A skóciai Glasgowban zajlott klímacsúcs egyik legkényesebb témája a gazdag országoknak az a be nem tartott vállalása volt, hogy évi 100 milliárd dollárt juttatnak az éghajlatváltozásoknak kiszolgálatott országoknak.

A levegő további felmelegedése esetén azonban ennél sokkal nagyobb összegekre lesz szükség.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) várhatóan jövő év elején nyilvánosságra kerülő jelentésének tervezete szerint a 100 milliárd dollár csak töredéke a klímaváltozás elkerülhetetlen hatásaival járó költségeknek.

Az elárasztott városok, az élelmiszerhiány, a halálos hőhullámok és a tömeges népvándorlás az eredetileg becsültek sokszorosára növelik a kiadásokat.

"Az alkalmazkodással járó költségek a korábban becsültnél lényegesen magasabbak, ami az >>alkalmazkodás-finanszírozási hiány>> növekedését fogja eredményezni. Az alkalmazkodás jelenlegi finanszírozási rendszere nem felel meg az éghajlati hatások várható mértékének" - olvasható a 4000 oldalas jelentésben.

Eddig 1,1 Celsius-fokkal nőtt a Föld átlaghőmérséklete az iparosodás előtti szinthez képest, ami felerősítette a szélsőséges időjárási jelenségeket.

Ugyanakkor a világ jó úton halad afelé, hogy ne tudja teljesíteni a felmelegedés 1,5 és 2 Celsius-fok közé szorításáról szóló párizsi klímamegállapodásba foglalt vállalást.

Az ENSZ számításai szerint a Föld felszíne a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó felülvizsgált kötelezettségvállalásokkal is a "katasztrofálisnak" számító 2,7 Celsius-fokkal fog melegedni. Minél nagyobb mértékű a hőmérséklet-emelkedés, annál nagyobb költségekkel jár az éghajlatváltozás okozta katasztrófák elleni védekezés - figyelmeztet az IPCC.

A jelentés szerint bizonyos kibocsátási forgatókönyvek esetén 2050-re az alkalmazkodáshoz szükséges finanszírozás összege elérheti az ezer milliárd dollárt évente.

Ha 2 fokkal emelkedik a felszíni hőmérséklet, az előrejelzések szerint csak Afrikában évente "több tízmilliárddal" nőnek az alkalmazkodási költségek.

Az AFP által megszerzett jelentéstervezet részletesen ismerteti az éghajlatváltozás hatásait és az alkalmazkodás növekvő szükségességét.

Számos tudós - köztük a jelentés néhány kulcsszerzője is - sajnálja, hogy nem tették közzé a dokumentumot még a glasgowi klímacsúcs előtt. Időközben a szakértők és diplomaták elkezdtek olyan becsléseket készíteni, amelyek a COP26 egyeztetésein előterjesztett számoknál jóval magasabbak értékeket vetítenek előre.

A 2009-es vállalás, miszerint a fejlett országok 2020-ig, illetve a legújabb döntés szerint 2023-ig 100 milliárd dollárral járulnak hozzá évente a közös klímaalaphoz, arra irányult, hogy segítsen az éghajlatváltozás által leginkább veszélyeztetett országoknak zöldebbé tenni gazdaságukat és felkészülni az elkerülhetetlen hatásokra.

Ami azonban 2009-ben még jelentős összegnek tűnt, ma már igen csekélynek számít.

"Ez a 100 milliárd dolláros vállalás mára meghaladottá vált. A tudomány és a valóság jóval felülmúlta mindazt, amiről a vállalások szóltak. Amikor a 2025 utáni finanszírozásokról beszélünk, több ezer milliárd dolláros nagyságrendben kell gondolkodni" - mondta Rachel Cleetus, az Aggódó Tudósok Egyesületének (Union of Concerned Scientists - UCS) közgazdásza.

Mohamed Adow, a nairobi Power Shift Africa szervezet vezetője az AFP-nek elmondta, a 100 milliárd dolláros összeg "még alulról sem súrolja a fejlődő országok valós szükségleteit". "Az alkalmazkodás hatalmas vakfolt az éghajlati vészhelyzet kezelésében" - fogalmazott.

Az IPCC-jelentés tervezetének előrejelzései - amelyek szerint az emelkedő hőmérséklet a társadalom gyakorlatilag minden szektorában súlyos károkat fog okozni - nyomatékosan leszögezik, hogy erősíteni kell a védelmet az éghajlatváltozás hatásaival szemben, amelyek még 1,5 Celsius-fokos felmelegedés esetén is súlyosak lesznek.

Egyetlen alacsonyan fekvő városban, például a dél-kínai Kantonban (Kuangcsou), a becslések szerint további 20 centiméteres tengerszint-emelkedés esetén alkalmazkodási intézkedések hiányában a veszteségek meghaladhatják az évi 250 milliárd dollárt.

Két Celsius-fokos felmelegedés esetén a tengerszint-emelkedés várhatóan kétszer ekkora lenne.

A globális felmelegedésre vonatkozó lehető legrosszabb forgatókönyv esetén a Kanton városa által elszenvedett károk meghaladhatják az ezer milliárd dollárt. Más alacsonyan fekvő városoknak, mint például Mumbainak, hasonló mértékű pusztítást kellene elszenvedniük.

Az áradások miatt az évszázad közepéig évente átlagosan 2,7 millió ember kényszerülhet otthona elhagyására Afrikában, ugyanakkora az alapvető növény- és gabonafélék terméshozamának és tápértékének csökkenése fokozza az alultápláltság széles körű terjedését, a hőhullámok pedig csökkenteni fogják a termelékenységet, és megterhelik az egészségügyi rendszereket.

Az IPCC-jelentés szerint az alkalmazkodásba történő befektetések az elkerülhető költségekbe való befektetésnek minősülnek.

Ha például a következő évtizedben 1800 milliárd dollárt költünk korai figyelmeztető rendszerekre, az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenálló infrastruktúrára, mezőgazdaságra, a mangroveerdők védelmére és a vízhez való hozzáférés javítására, mindez "7200 milliárd dollár nettó hasznot hozhat".

"A klímaalkalmazkodásba való befektetés egy kicsit olyan, mintha biztosítást kötnénk egy biztosan bekövetkező eseményre" - mondta Brian O'Callaghan, az Oxfordi Egyetem kutatója, egy nemrég közzétett ENSZ-jelentés szerzője.

Adow és más szakemberek kértek egy IPCC-"különjelentést" a globális alkalmazkodás számszerűsítésére.

"Szükség van egy objektív értékelésre mind az alkalmazkodás, mind a hatások enyhítésének költségeirről" - mondta Max Puig, a Dominikai Köztársaság főtárgyalója.

Az ENSZ-nek egy korábbi jelentése arra mutat rá, hogy a finanszírozási igény 2030-ra megközelíti az évi 300 milliárd dollárt, és 2050-re évi 500 milliárd dollárra nő.

Afrikai államok egy csoportja - Kína, India és más feltörekvő gazdaságok támogatásával - felszólították a fejlett országokat, hogy 2030-tól évente legalább 650 milliárd dollárt mozgósítsanak az alkalmazkodás elkezdésére.

A Fidzsi-szigetek és más kis szigetországok ennek az összegnek a felét javasolták "tartós megoldásokra" fordítani 2025-től - mondta a klímacsúcson az AFP-nek Aiyaz Sayed-Khaiyum, a szigetország gazdasági és éghajlat-változási minisztere. Úgy vélte, a gazdag országoknak fel kell ismerniük, hogy haladéktalanul lépni kell, és a részleges megoldások nem elégségesek.

"Nem tarthat egy évtizedig egyetlen házfal építése - nekünk most van szükségünk menedékre" - tette hozzá. AGERPRES