— Egy év kényszerszünet után tizenötödik alkalommal kerül megrendezésre A magyar kultúra hete rendezvénysorozat. Tekintsünk vissza egy kicsit a kezdetekre! Hogyan indult, milyen elképzelések alapján?

— 2006-ig Szatmárnémetiben nem ünnepelték meg a magyar kultúra napját. István István színészkollégámmal elhatároztuk, hogy műsort szervezünk a magyar kultúra napja alkalmából. Már az első alkalommal az volt a cél, hogy megteremtsük a lelkek barátságát, az egyházi felekezetek közötti együttérzést. Ez volt a célja Ady Endrének is. Akkor válogattuk ki Fényi István Egycsillagú égbolt című versét, ami Kölcseyről és a Himnuszról szól. Ebben az évben a Láncos-templomban és a Hildegárda-templomban felolvastuk a Fényi-verset és Kölcsey himnuszát. Pilinszky János Szög és olaj című írásában van egy olyan rész, hogy az ünnepeket Istentől kapjuk, akár a csillagképeket. Ezek jelek. Az igazi ünnep szakrális ünnep, mindig kell legyen benne valami felemelő dolog. Ezekben a gondolatokban elmerülve jutott eszembe, hogy a magyar költészet napja január 22., Ady halálának évfordulója pedig január 27. Az Úristen adott egy hetet, amit ki kell használni. Az elején nem volt letisztulva, hogy mi fog történni egy hét alatt, elindult a Négy templom, egy utca rendezvénysorozat, elindultunk a Hildegárda-templomtól, s az evangélikus és unitárius imaházakon át eljutottunk a Németi-, majd a görögkatolikus templomig. Arra gondoltunk, milyen jó lenne, ha átjárnának a hívek mindig abba a templomba vagy imaházba, melyben kulturális rendezvény van. Így ment négy évig, majd továbbléptünk a város felé. Lényegében a kulturális rendezvényeknek olyan termekben kellene zajlaniuk, melyek kulturális célokra épültek, ez a rendeltetésük. Sajnos nem tudtuk úgy szervezni az előadásokat, hogy akik korábban a gyülekezeti termekbe jártak, ezentúl menjenek fel a városközpontba, és csatlakozzanak hozzájuk azok, akik addig nem jártak a rendezvényekre.

— Hogyan fogadták a szatmáriak a nagyobb közönség felé történő nyitást?

— 2010 januárjában meghívtam a nagyváradi református ifjak Talentum nevű zenekarát és vezetőjét, Gavrucza László lelkipásztort, akit meglepett, hogy egy katolikus meghív egy református zenekart. Erre ezt válaszoltam: „Amit ti tesztek, az egy Istennek tetsző dolog. Én ne örüljek annak, ami Istennek tetszik?” Ez arra a következtetésre adott okot, hogy csak úgy tudunk egymásra találni, ha nem akarjuk megváltoztatni egymást. Ahhoz, hogy a világ működjön — ez vonatkozik a magyar kultúra hetére is —, el kell fogadni a másik ember énjét — nem a személyiségét —, az egóját; el kell fogadni a lelkével együtt. Nem szabad ráerőszakolni a másikra azt, amiről úgy érezzük, hogy igaz. Csak a krisztusi szeretettel lehet elfogadni másokat úgy, ahogy az énjük létezik. Ez a világnak egy olyan biztonságot nyújthatna, ami megszüntetné a sarkalatos ellentéteket. Szeretet nélkül nem lehet felépíteni semmilyen társadalmat. A lelketlen, új társadalom nem tudja betölteni azt a szerepet, amit elvár tőle az ember. Az tény, hogy változásokra van szüksége a világnak, nem azt mondom, hogy meg kell gátolni a világ változásait, azt mondom, hogy a változásoknak is a szeretet mentén kell megtörténniük. Itt jön az, hogy mennyire tudunk együtt élni Krisztussal, vagy mennyire érzem azt, hogy őt követem. Az angyalok két helyen gyűlnek össze: a templomban és a koncertteremben.

— Egy kulturális rendezvény megszervezéséhez pénzre van szükség. Az Ady Endre Társaság hogy teremtette meg az anyagi alapot?

— Az elején nem volt pénz, nem voltak pályázati lehetőségek, a lányom és a vejem szerezték be a kiadásokhoz szükséges pénzt. 2010-ben nyertünk egy EU-s pályázaton, ekkor adódott lehetőség, hogy nagyobb rendezvényeket szervezzünk. A cél az volt, hogy kiváló művészeket hívjunk meg. Többek között olyan személyiségek léptek fel, mint Jókai Anna, Sebő Ferenc, Sebestyén Márta, Szvorák Katalin, és hosszan lehetne még sorolni a neveket. Sajnos egy ideje a művészetek nagy részét a szakmai barbarizmus hatja át. A magyar kultúra hetén feledhetetlen színházi élményeket nyújtó előadásokat láthatott a közönség. Olyan személyekről szóló előadásokat, akik a nemzetért küzdöttek. Ezek a példaképek lényegesen hozzájárulnak a személyiségfejlődéshez, az előrelátáshoz. Nem igaz az, hogy ha eltöröljük a múltat, egy szebb jövőt tudunk felépíteni.

— Milyen lesz az idei rendezvénysorozat?

— Mivel a járvány miatt kimaradt egy év, több idő volt az idei rendezvénysorozat megszervezésére. Az a pénz, amit az elmúlt évben kaptunk a magyar államtól, már csak a felét éri. Mégis volt egy alaptőke, amivel el lehetett indulni. Ebben az évben is olyan művészek jönnek el, akiknek az életük és a hitük a magyarság. Nagy öröm, hogy eljön Józsa Judit, ő valóban a nemzetet szolgálja. Itt lesz Meister Éva, aki több mint háromszáz templomban tartott már előadást. Az előadók között szerepel Kovács Nóri, aki szintén az életét tette fel rá, hogy a magyar zenei múltunkat képviselje. Az idei előadások témája a helytállás. Meg kell találni a módját, hogy hogyan tudunk helytállni ebben a környezetben, ebben a közösségben. Bizonyára nagy élményt fog nyújtani az állami népi együttes műsora. A zárókoncertet a Kis Kata Zenekar adja, az előadást Balogh Zoltán, a magyarországi püspöki kar elnöke finanszírozza.

— Az Ady Endre Társaságnak régi vágya, hogy szobrot állítson Ruha Istvánnak. A magyar kultúra hetén nem lesz szoboravatás, de március végén ez már biztosan meg fog történni. Hogyan sikerült valóra váltani ezt az álmot?

— A szoborállítás gondolata egy korábbi magyar kultúra hetén megrendezett Illényi Katica-koncerten fogalmazódott meg. Andrei Plesu író-politikus az angyaltannal foglalkozik, az Angyalok című könyvében van egy olyan rész, hogy Az angyalok és a zene. A zene valóban az angyalok nyelve. Az angyalok a zene nyelvén értekeznek az emberekkel. Ha a nagy klasszikusokat hallgatjuk, akkor az angyalokkal beszélgetünk. Nincs nagyobb jó cselekedet, mint szobrot állítani egy olyan zenésznek, aki az angyalok üzenetét közvetítette az emberek számára. A zene mindenki számára érthető, mert a lelkére hat. Ruha István jó példa a szülőföldszeretetre is. Mint Kolozsvár díszpolgárát, a Házsongárdi temetőbe akarták örök nyugalomra helyezni. A végrendeletében viszont azt kérte, hogy Nagykárolyban temessék el. Azzal, hogy annyira ragaszkodott a szülőföldjéhez, hagyott egy jelet maga után, ami arra kötelez minket, hogy olyan kulturális rendezvényeket szervezzünk, melyek kötődnek a szülőföldhöz. Az Ady Endre Társaság ettől az évtől rendszeresen meg fogja szervezi a Ruha István Kulturális Napokat. Ezzel erősíteni lehet a román-magyar kulturális kapcsolatokat is. Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere, aki személyesen ismerte Ruha Istvánt, és hallgatta a zenéjét, segített a Ruha István-szobor anyagi hátterének a megteremtéséhez.

— Mi lesz az üzenete az idei rendezvénysorozatnak?

— Az Ady Endre Társaság működési szabályzatában benne van, hogy nemzeti, kulturális értékeink, valamint a keresztény értékrend védelmét szolgálja. Amikor elkezdődött a magyar kultúra napjának a megünnepelése, nem az volt, hogy politikusok állnak körül szobrokat, hanem az, hogy a nemzet nevében teremtsünk kapcsolatot Istennel. Ezért mondják, hogy a Himnusz a magyarság etikai kódexe. Az idei rendezvénysorozat is a nemzeti és a keresztény értékeket fogja népszerűsíteni.

Elek György