jó csapat összeállítása egyáltalán nem könnyű feladat, hiszen a munkaközösség teherbírása, összetartása, a tagok szakmai és emberi kvalitása határozza meg a munkánk sikerét, hatékonyságát. Úgy gondolom, hogy sikerült olyan csapatot behoznom a kabinetbe, amelynek tagjai eddigi munkájuk során is kimagasló szakmai teljesítményt nyújtottak, ugyanilyen vagy hasonló feladatkörben tevékenykedtek, bizonyították szakmai és egyéni rátermettségüket is. Lassan teljes lesz a stáb, így teljes erőbedobással el is kezdtük a munkát.

A tanügyminiszter úrral folyamatosan tartom a kapcsolatot, törekvéseim arra irányulnak, hogy a Kisebbségi Oktatásért Felelős Államtitkári Kabinet és a hozzá tartozó főosztály munkájának fontosságát még jobban elismertessük. Nagyon fontosnak tartom, hogy nagyon jó kapcsolatban legyek a tanügyminiszterrel, hiszen ez a kapcsolat a megalapozója mindennapi tevékenységeinknek.

— A Szatmár megyei oktatási rendszert közel négyéves főtanfelügyelő-helyettesi múlttal már nagyon jól ismeri. Mi az, ami ebből a perspektívából — államtitkárként — másként értékelhető?

— Ilyenkor mindenkinek vannak elvárásai, és nekem minden gyerekemet egyformán kell szeretnem úgy is, mint családapa, úgy is, mint pedagógus, és úgy is, mint államtitkár. Ha lehetőségem lesz rá, minden erőmmel azon leszek, hogy minden megye kisebbségi oktatását — és nem csak a kisebbségi oktatást — egyformán segítsem, és nem fogok semmiféleképpen kivételt tenni, egyiket vagy másikat előnyben részesíteni.

— Mi a szatmári oktatás erőssége és gyengéje — ha van olyan —, amire érdemes odafigyelni, amin kell és lehet is javítani, államtitkárként pedig ebben segíteni is tud?

— Szerintem nagyon fontos az, hogy az önkormányzatok meglépték, hogy a nagyon kis létszámú óvodai csoportokat, illetve osztályokat megszüntették, és átköltöztették a községközpontokba, ezért ott, ahol vannak még iskolai osztályok, óvodai csoportok, ott az esetek 99 százalékában szakképesített pedagógusok tanítanak. Én úgy gondolom, ez nagyon jó. Ugyancsak ennek a folyománya az is, hogy nem kell a meglévő vagy a pályázatok útján megszerezhető anyagi erőforrásokat szétforgácsolni, és túl sok osztálytermet, épületet felszerelni vagy felújítani, hanem csak bizonyos központokat, mert ugye jelenleg országos szinten szerintem az a legnagyobb gondja a román oktatási rendszernek, akár tetszik, akár nem, hogy túl sok iskolánk van túl kevés gyerekkel.

A jelenlegi tanügyi törvény alapján az önkormányzatok feladata az, hogy az iskolahálózatot jóváhagyják, és szerintem Szatmár megye eléggé hatékony iskolahálózattal rendelkezik úgy többségi, mint kisebbségi szinten. Ami a kisebbségi oktatási rendszert illeti, országos és Szatmár megyei szinten is arra kell törekednünk, hogy ott, ahol a magyarság aránya nagyon alacsony, ki kell állni, és harcolni kell a végsőkig a csoportokért, illetve az osztályokért, és ott, ahol lehetőség van, létre kell hozni erős iskolaközpontokat is. Ezt sikerült Szatmár megyében megvalósítani.

— A világjárvány új helyzet elé állította a tanárokat, diákokat, szülőket. Milyen rendszerszintű következményei, tanulságai vannak ennek az időszaknak?

— Tagadhatatlan, hogy a világjárvány okozta nehézségeket nem csak a gazdaság és az egészségügy szenvedi, szenvedte meg, a megpróbáltatások a teljes oktatási rendszerünkre is hatással voltak és vannak. Az elmúlt tanév utolsó hónapjainak oktatása a hirtelen kialakult helyzetre reagálva teljesen az online térbe kényszerült, úgy, hogy a pedagógusok nagy része nem volt felkészülve egy ilyen változásra, mára viszont már sokkal jobb a helyzet. A nyári szünidő alatt a pedagógustársadalom igyekezett felkészülni arra a kihívásra, amely ezzel a szituációval jár. Továbbképzők sokasága állt a tanárok rendelkezésére, ahol a jelentkezők hasznos szakmai ismeretekre tehettek szert, gyakorlati tanácsokat kaphattak az online térben való tanítást illetően. A kollégák nagy része élt a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Tanügyiek Háza által felkínált lehetőségekkel, így ez a tanév már sokkal ígéretesebbnek, hatékonyabbnak bizonyult. Ez a hirtelen váltás egyértelműen rávilágított arra, hogy a pedagógusok szakmai továbbképzésére időt és energiát kell fordítani, mert munkájuk hatékonysága a tanulók sikerének záloga. Ugyanakkor ez a helyzet arra is rámutatott, hogy a digitális eszközök birtoklása a 21. században sem mindenkinek természetes. Ennek megoldásán a kormány folyamatosan dolgozik, a tanfelügyelőségeknek juttatott táblagépek ezt a hiányt igyekeztek pótolni.

Úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben immár nem is csak a tananyag elsajátításában szerzett hiányosságok miatt kell aggódnunk, hanem a miatt a változás miatt is, amely a tanulók szocializációjában következett be, a személyes kapcsolatok megszűnése feltételezhetően nagyobb veszélyeket rejt a jövőjüket illetően.

— A magyar oktatási hálózat jelene és jövője hogyan alakul? A csökkenő gyereklétszám milyen kihívás elé állítja a rendszert?

— Ahogy már említettem, nagyon fontos a román nyelv minél hatékonyabb elsajátítása gyerekeink számára, valamint az anyanyelvű oktatást vonzóvá kell tenni a szülők és gyerekek számára. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség programjában külön fejezet foglalkozik ezzel a területtel. Kiemelt oktatáspolitikai célkitűzéseink között alapelv, hogy minden magyar gyerek járjon magyar iskolába, ennek megvalósítása mellett fontos ugyanakkor a kistérségi iskolahálózatok kialakítása és szórványkollégium-rendszer kiteljesítése, csakúgy, mint az iskola előtti nevelés garantálása.

Jelenleg 152 000 diák tanul magyar nyelven a közoktatásban. Sajnos még mindig sok általános probléma vár megoldásra. Ilyen például az összevont osztályok helyzete, hiszen nagyon nehéz minőségi oktatást biztosítani 50 perc alatt négy összevont elemi osztályban. A helyi közösségek nagyon ragaszkodnak az iskolákhoz, ami érthető, csak meg kell oldani, hogy ez ne az oktatás minőségének a rovására történjen. Ettől függetlenül törekvéseink arra irányulnak, hogy minden magyar iskolát, osztályt és diákot megtartsunk.

Az RMDSZ és az oktatást támogató civil szervezetek folyamatosan mérik a magyar oktatás helyzetét. A diákok esetében meghatározók a cikluszárón és az érettségin elért eredmények. Például a nyolcadikos diákok idén elsőként vizsgáznak a kompetenciaalapú vizsgaprogramok alapján. Ez kihívás mindannyiunk számára, mivel ilyen még nem volt eddig. A minisztérium közzétette a tanév elején az új tételmodelleket a nyolcadikosok számára, és február 22-től gyakorlótételek is a tanárok és diákok rendelkezésére állnak, hogy gyakorolhassák és szokják meg ezt a fajta felmérést, de ez szerintünk nem elegendő. A jobb megértés érdekében megbeszélést indítványozott a Kisebbségi Oktatásért Felelős Államtitkári Kabinet: első körben a magyar oktatásért felelős tanfelügyelőkkel és módszertanos tanárokkal, majd közös megegyezés alapján úgy döntöttünk, hogy lehetőséget teremtünk az online térben minden nyolcadik osztályban tanító magyar tanárnak, hogy részt vegyen egy vizsgafelkészítő találkozón.

A magyartanárok találkozói a megyékkel való egyeztetések után a következő időpontokban zajlanak: március 16.: Bihar, Arad; március 17.: Hargita; március 18.: Brassó, Temes, Bákó, Hunyad, Kolozs, Fehér, Beszterce, Bukarest, Szeben; március 23.: Szatmár, Szilágy, Máramaros; március 24.: Maros; március 25.: Kovászna. A tanárok vizsgafelkészítőjét az Országos Oktatáspolitikai és Értékelési Központ magyar munkatársa, dr. Váradi Izabella tanácsos fogja irányítani.

— Meglátása szerint a román nyelv differenciált és eredményes oktatása gyakorlatba ültetésének mi az akadálya?

— Nyolcadikos diákjaink első alkalommal fognak vizsgázni az új román nyelv és irodalom tanterv alapján, ami külön a magyar diákjainknak íródott meg. A próbavizsga után már pontosabban rá tudunk látni a magyar tagozatos diákoknak szánt román tanterv alapján való tanítás eredményességére. Meggyőződésünk, hogy az eredmények pozitívak lesznek az első megmérettetések után.

— Sok panasz van a tankönyvekre is, pontosabban azok hiányára, vannak ugyanis olyan évfolyamok, amelyek tankönyv nélkül viszik végig az évet. Ön szerint mi lenne erre a megoldás?

— A 2015-ben megjelent tankönyveink a közbeszerzési rendelkezések szerint lejártak, ezért idén ismét kiírásra kerültek. Tudomásunk szerint minden kiírásra lesz tankönyvpályázat. A magyar oktatásban tanuló diákoknak jelenleg zenei nevelésből nincsenek sajátos tankönyveik V– VIII. osztályban. A nyolcadik osztályos nem sajátos tankönyvek, amelyeket az értékelés során elfogad az Országos Oktatáspolitikai és Értékelési Központ, március második felében már elérhetők lesznek digitális változatban a minisztérium honlapján. A pandémia miatt késtek a tankönyvek országos szinten. Folyamatosan figyelemmel kísérjük a tankönyvek helyzetét. A meglévő tankönyvek megtalálhatók az oktatási tárca honlapján, és digitális formátumban le is tölthetők.

— Ön hogyan látja, mi lehet a közeljövőben a hazai oktatási rendszer legnagyobb kihívása?

— A legnagyobb veszélyt a gyermeklétszám csökkenésében látjuk. Ez iskolák, osztályok felszámolását eredményezheti.

— Emberként hogyan éli meg a tisztséggel járó változásokat és a lakhelyváltást? Sikerült összeegyeztetnie a munkára és családra fordított időt?

— Egyelőre személy szerint annyit mondhatok, hogy szokjuk az új helyzetet. Lényegében arról szól a dolog, hogy van, amikor az embernek áldozatot kell hoznia. Nem kell az ember magát különösen piedesztálra állíttassa, én nem szeretném, ha a családi élet rovására menne a szakmai élet. Egy pedagógusnak is sok áldozatot kell hoznia annak érdekében, hogy minél jobban felkészüljön, és tartsa a lépést a mai világban a fejlődéssel, ugyanúgy egy iskolaigazgatónak is, és éppen ezért azt tapasztalom, hogy a magyar iskolákban nem szokott nagy verseny lenni az iskolaigazgatói pozíciókért, mert egy igazgatónak sokkal nagyobb a felelőssége, mint egy pedagógusnak, aztán továbblépve a tanfelügyelőknek még nagyobb, és aztán fokozatosan feljebb lépve egyre nagyobb és nagyobb a felelősség, egyre több olyan dologgal kell megküzdeni, amit esetenként nehéz összeegyeztetni a magánélettel, de fontos megtalálni az egyensúlyt, mert csak akkor tudjuk eredményesen végezni a munkánkat, ha boldog és kiegyensúlyozott családi hátterünk van.

— Ha már szóba kerültek az iskolaigazgatók, lehet arra számítani, hogy a megüresedett intézményvezetői állásokra kiírják a versenyvizsgát?

— Igen, számítani lehet rá, de egyelőre nincs meghatározva, hogy ez pontosan mikor lesz. A tanügyminisztérium mindenképp szeretné megszervezni az igazgatók és aligazgatók versenyvizsgáját, egyelőre a tanfelügyelők versenyvizsgája nem prioritás, az alsó szinten szeretnénk kezdeni, az aligazgatók és igazgatók versenyvizsgájával. Valószínűleg még valamikor nyáron sor kerülhet erre annak érdekében, hogy szeptembertől már minél több iskolában 4 éves szerződéssel legyenek az igazgatók az intézmény élére állítva, mert ez egy elég nagyfokú stabilitást ad a rendszernek.

A kritériumrendszer, a vizsgarendszer még nem kristályosodott ki. A tanügyminisztérium képviselői konzultáltak az érintettekkel, polgármesterekkel, a községek, illetve municípiumok képviselőivel, a parlamenti szakbizottsággal, az iskolaigazgatók országos tanácsával, s elmondhatom, hogy sokirányú, szerteágazó konzultációs folyamat kellős közepén vagyunk, éppen azért, hogy a vizsgának a legjobb lebonyolítási formáját találjuk meg.

Sógor Beáta

Fotó: Magánarchívum