A 82 évvel ezelőtti, második világháborús emberfaló tragédiára emlékeztek vasárnap a Németi templomban. 1943. január 12-én a szovjet csapatok áttörték a 2. magyar hadsereg Don mentén tartott vonalait.

A január 26-i, vasárnapi istentisztelet a megszokottól eltérő befejezést kapott, ebben a gyülekezetben emlékeztek meg a Szatmárnémeti RMDSZ, a szatmárnémeti Szent István Kör és Szatmárnémeti Németi Református Egyházközség által szervezett eseményen a 82 évvel ezelőtti doni katasztrófára.

Nt. Sipos Miklós az istentiszteleten egy idilli világról beszélt, amelyben nem létezik az az állandó harc, ami a teljes emberiséget jellemzi. Amelyben nem lenne félelem, amelyben semmiben nem szenvednénk hiányt, amelyben nem lenne félelem, fájdalom, jajszó. Ennek a világnak az ígéretét ragyogtatja fel a hitvallás: Hiszem az örök életet! ...és mi ennek az ígéretnek a várományosai lehetünk.

Az istentiszteletet követően Gnandt Zoltán történelemtanár, a Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatója tartott rövid visszatekintést a magyar hadtörténelem egyik legszomorúbb fejezetére és beszélt arról, mi történt 1943 januárjában, kétezer kilométerre észak-keletre lévő Voronyezs térségében, a Don kanyarulatánál.

Beszámolója végén Gnandt egy magyar honvéd, Vitéz Bányai József géppuskás szakaszvezető fronton írt levelét is felolvasta a hallgatóságnak:

Az utolsó levél... a Donkanyarból

1943. január 12

„Drága Anyukám!
Nagyon várt válaszlapotokat ma kaptam meg kezeimhez. Nagy sokára jött. Ne várjatok most már tőlem levelet és ti se küldjetek...
Az orosz itt valami nagyra készül, mi meg a végsőkig kitartunk. Erre esküdtünk meg. Küldtem haza november 14- én 105 pengőt, abból Ágikának vegyetek keszkenőt. Remélem, hogy Pista öcsém derekasan átveszi a helyemet a családban, neki a zsebórámat hagyom örökül. Neked Anyukám, csak az örökké élő szeretetemet és az utolsó mosolyomat tudom adni. Nagyon szeretlek!
Istentelen hideg van. Itt ülök a géppuskám mellett és a kezem az üres csajkához fagy. Tudom, hogy mire ezt a lapot megkapod, addigra én már nem fázom és elmúlik az éhségem is. Itt halunk meg. Kérlek, hogy ne haragudj rám!”

A templom udvarán álló doni emlékmű megkoszorúzása előtt Magyar Lóránd parlamenti képviselő úgy fogalmazott: „A Don-kanyarban elesett magyar hősök az éhhalál, fagy és harcok közepette is kitartottak, és életüket adták a hazáért. Ők nemcsak áldozatai voltak a háborúnak, hanem példaképei is a bátorságnak és a helytállásnak!”, valamint verset szavalt Dallos Anna és Hága Jázmin, Sebő Kata zongorázott, énekeltek a Wesselényi Kata Nőszövetség tagjai és a Németi Ifjúsági Kórus.

Princz Csaba
(A szerző felvételei)