Mint azt már jól tudjuk, a tavasz hírnökeként is ismert fecske a vándormadarak közé tartozik, tehát a telet trópusi övezetekben tölti. A fecskéknek a vándorlás során számos olyan természeti jelenséggel kell szembenézniük, amelyek veszélybe sodorják mind a letelepedésüket, mind a hazaútjukat. Rengeteg példány sajnálatos módon már az odaúton elpusztul, és még kevesebb tér vissza térségünkbe. Ami még ennél is rosszabb, az az, hogy sokszor az országba szerencsésen visszatérő példányok sincsenek biztonságban. A fecskékről, hazatérésükről, illetve arról, hogy hogyan védelmezhetjük őket, Márk-Nagy Jánost, az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) elnökét kérdeztük.

Az EKE elnökétől megtudtuk, hogy vidékünkön három fecskefaj fordul elő: a füstifecske (Hirundo rustica), a molnárfecske (Delichon urbica) és a partifecske (Riparia riparia). Ezeken kívül még két fecskének nevezett madár található, a sarlósfecske (Apus apus) és a havasi sarlósfecske (Apus melba), ezek azonban valójában nem tartoznak a fecskefélék családjába, de életmódjuk bizonyos szempontból hasonlít a fecskékéhez. A fecskék viszonylag kicsi, hosszú és egyenes szárnyú énekesmadarak. Mindannyiukra jellemző, hogy életük nagy részét a levegőben töltik. Gyors, fordulékony röptükkel a repülő rovarokat vadásszák. Lábaik kicsik és rövidek. Csőrük kicsi, de szájuk viszonylag nagy, ezzel is elősegítve a rovarok röptükben való elkapását és felfalását. A legtöbb fecskefaj hosszú távú vonuló, azaz a téli hónapokat a trópusokon töltik. Ami a fészekrakást illeti, a parti fecske a folyók, valamint homok- és kavicsbányák partfalába vájt, akár 1 méter mély üregbe rakja a fészkét, míg a másik két faj sárból, nyálból és növényi szálakból épít magának fészket.

A fecskék fontos szerepet töltenek be az élővilágban

„Minden élőlénynek fontos szerepe van a természet egyensúlyának fenntartásában. A Föld egy olyan élő rendszer, amelyben minden mindennel összefügg. A talaj, a víz, a légkör, a klíma és az élőlények mind egy egészet alkotnak, amelyből ha bármi is sérül, az a rendszer hosszú távú változását idézi elő. A fecskék különösen fontosak, mert rovarokkal táplálkoznak, és mindig azokat a fajokat vadásszák, amelyek nagy számban fordulnak elő, így akadályozva meg azok túlszaporodását. Tavasztól őszig nagy mennyiségű rovart képesek megfogni és elfogyasztani. Ez a jelenség a fiókanevelés időszakában a legnagyobb. Gyakorlatilag a fecskék kulcsszerepet töltenek be az élővilágban, mivel ellenőrzik a repülő rovarok populációit, és ezáltal fenntartják a természetes egyensúlyt” — mutatott rá a szakember.

Az Országos Madártani Társaság a fecskét választotta a 2020-as év védett madarává. A populációk változását csak hosszú távú megfigyelés (monitoring) során lehet megbecsülni, így még nincsenek információk a fecskék idei évi helyzetéről — magyarázta Márk-Nagy János, elismerve ugyanakkor azt, hogy a fecskék fennmaradásához szükséges körülmények évről évre romlanak. „A legfontosabb veszélyeztető tényező a vegyszeres rovarirtás, amely sajnos még mindig nincs tekintettel az élővilágra. A legnagyobb szennyező a mezőgazdaság, de a települési szúnyoggyérítés is komoly veszélyt jelent számukra. Elsősorban az a probléma, hogy az alkalmazott vegyszerek nem csak a kellemetlenséget okozó rovarokat célozzák, hanem úgynevezett nem szelektív módon minden alacsonyabb rendű élőlényt elpusztítanak. Egy másik jelentős tényező, amely a fecskéket veszélyezteti, a fészkelőhelyek megszűnése. Ez főleg a már kizárólag lakott területen fészkelő füsti- és molnárfecskére érvényes. Gyakran tapasztaljuk vagy hallunk olyan híreket, hogy bizonyos épületek renoválásakor leverik a fecskefészkeket, nem törődve azzal, hogy azokban tojások vagy már kikelt, de röpképtelen fiókák vannak” — hangsúlyozta a szakember, hozzátéve ugyanakkor azt is, hogy a fecskék, illetve fészkeik biztonságáról mi is gondoskodhatunk.

Az EKE elnökének tanácsa szerint a legjobb védelem az, ha nem teszünk ellenük semmit. Természetesen ez általában lehetetlen, de egy kis jóindulattal csökkenthetjük tevékenységeink negatív hatásait. „Konkrétan ha olyan rovarirtó szereket és módszereket alkalmazunk, amelyek szelektíven csak azokra a fajokra hatnak, amelyek problémát okoznak számunkra (pl. csípőszúnyogok, kullancsok). Ilyen módszer az, amikor csak a szúnyogok lárváit elpusztító baktériumkészítményeket helyezünk a pocsolyákba. Mivel az épületek időnkénti renoválása általános szükségszerűség, a legjobb megoldás az, ha a munkálatokat a fecskék fészkelési időszakán kívülre ütemezzük. Amennyiben le is kell verni a fészkeket, ha mindez akkor történik, amikor a fecskék már nincsenek itt, akkor a következő tavasszal jó eséllyel újraépítik. Ha szeretnénk, hogy nálunk is megtelepedjenek a fecskék, akkor a kereskedelemben már kapható műfészket is szerelhetünk az eresz alá vagy a házunkhoz tartozó melléképületekbe. Ha egy melléképületben vagy lépcsőházban füstifecske épít fészket, akkor fontos, hogy biztosítsuk neki a szabad be- és kirepülést a teljes fészkelési időszak alatt” — sorakoztatta fel Márk-Nagy János azokat a módszereket, amelyek által segíthetünk a fecskéknek a túlélésben.

Kallós András