— Ismét megnövekedett a sertéspestissel fertőzött vad- és háztáji sertések száma. Mennyire befolyásolja ez a vad- és háztáji gazdálkodást?

— 2017 júliusában jelent meg az afrikai sertéspestis a megyében, ami nagyon felborította a vadászatot; oda jutottunk, hogy a hétszázadik elhullott vaddisznót szedjük össze hamarosan a vadászterületekről. Nagyon nehezen lehet szabályosan vadászni, mivel a mi vadászaink nem szeretik a lesvadászatot, a hajtóvadászatot viszont a jelenleg érvényben lévő törvény tiltja. A civil szervezetek nyomására módosították a vadászati törvényt, s az új törvény korlátozza a vadászatot. Nem lehet vadászni a madarakra, vaddisznóra lehet ugyan, de a tapasztalat azt igazolja, hogy négy vaddisznóból három fertőzött, s ezeket el kell ásni, ami sokba kerül, a vadásztársaságnak erre nincs gazdasági ereje.

— Az afrikai sertéspestis okozott nehézségeket az erdőgazdálkodásban?

— A járvány nem befolyásolta az erdészeti tevékenységeket. Sikerült elmagyarázni az embereknek, hogy vigyázzanak, amikor az erdőbe mennek fáért, mert elhurcolhatják az afrikai sertéspestist. Ezért amikor hazamennek, cseréljenek ruhát, és ne menjenek be a gazdaságukba olyan lábbelikkel, amivel az erdőben voltak! Vannak kivételek, amikor egyesek nem veszik komolyan a felhívást, de ennek megvan a következménye, a háztáji gazdaságokban is megjelenik az afrikai sertéspestis. Ez azzal jár, hogy az állatokat megsemmisítik, hogy megállítsák a vírus továbbterjedését.

— A háztáji sertéstartók azt állítják, hogy a vaddisznók terjesztik a sertéspestist, a vadállomány miatt pusztulnak ki a házi sertések. Ez mennyiben igaz?

— Az afrikai sertéspestist a vaddisznó terjeszti a legkönnyebben, ugyanis ez az az állatfaj, amelyik önhibáján kívül terjeszti a vírust. Mégsem kellene azonban csak a vaddisznóhoz kötni a fertőzést, mert a nagyobb farmok számára olyan pályázati lehetőségek vannak, melyek kihasználásával ki lehet alakítani olyan biztonsági rendszert, ami meg tudja védeni a farmot az afrikai sertéspestis bekerülésétől. Volt néhány eset, amikor farmokat kellett felszámolni. Az afrikai sertéspestist közép- és hosszú távon nem lehet felszámolni, egyelőre nincsenek hatékony megoldási lehetőségek.

— Vannak viszont olyan elképzelések, hogy a vaddisznókat teljesen ki kell pusztítani. Ez megoldaná a problémákat?

— Ez csak elképzelés, amit nem lehet megvalósítani, mert vannak olyan élőhelyek, ahonnan nem lehet kipusztítani őket, mert a vaddisznó egy olyan faj, ami nagyon gyorsan tanul, inkább elkerüli az embert, mintsem etetőhelyre menjen, ahol meg lehet lőni. Az utóbbi években, amióta a vadászterületeken megjelent az afrikai sertéspestis, több mint háromszáz vaddisznót lőttek ki a vadászok, s arra a következtetésre jutottak, hogy minél jobban irtják ezt a vad fajt, a populáció annál gyorsabban regenerálja magát. Minden fajnak megvan az önfenntartó képessége, a disznó amúgy is szapora, tíz-tizenegy malacból legalább ötöt felnevel. Ez ötszörös növekedést jelent a populációban. Nyáron azzal küszködnek a vadászok, hogy ha lelőnek egy vadat, gyorsan kell tesztelni, s addig a húst a hűtőkamrában kell tartani, télen pedig az a gond, hogy a lesvadászaton a hidegben nem tudnak addig kint lenni a vadászok, amíg sikerül elejteni a vadat. A vaddisznó gyorsan tanul, ha egyik nap a vadászok rálőnek hét órakor, másnap egy órával később megy ki. Romániában éjjel nem szabad vadászni. Az emberek sokat járnak az erdőben. A vadásztársaságok képtelenek összegyűjteni az elhullott vadakat. Elég az, ha valaki rálép egy olyan tetemmaradványra, ami fertőzött.

— Végül mi lenne a megoldás?

— Az emberekkel szemben az az elvárás, hogy tartsák be azokat a szabályokat, melyekben világosan meg vannak fogalmazva, hogy mit szabad és mit nem szabad tenni az erdőben. A háztáji sertéstartók és a farmok tegyék meg a szükséges óvintézkedéseket, a vadásztársulások pedig kapják meg azt a támogatást, ami szükséges ahhoz, hogy összegyűjthessék az elhullt vadakat, és tudják fertőtleníteni azok helyét.

Elek György