A gyűlés keretében született döntés arról is, hogy az első díszpolgári címet Tempfli Imre atyának ítélik oda, az ezt célzó határozattervezetet egybehangzóan megszavazta a kaplonyi tanács.

Az elismerés átadására jövőre kerül sor, a szervezők elképzelése szerint ünnepélyes körülmények között.
Egyébként a díszpolgári cím mellett más kitüntetések odaítéléséről is dönthet a jövendőben a helyhatósági döntéshozó testület. Szabályzatot fogadtak el ugyanis, amelyben részletesen le van írva, hogy miként és milyen feltételek mentén lehet valaki(k)nek odaítélni a díszpolgári címet, a Pro Villa-díjat, a Kaplonyért érdemrendet, a kiválósági oklevelet, illetőleg az 50., 60., 70. házassági évfordulók kapcsán az elismerő oklevelet, valamint esetleg a 100. életévüket betöltőknek a díszoklevelet. Megyeri Tamás Róbert polgármester, a határozattervezet kezdeményezője elmondta, hogy nagyon örül, hogy végre Kaplonyban is kiosztásra kerülnek ilyen jellegű elismerések.

„Határozott álláspontom az, hogy példaképeket kell állítanunk a község lakosai elé, hiszen a kaplonyi közösségben is vannak olyan személyek, akik munkájukkal, életükkel példaképként állhatnak előttünk. Azért is érzem fontosnak mindezt, mivel ha magas rangú küldöttség érkezik a községünkbe, akkor arra is lehetőségünk nyílik, hogy egy-egy érdemrenddel vagy oklevéllel viszonozzuk azt, hogy gesztust tesznek irányunkba, esetleg hozzájárulnak községünk fejlesztéséhez. Helyi példánál maradva volt olyan diákunk is, aki a kaplonyi iskolában tanulva ért el nagyon komoly eredményt rangos tantárgyversenyen. Az ő eredményének elismerése példaként állhat a többi diák előtt is” — mondta a polgármester.

Laudáció

Dr. Tempfli Imre atya eredményekben gazdag eddigi életpályájának különböző szakaszait Baumgartner Bernadette foglalta össze laudációjában.
„Dr. Tempfli Imrét, nekünk, kaplonyiaknak 'Imi tisztit' nem kell bemutatni, munkásságát méltatni, hiszen mindannyian jól ismerjük, szeretjük és tiszteljük őt. Mégis most, hogy díszpolgári cím adományozásával tisztelgünk eddigi egyházi és világi tevékenysége előtt, kiemelek mozzanatokat, amelyeket talán nem ismerünk mindannyian.

1979-ben, a papszentelés után Máramarosszigetre helyezték káplánként. A 'kis Tiszti', ahogyan hívei nevezték, valóságos, kézzelfogható hitéletet teremtett. Különösen sokat foglalkozott a fiatalokkal, ifjúsági énekeket, színdarabokat írt, biciklitúrákat, lelkigyakorlatokat szervezett. Annyira feltűnő volt a pezsgő hitélet, hogy a kommunista hatalom Nagybányára helyeztette, hogy jobban szem előtt legyen. Imi tiszti ugyanazzal a lendülettel szolgált tovább, s ezért majdnem az életével fizetett. Nagybányán ugyanis egy rendszámtábla nélküli Dacia szándékosan elütötte. A sikertelen gyilkossági kísérletről annak idején beszámolt a Szabad Európa Rádió is, és ez a nyilvánosság egyfajta védettséget adott Imi tisztinek. Ezután 'büntetésből' Alsóhomoródra helyeztették, amely ekkor már egy kihalófélben lévő sváb falu volt. Abban bízott a hatalom, hogy egy 'Isten háta mögötti' helyen majd alábbhagy a lelkipásztori lendülete. Nem így történt…

1989-ben a szatmári egyházmegye számos papjával egyetemben ő is aláírta azt a beadványt, amelyben a gyulafehérvári egyházmegye néhány papja az erdélyi magyarok nemzeti és vallási sérelmeit sorolta fel. Tudjuk, hogy ez mit jelentett abban az időben…

A rendszerváltás után, 1990 őszétől teológiai tanár és fegyelmi prefektus lett Gyulafehérváron. 1991–1993 között egyháztörténelmet tanult Rómában, 1994-ben Budapesten védte meg egyháztörténeti doktori értekezését. 1993-tól néhány hónapig a szatmárnémeti Szent Család-templom plébánosa. 1994–2007 között a Kirche in Not katolikus nemzetközi segélyszervezet osztályvezetője volt a németországi Königsteinban, 2007-től 2020 augusztusáig pedig a Stuttgarti Magyar Katolikus Misszió vezetője.

13 éven át vezette a Stuttgarti Magyar Katolikus Missziót. Akárcsak itthon, Németországban is 'kistisztis' hévvel dolgozott. Éveken át egyedül volt magyar papként a stuttgarti egyházmegyében. Ez azt jelentette, hogy hétvégeken több száz kilométert utazott egyik városból a másikba, hogy aki szeretné, magyarul hallhassa Isten igéjét. Nemcsak misézett, hanem különböző klubokat/csoportokat is szervezett: Barátságklub (az idősebbeknek), sportklub, Erasmus-kör (tudományos ismeretterjesztő), imalánc. A nagy múltú stuttgarti magyar jótékonysági bál az ő vezetése alatt Németország legnagyobb magyar jótékonysági farsangi báljává nőtte ki magát. Évente kétszer zarándokutat szervezett, nagyböjti és adventi lelkigyakorlatokat hirdetett meg, kiállításokat, könyvbemutatókat, előadásokat, koncerteket hozott össze. Valóságos otthont biztosított a hazájuktól elszakadt magyaroknak. A misszióban otthonra talált fiatal és idős, erdélyi, szlovákiai, szerbiai, anyaországi, katolikus és nem katolikus. Missziós munkája mellett látogatta a betegeket otthonukban vagy kórházakban, mindenhová elment, ahová hívták. Tágabb értelemben vett hazájáról sohasem feledkezett meg: évente többször szervezett gyűjtést a kárpátaljai, erdélyi, délvidéki árvaházaknak, karitatív szervezeteknek.
2012 pünkösdjén a búcsú szónokaként a csíksomlyói nyeregből biztatta a világ magyarságát. Missziós munkáját 2020 nyarán Szijjártó Péter személyesen köszönte meg Imi tisztinek. Magyarország külügyminisztere a magyar kormány nevében Szent István-érmet adott át neki.

Papi teendői mellett az írásra is volt ideje. Számos egyháztörténeti könyv szerzőjeként különösen a szatmári egyházmegye története foglalkoztatja. Elsőként írt összefoglaló munkát az erdélyi papság üldöztetéséről a kommunista korszakban. Az egyháztörténelem mellett a hitünkkel kapcsolatos lelkesítő, útmutató könyvek szerzője is. És azt, hogy szülőfalujáról íróként sem feledkezett meg, két könyve is bizonyítja: a Kaplony története és A kaplonyi monostortemplom története. E száraz adatok mögött ott a pap, az ember, aki hivatásából adódóan már rég nem Kaplonyban él. Akik ismerjük, tudjuk, hogy soha nem feledkezett meg rólunk. Természetesen szülei, rokonai, barátai is ide kötötték. Minden évben legalább két hetet itthon tölt; olyankor sem pihen, hanem misézik hétköznap és ünnepnap, gyóntat, és ha kell, a szülői házban fogad lelki beszélgetésre. Tanácsaihoz mindig jó ötletei vannak.

A Szatmári Friss Újság 2020. augusztus végén közölt egy rövid interjút Imi tisztivel. Ebben így vall Kaplonyról: 'Milyen gondolatokkal jövök haza? Visszatérek a gyökerekhez… Nekem Kaplony volt és maradt a gyökerem. Amíg rokonaim, jó barátaim, őszinte paptestvéreim itthon vannak és várnak, addig fel sem merül bennem a kérdés, hogy hazajöjjek-e. Jövök egyrészt töltekezni… Másrészt jövök, mert adni akarok magamból. Egyfajta szent kényszer ez: amivé lettem, azt a gyökereimnek, azaz az otthonnak és az otthoniaknak köszönhetem. Látogatásaim alkalmával szeretném egy részét ennek visszaadni idő, látogatás, odafigyelés, segítség és szeretet formájában…'
A díszpolgári címmel fejezzük ki mi is ragaszkodásunkat iránta.”

SZFÚ