Az örökkévaló Úr Igéje szólt az év első napján egy keresztelő és egy századik születésnap alkalmából. A Szatmár-Szigetlankai Református Egyházközség legfiatalabb és legidősebb tagját ünnepelhették a 2022-es év első napján. Szebben talán nem is indulhatott volna az év Szigetlankán.

Rácz Ervin lelkipásztor szombaton délelőtt 10 órától az idei református falinaptáron legnagyobb betűkkel jelzett Ige alapján szolgált: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Máté 5,9) Jézus azt akarja, hogy boldogok legyünk és békesség legyen a szívünkben. Feladatot ad erre az évre, mégpedig azt, hogy békekövetek legyünk. A hídember szerepe nem mindig hálás, mert azt mindkét oldalól támadhatják, de Istentől kapott megoldandó feladatunk ez a következő esztendőben. Igyekezzünk a békességre, teremtsünk békét, és akkor ránk fognak ismerni, mint Isten gyermekeire! – buzdított a lelkész.

Soha rosszabbul ne induljon az év egy gyülekezetben sem! Az év első istentiszteletén keresztelőre került sor: Szabó Csenge Flóra szülei, keresztszülei, családja és nagycsaládja a gyülekezete örült együtt annak, hogy Isten gyermeke lett.

Az istentiszteletet követően a lelkipásztor születésnapot ment ünnepelni, úrvacsorai közösségbe. Özv. Hiripi Sándorné Boros Terézia, a gyülekezet tagja a napokban töltötte be századik életévét. A lelkipásztor, akit nagy szeretettel fogadtak, a 100. zsoltárral köszöntötte az ünnepeltet: „Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.” Dédnagymamától dédunokáig látszott, tapasztalható volt ez a szeretet és ez a hűség. A lelkipásztor megkérdezte az ünnepeltet, mi az, amire a legszívesebben emlékezik vissza az elmúló évszázadban. Szinte kapásból jött a válasz: esküvője, gyermekek-, unokák-és dédunokák születése. Az ember biztosan kíváncsi arra, hogy mi lehet a titka a hosszú életnek. Ha az ő életére tekintünk, akkor kapunk egy választ a kérdésre: a hálatelt szív. Elmondta, hogy ha valami gond, bosszúság vagy harag került az életébe, tudott fátylat tenni rá. Ebben segített neki az úton az az Isten, akiről egy szép verset is elmondott: “Nincsen olyan ember, akit le ne verne/ az életnek ezer gondja, búja, terhe,/ sok szomorúsága;/ kinek, ha előtte veszni látszik minden,/ ne szállna Hozzád, nagy kegyelmű Isten,/ könyörgő fohásza…/ Oly jólesik tudnunk, hogy Te élsz felettünk,/ örvénybe süllyedni nem hagyod a lelkünk,/ amelyet Te adtál./ Te vagy a nagy, örök, biztató szivárvány./ Mindent elveszítve mégsem bolygunk árván,/ ha Te, jó Istenünk,/ szívünkben maradtál!” (Krüzselyi Erzsébet: Isten)