„Egy gyülekezet életében az új harang érkezése úgy van tekintve, mint amikor a családban gyermek születik, s bár általában a harangnak keresztapja is szokott lenni, mi most nem hirdetünk keresztapát — mindenki, a közösség minden tagja keresztapa, mert mindenki nagyon várta. Amikor 19 évvel ezelőtt Dabolcra kerültem, az hívek még akkor is könnyes szemmel mesélték hogyan, miért maradt a templom nagyharang nélkül: mivel a környéken csak Dabolc volt nemesi származású falu, 1915. május 30–án megkapták a vármegye kérését: a haza érdekében ajánljanak fel egy harangot ágyúnak — a presbitérium megszavazta ugyan, a közgyűlés viszont nem, mégis elvitték a nagyharangot. Hogy aztán ágyú lett–e belőle vagy sem, senki nem tudja, de 1917–ben a kassai hadügyminisztérium kifizette a harangalapot, a presbitérium pedig úgy döntött, hogy a pénz maradjon a hajdúböszörményi bankban. Hát ott is maradt … Ezeket a történeteket hallva, akkor 'megbeszéltem magammal': ha Isten is megsegít, újra szolgál majd nagyharang a dabolci templomban — s most végre megérkezet. Felkerül a régi helyére, a kicsi mellé — a 450 kg felhúzása sem lesz egyszerű feladat! —, hogy együtt szolgáljanak. 106 év után meg kell majd szokni a két harang közös szolgálatát is.” – mondja Szilágyi István Róbert lelkipásztor.

A harangszentelési ünnepi istentiszteletet vasárnap 11 órától ft. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdeti az igét, igei köszöntőt mond Király Lajos esperes, valamint a környékbeli lelkipásztorok.

Sz. K. M.