A Vitézi Szék javaslatára már 2020. szeptember 5-én megszületett a döntés Tóth-Páll Miklósnak, a Harag György Társulat művészének, az Ady Endre Társaság alapító elnökének a rendbe való befogadásáról, azonban a járvány miatt az eskütételre és a vitézi oklevél átvételére csak 2021. augusztus 28-án került sor Máriapócson, a Vitézi Rend törvényes képviseletének, egyházi és világi méltóságainak jelenlétében.

A Vitézi Rendet Horthy Miklós kormányzó alapította 1920-ban. Az alapításkor az volt a cél, hogy az első világháborúban a harctérről hazáért, hősiesen küzdő embereket megjutalmazza. Nem volt ez új gondolat a magyar történelemben. Perényi Ferenc (1514. november 19.–1526. augusztus 29., Mohács) nagyváradi püspök a mohácsi csata estélyén vetette fel, hogy kérjék meg a pápát, indítsa el a jelen lévő több mint 20 000 vértanújelölt boldoggá avatását, mert ezek az emberek Krisztusért és magyar hazánkért adják az életüket, mind-mind vitézek, megérdemlik azt is, hogy a szentek közé írják neveiket.

Krisztusért és magyar nemzetünk megmaradásáért azóta is folyik a mindennapi harc, azzal a különbséggel, hogy a megmaradás ma már nem elég, csak a továbblépés, az újabb és újabb minőségi felemelkedés lehet biztosíték a megmaradásunkra. Háborúink most is vannak, és nagyok, csatatereink számosak.

A csataterek egyikéről így beszél Czintos József színművész: „Az én himnuszom így kezdődik: »Isten, áldd meg a magyart«, bár Romániában élek. Nem mint nemzeti kisebbség, hanem mint magyar anyanyelvű román állampolgár, és ugyanúgy szeretem a szülőföldemet, Erdélyt (…), mint bárki más a szülőföldjét. (…) nekem meddig kell eltűrnöm azt a mocskolódást, azt a sok sértést, amit a politikusok, a sajtó büntetlenül megenged magának a romániai magyarság ellen?” Igen, ez éppen olyan életben maradásunkért folyó harc, mint a járvány, a széthullott családok, a „társadalmi nemek tudományának” megjelenésével (genderelmélet) keltett lelki, szellemi, társadalmi zavarok, az LMBTQ-hadjárat (Leszbikusok, Melegek, Biszexuálisok, Transzneműek) elleni hősies önvédelem.
És akkor nem beszéltünk arról az úgynevezett viszonylagosságról és demokráciáról, amit Bicskei Zoltán délvidéki filmrendező felvetett: „a Jó, a Szép és az Igaz fontosabb, és nem egyenértékű a Rosszal, a Csúffal és a Hazugsággal”. Mindezek ma létező harcterek, ahol a magyar családok számára a lenni vagy nem lenni kérdés dőlhet el.

Tóth-Páll Miklós vitézzé avatásának indoklásában megokolják, hogy a befogadó rend olyan erényeket fedezett fel színművészünk szakmai, társadalmi és emberi tevékenységében, amelyeket a fent említett csatatereken szerezhet az ember. Íme az indoklás: „a magyarságtudat és a nemzeti érzés erősítése, a vitézi eszmék és hagyományok ápolása terén végzett kimagasló tevékenységéért”.

Fordítsuk le mindezt a gyakorlat nyelvére. Tóth-Páll Miklós lelkiismerete azt diktálta, hogy ebben a globalizálódó világban — a már működők mellett — létre kell hozni még egy magyar művészeti fórumot, hiszen eddigi munkássága azt a hitvallását igazolja, hogy bátran merjük vállalni magyarságunkat, hogy a nemzet megmaradásának záloga a kultúra. Nemzeti értékeink, hagyományaink, anyanyelvünk és hitünk ápolása soha meg nem szűnő feladatok. Ezért 2006-ban létrehozta az Ady Endre Társaság nonprofit kulturális szervezetet, mely konzervatív értékrendet tisztelő művelődési egyesület.
Íme néhány Tóth-Páll Miklós rendezvényeinek sorából:

— A Családi Hétvége ötletgazdája és egyik szervezője, mert hisz a családban, a társadalom alapsejtjében, annak összetartó erejében.

— Májuskirály–Tavaszkirálynő választás, ifjúsági vetélkedő, melyben a fiú és a lány párban, együtt küzd a győzelemért.

— Egy utca, négy templom — ez négy év után kinőtte a gyülekezeti termek falait, de az alapgondolat tovább él más rendezvényekben, mint: jótékonysági előadás nehéz körülmények között élő kárpátaljai pedagógusok megsegítésére, a Szatmáron született, de a Felvidéken tevékenykedő Katona Mihály földrajztudós-lelkész életművén keresztül kapcsolatteremtés a búcsi gyülekezettel stb. Ezek mind olyan események, melyek összetartozásunkat erősítik felekezettől és földrajzi helyzetünktől függetlenül.

— Magyar Kultúra Hete – Egycsillagú égbolt — ez a legnagyobb szabású rendezvény, ugyanakkor Szatmárnémeti kulturális életének meghatározó eseménye immár hosszú évek óta. Két jeles időpontot foglal magában: január 22., a magyar kultúra napja és január 27., Ady Endre halálának évfordulója.

Az ünnepi héten Szatmárnémeti és Nagykároly közönsége a magyar kultúra jeles képviselőivel találkozhat határon innen és túlról. Olyan neves művészek jöttek el az Ady Endre Társaság meghívására, mint a Magyar Állami Népi Együttes, a nyíregyházi Cantemus kórus, a 100 tagú Gyermekfilharmónia Szentegyházáról, Hegedűs Endre és Katalin zongoraművészek, Sebő Ferenc és zenekara, Gryllus Dániel és zenekara, Szvorák Katalin, Szűcs Nelly és Tóth Auguszta, a budapesti Nemzeti Színház művésznői, a budapesti Új Színház Az áldozat – Szent Margitról szóló darabjával, a Felvidéki Rockszínház, a beregszászi Illyés Gyula Színház, a kaliforniai Vadalma együttes Bozzay Zina népdalénekessel, akik az USA-ban népszerűsítik a magyar népdalt, a Misztrál együttes, Sasvári Sándor, Sáfár Mónika, hogy csak néhányat említsünk. A nagyszínpadi előadások mellett képzőművészeti kiállítások is sorjáznak, vagy Hampel Katalin díszmagyar ruháiban gyönyörködhetett a szatmári közönség. Így összekapcsolja az erdélyi, partiumi, felvidéki, kárpátaljai magyarságot, hiszen azt vallja, hogy a határok nem választhatják el a lelkeket.

Vitéz Jakabffy Dezső színész, színházi dramaturg, rendező, színházigazgató volt az első színész megyénkben, aki a Vitézi Rend tagja lehetett az első világháborúból hazatérve (meg is szenvedett ezért a kommunizmus idején). Vitéz Tóth-Páll Miklóssal már két színésze is van színjátszásunknak, akik ezt a kitüntető címet elnyerték. Gratulálunk, kedves Totyi!

Csirák Csaba