A pénteki napi formális találkozót követően szombaton, mintegy szabad foglalkozásként, azt mutatták meg a II. Szatmárnémeti Vadásztalálkozó résztvevői a régi és mostani időkre egyaránt érvényesen, hogy milyen a Kárpát-medencei vadászkonyha. A vadételek készítésébe baráti társaságok és céges csapatépítő csoportok is részt vettek, mintegy összecsiszolódva kicsit a vadásztársadalommal, belülről, mozgás közben is megismerve a vadászközösséget.

Húsételek és körítések

Főzőversenyt szerveztek, amelyen a szatmári vadászok mellett felvidéki és kárpátaljai társaik is részt vettek, tájaikra jellemző ízesítéssel és körítéssel készített vadhúsos ételeiket megmutatandó.
Készült ott harcsapaprikás túrós csuszával, szarvaspörkölt helyben szaggatott nokedlivel, vagy éppen áfonyalekvárral, vaddisznóval vegyes őzgulyás és sült fácáncomb. A húsok mellett sok társaság használt gombát is az ételeihez, a nokedli mellett a tarhonya és a tócsni volt a kedvelt körítés, de vadászételekről lévén szó az erdei gyümölcs is megjelent a tálakon.

Van jó és van jobb

Délután négykor volt az étele zsűrizését követően az eredményhirdetés, az oklevelek és kupák átadása előtt Mészáros István, fő szervezőként szólt pár szót a résztvevőkhöz és vendégeikhez: „Egy családias hangulatú rendezvény megszervezése volt a cél a főzőverseny életre hívásával, ahol minden kötöttség nélkül, mindenki otthon érezheti magát és a hangulat családias.”
Az elért eredményeket összegezve Mészáros a zsűri véleményét tolmácsolva elmondta, minden étel jó volt, de mindig van jobb mint a jó, emiatt volt is pontozás meg nem is — ez tipikusan az a verseny volt, amelyen a részvétel volt a fontos, nem az eredmény.
A szakmai véleményezést és az oklevelek, meg kupák átadását követően a szakács-társaságok körbekínálták egymást az általuk készített ételekkel, megvendégelték társaikat bográcsuk tartalmából, majd az esti órákban elvegyültek a Kossuth-kerti fesztiváli forgatagban.

Princz Csaba

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!