Muzsnay Árpád, az EMKE főtanácsosa szervezte meg a hagyományos megemlékezést, ezúttal azonban minden külsőség és külön program nélkül, László Zita színművésznő szavalatát követően helyezhették el a jelenlévők az emlékezés virágait a szobor talapzatán.
Szatmárnémetiben 1993. július 3-án, Szilágyi Domokos születésének 55. évfordulóján avatták fel az új kórház előtti téren a költő szobrát, Kolozsi Tibor alkotását. Akkor a költő emlékének méltatására Budapest, Bukarest, Kolozsvár, Szlovákia és Kárpátalja irodalmi életének jeles személyiségei jöttek el. Szatmárnémetiben ez volt az első köztéri szoborállítás a rendszerváltás után — emlékeztette a családiasnak is mondható főhajtáson megjelenteket Muzsnay Árpád. Az akkori ünnepségen megjelent és beszédet mondott Ştefan Augustin Doinaş, az Írószövetség tiszteletbeli elnöke, Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője és Ligeti L. Zoltán, a helyi Kölcsey Kör elnöke. A szoboravatás után az Északi Színházban ünnepi műsor következett, ahol kiemelkedő volt Bertha Zoltán debreceni irodalomtörténésznek Szilágyi Domokos költészetét értékelő esszéje. 1996-ban a kőszobor helyére bronzszobor került, és Szatmárnémetiben, Nagysomkúton és Kolozsváron ismét rendezvénysorozattal tisztelegtek Szilágyi Domokos emléke előtt.
Szilágyi Domokos neve, alakja az önmagát folyton vallató, csupán a kételkedésben hívő ember jelképe lett. Nem tudott megbékülni a köznapokkal, megvetette a kispolgári lét látszólagos biztonságát, szüntelenül a romlatlan, tiszta értékek utáni vágy hajtotta. Az értelmes élethez vezető, megtartó utakat kereste, úgy gondolta, hogy megváltók helyett megtartókra van szüksége a világnak, minden kis és nagy közösségnek. Hitt az anyanyelv, a közös múlt megtartó erejében is. Tudós módon ismerte a magyar nyelv és a költészet titkait, minden mondata, kifejezése mögött ott rejlik a klasszikusan iskolázott nyelvi és poétikai biztonság. Sokféle elemből építette fel verseit, az erdélyi népköltészettől T. S. Eliot lírájáig számtalan hatást ötvözött eggyé. Példaképét Bartók Bélában találta meg, költészetét a diszharmonikus hangzatokból újszerű harmóniát létrehozó bartóki zene mintájára dolgozta ki.
A megemlékezésen László Zita, a Harag György Társulat színművésze mondott el néhány Szilágyi Domokos-verset, majd a megjelentek elhelyezték a szobor talapzatán a megemlékezés virágait.

Elek György