Nem járt rosszul az, aki a bosszantó hibái és piacvezetői arroganciája ellenére az Electricánál maradt, és nem váltott, amikor már lehetett: ez a szolgáltató adja most a legolcsóbban az áramot. Hozzá képest a fasorban sincs a piacliberalizáció idején a szolgáltatók közé nagy dérrel-dúrral berobbant Electricnet, végfelhasználói árban ma ez a szolgáltató a legdrágább. Kezdeti jó ajánlata ellenére hátramaradt a versenyben a Digi Energy, ma már ez is jóval drágább, mint az olcsóságban vezető Electrica, amellyel ár tekintetében fej fej mellett halad az Enel, de le van maradva az E.ON is, olcsóságban ez a cég sem bírja tartani a versenyt az egykori állami céggel, amelyiknek 48 százalékban még mindig az ország a fő részvényese.

Teher az árakon

Bár már nincs központi árszabályozás, az energetikai piaci szereplőkre figyelő ANRE internetes oldalán még mindig lehetőség van összehasonlítani a szolgáltatók árait. A tarifák fent vannak mindegyik szolgáltató internetes oldalán is, azonban érdemesebb inkább felkeresni ezek fiókját, ha van ilyen a városban, vagy rákérdezni telefonon az árakra, mert a weboldalon feltüntetettek csalafinták. Nem írják ki ugyanis a végfelhasználói árat, amelyik sokkal magasabb, mint magának az áramnak az egységnyi tarifája. Van ugyanis alacsony, közepes és magasfeszültségű szállítási költség, karbantartási illeték, zöldbélyegérték, és egyes szolgáltatók tárolási díjat is felszámolnak fogyasztóiknak. Aki böngészné az ajánlatokat, mert váltana, jobb tehát, ha az áram végső árára kérdez rá.

Lényeges részletek

Az áram ára mindenféle költséggel együtt még mindig nem teljesen releváns, mert minden szolgáltató más csatolt szolgáltatást is kínál, ezek fajtájától is függhet az, mennyi szerepel majd a számlán. Van szolgáltató, amelyik csak négy hónapnyi nem fizetés után vágja le az áramot, van, amelyik kedvezőbb árat ad, ha havonta számlázhat, és van, amelyiknél számít, hogy postán vagy elektronikus formában kéri a fogyasztó a számlát.

Princz Csaba