A beszélgetésen részt vettek: dr. Frigy Szabolcs iskolai tanácsadó, egyetemi oktató, Szabó-Thalmeiner Noémi egyetemi oktató, Békéssy Erzsébet természetvédő, dr. Király Lajos református lelkipásztor, pasztorálpszichológus, dr. Jáger-Péter Mónika magyartanár, Bálint Katalin mesepszichológus, dr. Tallian Cristian pszichiáter, Juhász Zita közgazdász, Matusinka Beáta kommunikációs szakember, Lepedus István tanácsadó és tréner. A beszélgetést moderálta: Elek György.
Dr. Tallian Cristian elmondta, hogy szakmai pályafutása során — bár ez a magánélettel is összefonódik — azt látja, hogy nagyon gyakran mennek hozzá olyan felnőtt párok, akiknél a szeretetkommunikáció nagyon nem szimmetrikus. Nem feltétlenül arról van szó, hogy magas lóról beszélünk a társunkkal, hanem inkább arról, hogy nem ismerjük a másik fél igazi énjét, a szeretetnyelvét. Nagyon gyakran olyan panasszal érkezik az egyik fél, hogy a párja állandóan hajtogatja, hogy szereti — a szóbeli szeretet tehát megvan —, mégis másképp viselkedik, nem érti meg, hogy a párjának miért nem elég az, hogy kimondja naponta százszor, hogy szereti, elhalmozza mindennel, megad mindent, kényelmet biztosít, nem érti meg, hogy a párjának másra van szüksége. Ez valószínűleg abban rejlik, hogy a párkapcsolatban nem ismeri eléggé egymást a két fél. Negyven-ötven évesen eljutnak egy olyan szintre, amikor kiderül, hogy nincsenek tisztában egymás lelki tulajdonságaival, nem tudják, mi fontos a másiknak. Azt tudják, hogy szereti az autót, a szép ruhákat és más külsőségeket, de nem tudják, hogy ez valóban lelki örömet okoz-e neki, vagy van egy másik szeretetnyelve, amelyik egy kicsit rejtettebb, és lehet, hogy valamikor arra ráéreztek, és meg is pendítettek néhány húrt, de valójában ez elveszett a kapcsolatban. A pszichiáter azt látja nagy problémának, amikor a két fél nagyon távol kerül egymástól, ami egymás szeretetnyelvének a használatát illeti, és ez könnyen a kapcsolat kiégéséhez vezethet. Nem értik, hogy a másiknak mi a fontos, valamit hajtogatnak, de nem látják a lényeget. Ez a gyerekek irányába is érvényes, sokszor a szülő gyereke iránti szeretete abban merül ki, hogy megvásárolja a legújabb típusú okostelefont vagy valami divatos tárgyat, és azzal le van tudva a szülői szeretet. Ezzel a szülő továbbadja a hamis szeretetnyelvet. Az, hogy együtt tudnak lenni, és igazán, közösen egy szinten lenni egy örömállapotban, egyre ritkább, sőt, kiveszőben van a családokban. Nincsenek olyan közös tevékenységek, melyekben mindenki örömét leli. A gyerek megtanulja a hibás életstílust, látja azt, hogy a szülők elmondják ötször-tízszer, hogy szeretlek, de azt nem látja, hogy apa és anya megölelik egymást. Nincs meg az összhang a szavak, a tettek és az érzések között. Ez sajnos átadódik és utána továbbadódik generációkon át, és oda jutnak, hogy nem tudják, mit jelent a szeretetnyelv, miről szól a másiknak a szeretetigénye. Erre kellene hangsúlyt helyezni. Dr. Tallian Cristian a boldogságórával kapcsolatosan elmondta, hogy a mai oktatás egyik legnagyobb feladata kellene legyen, hogy fejlessze a diákok érzelmi világát is. Megtanulják a diákok a felsőfokú matematikát (integrálás, deriválás stb.), de nem tudják megérteni a másik ember érzéseit. Addig, amíg nem vagyunk képesek olvasni a másik ember arckifejezéséből vagy viselkedési formáiból, nem érthetjük azt sem, ami a lelkében megbújhat, és addig igazi, emberek közti kapcsolatokat sem fogunk létrehozni. Ez lehet, hogy nagyobb gond, mint az, hogy a diák elvégzi-e a tizenkét osztályt, és tud-e menni egyetemre. Nagyon fontos már gyerekkorban megismerni a szeretetet, illetve azt, hogy melyek azok a szeretetmegnyilvánulások, amelyekkel a gyermek gazdagíthatja érzelmi világát, és hogyan kell azokat továbbadni. Meg kell ismernünk továbbá a másik ember szeretetnyelvét is, hogy valódi örömöt tudjunk számára okozni, mutatott rá a szakember.
Békéssy Erzsébet elmondta, hogy volt egy időszak, amikor az árva gyerekeket egy-egy család hazavitte karácsonyra, együtt ünnepeltek, majd visszavitték őket az árvaházba. Mi lehetett annak a gyereknek a lelkében, amikor megérkezett a családba, és mi akkor, amikor visszavitték? — tette fel a kérdést Békéssy Erzsébet.
Dr. Tallian Cristian esztelenségnek tartja, hogy így játsszanak a gyerekek érzelmeivel, de egy másik nagyon furcsa követelményre hívta fel a figyelmet. Az árvaházban dolgozó személyzetnek nem szabad érzelmi kötődést kialakítania az árvaházban lévő gyerekekkel. Természetes igénye a gyereknek, hogy kialakuljon egy kötődés a felnőttekkel, ez biológiai folyamat, nem feltétlenül lelki igény. Ezt az igényt az árvaházban már gyerekkorban elvágják, megtiltják.
Bálint Katalin hozzáfűzte, hogy a kissári gyermekotthonban végigkísérte annak a generációnak a fejlődését, melynek tagjai már betöltötték a tizennyolc évet, s közülük nagyon sokan otthontalanná váltak, a híd alatt élnek, kéregetnek… Érdekesek a fokozatok. Gyerekként bekerülnek egy családba, megélik az ünnepi hangulatot, aztán egyszer csak kint találják magukat az utcán. Olyan gyerekekről beszélünk, akik folyamatosan gyógyszeres kezelésben részesültek, amihez tizennyolc éves koruktól nem tudnak hozzájutni.
Király Lajos lelkipásztor az adventi időszakot összekapcsolva a szeretettel egy anekdotát mondott el. „A favágó, mivel kora reggeltől szorgalmasan vágta a fát, egy idő után kicsorbult a fejszéje, tompább lett az éle. Amikor a munka terhe alatt egyre idegesebbé vált, odament hozzá a barátja, és megkérdezte: nem kellene megélezni a fejszét? Ő azt válaszolta: sajnos arra nincs idő, olyan sok a munka.” Ahogyan a beszélgetés témaválasztása is jelzi: szeretetet adni, kapni, elcsendesedni, és az érkező ünnepi időt befogadni — mindezekre feltétlenül szükség van az adventi időszakban. Azonban azzal is számolni kell — Popper Péter megfogalmazása szerint —, hogy ahogyan egyeseknek nincs zenei hallásuk, bizonyára van olyan ember is, akinek nincs hallása a szeretetre. Charles B. Davenport amerikai biológus szerint az anya és a magzat közötti kapcsolat intuitív, biológiai és viselkedéses csatornákon jön létre. A biológiai csatorna magában foglalja az édesanya dohányzását, táplálkozását, ellazulását és mindazoknak a tevékenységeknek az összességét, melyek hatására a véráramon keresztül a minőségi és a mennyiségi táplálék eljut a magzathoz. Érdekes, hogy a magzattól is érkeznek anyagcseretermékek az édesanyába, ami a kapcsolat dualitását is aláhúzza. A viselkedési csatorna elsősorban az édesanya életmódjával van összefüggésben: a nappal és éjszaka ritmikus váltakozásaival, mely szabályozza a magzat cikardiánritmusát, a napi biológiai óráját. Az intuitív csatorna a tudomány által legnehezebben kutatható terület, mely az egymásra való lelki ráhangolódás kommunikációs formája. A szakemberek megfigyelték, hogy ha egy olyan gyermek születik a világra, akit nem vártak, nem terveztek, csak úgy „besikerült”, vagy abortuszt terveztek, de az valahogy nem jött össze, a gyereket egész életében elkísérheti az a tudat, hogy ő egy „nem kívánt” ember. Király Lajos elmondta, hogy ismert egy férfit, aki összeférhetetlen volt, mindenkit bírált és bántalmazott a szavaival. Egy vele való mélyebb beszélgetés során kiderült, hogy első osztályos korában mindig fordítva írta a 2-est, ezért az édesapja gyakran megverte az ostorral. Talán az történt, hogy jelképesen az édesapjától átvette az ostort, és mindenkit sért a viselkedésével. Orvos Tóth Noémi — aki közel két évtizede kutatja a transzgenerációs szemléletet — leírja, hogy miként viszünk tovább bizonyos élményeket a családban. A továbbiakban elmondta, hogy a szavak sok esetben arra valók, hogy elrejtsük és elfedjük általuk az igazságot: lehet ismételgetni, hogy szeretlek, szeretlek… ezt azonban csak az tudja, akinek mondják. Mert ha ő úgy érzi, hogy a társával jobb és teljesebb az élete, mint egyedül, akkor rendben van. Gary Chapman amerikai családterapeuta és lelkipásztor 1992-ben írta meg Az öt szeretetnyelv című könyvét, melyben leírta, hogy sokszor azért van probléma a házastársak, illetve a szülő és a gyerek között, mert nem ismerik egymás szeretetnyelvét. Van, akinek az elismerő szavak a fontosak, másoknak a minőségi idő, a szívességek, az ajándékozás és a testi érintés. Azt kellene megfigyeljük a családunkban, hogy kinek mi a szeretetnyelve.
Bálint Katalin elmondta, hogy örült ennek a témának, mert a szeretet egy olyan téma, mely nagyon közel áll a szívéhez. A dr. Tallian Cristiannal közösen írt könyvéből idézett. A Csigaházba bújó gyerekvilág című könyvükben, amelyben a szorongást és a szorongásoldást a meseterápia oldaláról közelítették meg. A szerzőpáros úgy gondolja, hogy bármilyen terápia akkor működik jól, ha az egy hármas szeretetpillérre van építve. Az volt a koncepciójuk, hogy akkor tud igazán adni például a meseterápia, ha a szeretet olyan értelemben van jelen, hogy a hétköznapi terápiás lépések megtétele mellett kicsivel többet, jobbat, szebbet ad a szakember. A szeretet ebben az esetben azt jelentheti, hogy minden ott elhangzott dolog lélekből kell fakadjon, lélekkel legyen jelen. Könyvükben ezt ki is merték jelenteni, hogy attól válik igazán minőségivé egy terápia, ha az három alappillére épül. Ezek pedig a szeretet alappillérei: a szeretetkeret, a szeretettel kikövezett terápiás út és a szeretettel teli szív. Első lépésben nagyon fontos, hogy legyen kialakítva egy szeretettér. Abban a pillanatban, amikor egy adott hely a terápiának az otthona lesz, akkor oda meg kell teremteni azt a jelen pillanatot, amiben felépíthető a tevékenység. Ezt Mircea Eliade is nagyon szépen mondja, hogy kétféleképpen lehet dolgokat megélni: lehet valami szent vagy lehet profán. Amikor az ember megteremt egy lélekkel teli teret, akkor az szentté válik, és ott maga mögött hagyva a hétköznapok pörgését megérkezhet a jelenbe. Egy ilyen térben együttműködni teljesen más megélésekre ad lehetőséget. Biztonságérzetet ad, olyan, mint egy meleg fészek, mint a biztonságos anyaméh. Ha ilyen feltételeket teremtve sikerül dolgozni, a tevékenység valóban minőségi lehet. A másik alappillér, ami ki van jelentve a könyvben, az, hogy az út, ami ennek a terápiának az útja, az igazából szeretettel kell legyen kikövezve. A gondolat onnan is jött, hogy minden tevékenységhez hozzá kell tenni azt a bizonyos lélekkel teli jelenlétet, mert ha csak az elején van jelen, vagy esetlegesen a zárásnál, akkor a köztes rész valahol nem lesz minőségi. A harmadik pillér arra épül, hogy mivel a gyerekek már éreztették, hogy újra bátrak és erősek, és nem félnek, hatalmas, mosolygó szíveket rajzoltak. Ennek a szimbolikáját úgy fordították le, hogy a szerető szív azt jelenti, hogy megérkezik az ember abba a valóságba, abba a királyságba, abba a szent kis térbe, amiért már rengeteget dolgozott, és ami igazából az önmegvalósításnak az egyetlen és igazi feltétele. A Tallian–Bálint szerzőpáros a félelmet próbálta analizálni. Nagyon érdekes, hogy amikor az ellentétét próbálták megtalálni, akkor az lenne az evidens, ha a félelemnek a bátorság lenne az ellentéte, de valójában rá kellett ébredjenek, hogy nem az. Érdekes, de nagyon nagy igazságra találtak, amely teljesen más mederbe terelte akár a szorongásoldás terápiáját is. Azt jelentették ki a könyvükben, hogy a félelem ellentéte maga a szeretet. Ha magát a szeretet szót elemezzük kicsit, már ez is visszaigazolja a feltételezést. A szeretet szóból a szer szótő a szervezet, szerkezet, szertartás szavakkal is közös, együttműködésre, összhangra utal. Az egész ellentéte pedig vitathatatlanul a fél, a részekre bomló állapot, mint például a félelem.
A szeretet a mesékben mindig a legerősebb minőség, a legmagasabb szint, ami elérhető. A szeretet ugyanis maga a megértő és segítőkész állapot, melyet a felnőttek racionális megközelítésével képtelenség elérni, sőt, meg se lehet közelíteni. Ezért van az, hogy a mesékben csak a legkisebb testvér az, aki képes végigmenni a királlyá válás útján, az önmegvalósítás próbatételein, hiszen ő még képes a „szívével” látni, segíteni, meghallgatni, „öreganyának szólítani”, így szeretetből adni és ezáltal bőségesen mindent visszakapni. A krisztusi tanítás is pontosan erre a szemléletre épül, nem véletlen tehát, hogy a szeretet a krisztusi születéssel van összekötve. Ezt a szemléletet már az ókorban egy Tatiosz nevű bölcs is képviselte, aki már Kr. e. 300-ban szeretetiskolát működtetett. Amíg kortársai a számok vagy a csillagok tudományát ismertették meg a világgal, addig ő a szeretet megfelelő megélésére akarta megtanítani az embereket. Tudta ugyanis, hogy a szeretet akkora energia, hogy csak abban az esetben válik áldássá az emberek életében, ha a megfelelő mértékben merik, és meg tudják élni azt. A szeretet ugyanis lehet gyógyító, megtartó, teremtő erő, de ugyanakkor olyan tűz is lehet ez az áramlás, amelynek ereje által pusztítani, gyilkolni is tud az, aki rosszul értelmezi. A recept pedig meg van írva, nem egy titkos kódexben, hanem abban a Bibliában, amely bármelyikünk otthonában fellelhető. Pál apostol a korintusiakhoz írt levelében precízen bemutatja, mit is jelent a szeretet, és miért is érdemes szeretni. A recept tehát már megvan, már csak lépésről lépésre meg is kellene azt élnünk, mutatott rá a mesepszichológus.

(Folytatjuk)