Immár tíz év telt el azóta, hogy Nagykárolyban, a Teremi út végén felavatták azt az integrációs központot, mely a németországi Winter házaspár kezdeményezésére, a Szatmári Római Katolikus Püspökség és a helyi önkormányzat támogatásával jött létre. A Stella Maris Integrációs Központ az elmúlt időszakban több száz, többségében roma fiatal életének jobbá válását érte el. Sikerekről, kudarcokról, az elmúlt tíz évről beszélt Hompoth Lehel, a központ jelenlegi vezetője.

„Nem könnyű összefoglalni az elmúlt tíz esztendőt, annál is inkább, mert jómagam még fiatal voltam, amikor megalakult ez a központ, s inkább csak önkéntesként tevékenykedtem. Akkor édesanyám irányította, később én kaptam azt a megbízatást, hogy a munkát tőle átvéve folytassam. A központ létrehozása egy nagyszerű együttműködés eredménye, amely a püspökség és a németországi Fogorvosok Szövetsége és a Lázár Lovagrend között szövődött. Nem csupán Nagykárolyban végeztek karitatív jellegű tevékenységeket, hanem egész Erdélyben, de segítenek Nepálban, Kenyában és Brazíliában is. A központ létrehozásának ötlete egy nagykárolyi látogatásuk során merült fel, amikor a Szentlélek-templom plébánosa, Borota Ottó atya elvitte a vendégeket a romatelepre, ahol látva a nélkülözőket elkezdődtek az egyeztetések a későbbi integrációs központ kialakításáról. Az épület 2010-re készült el, felszentelésére pedig október 15-én került sor. Azóta nagyon sok tapasztalatot szereztünk, több pedagógussal működtünk együtt, és nagyon sokat tanultunk. A központ közvetlenül a kapunyitást követően otthonául szolgált a korábban is a Teremi úton elhelyezkedő, többségében roma gyermekek által látogatott óvodának, majd ezt a tevékenységi kört bővítettük mi a nappali foglalkozást biztosító programokkal. Fontos volt számunkra, hogy a központunkba járó gyermekek megtanulhassák mindazt, amire otthon sajnos nem volt lehetőség, igyekeztünk őket a tisztálkodás, a higiénés szabályok megismerésére és betartására nevelni, valamint a mindennapi étkeztetésükre is gondot fordítottunk már a kezdetektől. A délutáni oktatás is fontos részét képezte a programunknak, hiszen az iskolából hazatérve ezeknek a gyermekeknek nem volt kivel leülniük leckét írni, így ebben is igyekeztünk segíteni nekik szakképzett pedagógusok közreműködésével. A hatékony munkavégzés érdekében ennek az a feltétele mind a mai napig, hogy előtte, aznap elmenjenek iskolába, és csak így jöhetnek ide délután, ezzel azt is biztosítjuk, hogy ne lógjanak az iskolából. Folyamatos a kapcsolattartás a tanítónőkkel, osztályfőnökökkel, hogy ezáltal is ellenőrizzük és csökkentsük az iskolaelhagyás lehetőségét. A kezdetekkor édesanyám, Hompoth Mária roma mediátorként is dolgozott az iskolában. Lehetőségeinkhez mérten a tanuláshoz szükséges eszközöket is igyekszünk biztosítani a gyerekeknek. Óvodánkba az idei tanévben 25 gyermek jár, míg a délutáni foglalkozásainkon is nagyjából ugyanennyien vesznek részt. Többen nem is lehetnénk, mivel az engedélyünk is csak ennyi gyermekre vonatkozik, és helyet sem tudnánk többnek biztosítani. Ezzel a számmal sikerül lefednünk a központ mellett található romatelep gyermeklétszámát is. A járványügyi helyzet minket is komoly kihívások és nehézségek elé állít, de igyekszünk megfelelni, és azon dolgozunk, hogy a gyerekek ne szenvedjenek túl nagy hátrányt, és ne maradjanak le a tanulásban sem” — mondta Hompoth Lehel.

A központban dolgozók a gyermekek lelki fejlődésére is próbálnak figyelni. A tinédzserkorba kerülő lányokkal felvilágosító beszélgetéseket is igyekeznek folytatni, meghallgatják a problémáikat, és próbálnak útmutatással szolgálni nekik.

„Minden évben igyekszünk valami újdonsággal szolgálni. A kezdetek óta fontos szerepet kap a zenei program a gyermekek oktatásában. Kórusban és hangszeres oktatás formájában valósul meg a zeneoktatás nálunk. Hegedűn, gitáron, furulyán, citerán, zongorán tanulhatnak a gyerekek zenélni Béci bácsi irányítása mellett, valamint eljárnak a Rekettye Kulturális Egyesület és a Nagykárolyi Művelődési Központ foglalkozásaira is. Hangsúlyt fektetünk arra is, hogy helyi szinten is megünnepeljük a fontosabb eseményeket. Bevezettük a köztudatba a roma napot, de az egyházi ünnepek, az anyák napi alkalmaink is népszerűek. Próbálunk figyelni arra, hogy az integráció miatt ne merüljenek feledésbe a roma hagyományok és a kultúra sem, ezért roma előadókat is vendégül látunk néha a központban. Sikerként könyvelhetjük el, hogy rendszeresen részt vehetünk az egyházmegyei táborokban, a hatalmas élmény mellett kiváló tapasztalás is mindez a gyerekeknek. Fontos még számunkra a lelkiség és a vallásos szemlélet megélése. Ennek érdekében kéthetente a központban tartunk szentmisét, illetve a többi vasárnapokon a Szentlélek-templomban. Az évek során pótoltunk sok mindent, több keresztelőt tartottunk, de a hittanórákon való részvételt, majd az elsőáldozást és a bérmálkozást is segítettük. Kiemelkedő eredménynek érezzük, hogy az összefogás szikrája megmaradt ebben a közösségben, és bőrszíntől függetlenül segítik egymást a telepen élők, illetve az általunk támogatott családok. Segítenek a központ körüli munkák elvégzésében, tudják, hogy számíthatnak ránk, ha problémákkal küzdenek, mert mindenben igyekszünk segíteni. Külön öröm, hogy az elmúlt tíz év hatása, hogy a romatelep lakói is bevezették a vizet, sokan fürdőszobát alakítottak ki és mosógépet vettek. Mivel sokan külföldön dolgoznak, kialakult bennük az igény a normálisabb életkörülmények iránt. Persze van még min javítani, de már történtek előrelépések. Vannak olyan egykori diákjaink, akik állandó munkahelyen dolgoznak, valamelyik nagyobb helyi vállalatnál. Sokan megállják a helyüket, albérletet fizetnek, szakmunkásképzésben részesülnek, vannak terveik és céljaik a jövőre nézve. Mindez tíz évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt. Sokkal nagyobb nehézségbe inkább a szülőknél ütközünk, a gyerekekkel némileg rugalmasabban lehet együtt dolgozni. A szülők esetében komoly nehézséget okoz, hogy ha bármi gondjuk van, olyasmi, ami társadalmi szinten okoz nekik problémát, és nem is a központhoz kötődik, mégis rajtunk vezetik le a feszültséget. Próbálunk ezekben a helyzetekben is higgadtan helytállni, hiszen ez is a munkánk része. Reméljük, hogy sok évig tudunk még működni, és a következő tíz év eltelte után is hasonló sikerekről, történetekről beszámolni. Az élet számunkra sem egyszerű, a működésünkhöz elengedhetetlen a támogatók hozzájárulása. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindazért a segítségért és támogatásért, amit a Szatmári Római Katolikus Püspökségtől, a helyi önkormányzattól, a németországi pártfogóinktól, valamint Borota atyától kapunk. Nélkülük nem működhetnénk már hosszú ideje. Szeretnénk, ha a pandémiás helyzetet követően normális körülmények között meg tudnánk ünnepelni a tízéves jubileumunkat, amelyre azokat is szeretnénk meghívni, akik a központból kikerülve ma már 'normális' életet élnek” — zárta mondandóját Hompoth Lehel.

SZFÚ