A beszélgetésen részt vettek: dr. Frigy Szabolcs iskolai tanácsadó, egyetemi oktató, Szabó-Thalmeiner Noémi egyetemi oktató, Békéssy Erzsébet természetvédő, dr. Király Lajos református lelkipásztor, pasztorálpszichológus, dr. Jáger-Péter Mónika magyartanár, Bálint Katalin mesepszichológus, dr. Tallian Cristian pszichiáter, Juhász Zita közgazdász, Matusinka Beáta kommunikációs szakember, Lepedus István tanácsadó és tréner. A beszélgetést moderálta: Elek György.

Frigy Szabolcs egy történettel kezdte vitaindítóját. Az iskolában a gyerekekkel megnézték a Samosfil című filmet, mely arról szól, ahogyan egy nagyon teljesítményorientált anyuka neveli a gyerekét. Az egyik hatodik osztályos diák megkérdezte, hogy vajon ez az anyuka szereti-e a gyerekét. Nehéz a válaszadás, hiszen annyiféleképpen tudunk szeretni, és annyiféleképpen gondoljuk, hogy szeretjük a másikat, hogy érdemes elgondolkodni azon, ki tör be a saját világunkba, ki tör be ennek az anyának a világába, aki szentül meg van győződve arról, hogy a jót akarja a gyereknek, és a legjobban szereti. A szeretet kapcsán is ki kell egy kicsit törni magunkból, és egy felső perspektívából kell nézni.

A másik impulzus, ami Frigy Szabolcsot érte egy vizsgán, ami egy kicsit boldogságórás volt, és szeretni tanították a gyerekeket: megsimogatták, megajándékozták őket. Frigy szerint ennek a nevelési formának helye van az iskolában. Ma már arra is tanítani kell a gyerekeket, hogyan kommunikálunk érzelmileg, hogyan adunk át szeretetet. Nagyon sok eddig természetes dologra, amire nem kellett odafigyeljen a tanár és a tanító, az iskola, ma már oda kell figyelni, hogy megtanítsák a gyerekeket az érzelmi kommunikációra, hogy hogyan lehet a szeretetet elfogadni és helyzetbe hozni, hogy meg tudják élni a szeretetet és az élményeket. A tanácsadó termek tele vannak rosszul szeretett gyerekekkel. Hallottunk már viselkedészavarosról, tanulási zavarosról, nevelési zavarosról, de vannak „szeretetzavaros” gyerekek is. Ennek sokféle perspektívája van. Vannak „szeretetzavaros” szülők is, vagy olyanok, akik „szeretetzavarossá” teszik a gyereket. Nagyon sokszor találkozunk „szeretetzavaros” gyerekekkel. Ennek az az egyik oka, hogy sem a szülőknek, sem a gyerekeknek nincs egy objektív mérőeszközük, amivel mérhető, hogyan működik a szeretetáramlás. Mindenkinek van egy sémája arról, hogy ő hogyan kapta a szeretetet — nyilván ez a családban rögzül. Azt is lehet hallani, hogy nem kell beszélni a gyerekkorról, nem is kell gondolni rá, túl kell lépni rajta. Vannak dolgok, melyeken túl lehet lépni, vannak viszont olyan dolgok, melyeket egész életünkben magunkkal viszünk. A szeretetsémánk az, hogy hogyan szerettek minket, miben mértem le gyerekkoromban én a szeretetet. Biztos, hogy rossz szeretetsémákat lehet terápiákkal gyógyítani, de nagyon nehéz. Egy olyan kontextusban van ez, ahol sokat beszélünk a családban a napi dolgokról. Ilyen például az, hogy: fiam ma egykor találkozunk, és elviszlek sportra stb. Érzelmi kommunikációra egyre kevesebb idő jut. Sok szervezési és tényszerű dologgal szembesül a gyerek, s ugyanezekkel szembesülünk a családdal. Ha a családi kommunikációt nézzük, nagyon sok szervezési dolog van, nem találjuk azokat a mozzanatokat, amikor érzelmileg kommunikálunk a családban, ahol érzelmeket fejezünk ki, ahol érzelmeket, szeretetet adunk át vagy szeretetet tudunk befogadni. Ebben az a fontos, hogy nagyon sokszor beleesünk azokba a tényszerű dolgokba, hogy észrevesszük, mi az, amit nem csinálunk jól. A gyerekeknél is a szeretet átadásánál fontos lenne az önbecsülés, az önképükben a dicséret. Amikor annyiféle dologgal egrecérozzuk a gyereket, lehet, hogy a rácsodálkozás, a dicséret, sokszor a céltalan együttlét, de minőségi időben való együttlét nagyon hiányzik.

Honnan indul a szeretetáramlás? — vetődött fel a kérdés. A szeretetátadás, szeretetbefogadás, szeretet-visszautasítás egy áramlás kell legyen. Megvan, hogy honnan indul, hogyan fogadom be, és esetenként benne van az is, hogy visszautasítom. Tanulni kell azt is, hogy hol vannak a személyiség határai, mindenkit közel engedek magamhoz, vagy kell-e szabályozni stb. A szeretet visszautasítása kapcsán vannak olyan megfigyelések, hogy egyes emberek nehezen tudják befogadni a szeretetet. Vannak olyan időszakok — a depressziós időszakok —, amikor nehezen tudjuk befogadni a szeretetet. Ott van a család, mégis egyesek olyan lelkiállapotba kerülnek, hogy nehezen tudják befogadni a szeretetet, nem hagyják magukat szeretni, vagy vannak ilyen áldozatszerepek, amikor belehelyezkedik az illető az áldozat szerepébe, hogy őt úgysem szereti senki, s úgy érzi, emiatt nem tudja befogadni a szeretetet. A stressz, a kiégés a társadalomban is olyan hatást ér el, hogy nem leszünk érzékenyek a kommunikációra, kiégünk, úgy érezzük, hogy túl kell élni, s ezekben az időszakokban kevésbé vagyunk fogékonyak a szeretetre.

Lehet-e aszimmetrikusan szeretni? — vetődött fel az újabb kérdés.

Frigy Szabolcs úgy látja, nagyon sokszor a rossz szeretet paternalisztikus. Ez azt jelenti, hogy felülről szeretik a gyereket. A házasságban is nagyon sokszor nem szimmetrikusan szeretünk, hanem valahol van egy aszimmetria. A szeretetáramlásban mindenképp kell valami aszimmetria. A szülő ül a gyerekkel, és valahol rá tud csodálkozni abban a minőségi együttlétben, hogy ő milyen. A nevelés egy aszimmetrikus kapcsolat, de a szeretet nem aszimmetrikus, a gyerek is ott van a maga teljes személyiségében, akkor tud kapcsolódni a szülőkhöz, akkor alakul ki köztük az az élmény, hogy együtt vannak és szeretik egymást. Nagyon fontos, hogy a szeretet demokratikus legyen — hangsúlyozta Frigy Szabolcs. A szeretet nem autokrata, nem kisajátítható, egy demokratikus folyamat kell legyen. Házasságban soha nem vezet jóra az, ha bármelyik fél elkezdi fokozni a szeretetet. A családban van a szeretetnek egy körforgása. Van-e olyan a családban, aki mindig ad? Ha igen, ez akár kiégéshez is vezethet. A családban akkor működik a szeretetáramlás, ha én adok, de valahogy én is kapok szeretetet a házastársamtól, a gyerekemtől. Azoknál, akik úgy élik meg a kapcsolataikat, hogy valaki mindig csak ad, és valaki mindig csak elfogad, a szeretetkörforgás nem működik. A családterápiában akkor alakulnak ki gondok, ha a szeretetkörforgás megakad, ha valamiért nem működik ez a dolog. Az is egy módja a család helyreállításának, ha megnézzük, hol van ez az elakadás, mi az, ami megakasztja ezt az áramlást, mert csak működő kapcsolatokban tud a szeretet jól áramolni. Ha jó a kapcsolat, képesek vagyunk erre a kétirányú szeretetadásra és -elfogadásra.

Frigy Szabolcs egy másik gyakori dolgot is kiemelt. Vannak esetek, amikor a férj nagyon motivált, például ő főz kávét a feleségének. Ezt azért csinálja, hogy a felesége érezze, hogy szereti. A feleségtől pedig elvárja, hogy tudja, miért főzi a kávét. Nagyon sokszor előfordul, hogy az egyik házastárs tudja, hogy a másik miért csinál dolgokat. Nagyon sokszor ott hibázunk, hogy a fejünkben teljesen világos dolog legalább annyira világos a másik félnek is. Éveket lehet úgy eltölteni, hogy nem mondják egymásnak, hogy szeretik, mert a másik fél tudja. Alapvetőben nem szabad ebben a hitben megmaradni, hogy azért csinálok valamit, mert szeretem a másikat, a másik pedig tudja, hogy ez így van. Frigy olvasta valahol, hogy rosszul értelmezik a szeretetet azok, akiket nem szerettek. Ez egy nagyon sarkalatos pont. Van olyan fiatal, aki abban élte meg, hogy az apja gondoskodott róla, hogy verte. Kialakul egy olyan szeretetnyelv, amivel ő egy másfajta kapcsolatban nem fogja megérteni az együtt töltött időt. Csak az tudja elfogadni, értékelni a szeretetet, akit valaha tényleg szerettek, és maga is akkor tud majd igazából szeretni, ha volt egy nagyon mély gyerekkori tapasztalata. Valaki az egyik évben azért kapott közgazdasági Nobel-díjat, mert bebizonyította, hogy a család leírható a hagyományos közgazdasági elvekkel: az adok-kapok és a kereslet-kínálat viszonyában. Ez nagyon a huszonegyedik századra jellemző felismerés. Ahhoz, hogy a szeretet jól működjön, meg kell tapasztalni a feltétel nélküli szeretetet. A gyerekkornak ez egy nagy kihívása, hogy a gyereknek éreznie kell, hogy bármit csinál, van valaki, aki feltétel nélkül szereti. Nem lehet azt, hogy amennyit kapok, annyit fogok visszaadni. Ha van az ember életében egy olyan tapasztalat, hogy feltétel nélkül szerették, akkor a partnerével is együtt tud élni. Max Weber szociológus leírta, hogy a vallás nélküli világot varázstalanítani kell. Ez indítja el a profanizálódás gondolatát. Ez a varázstalanítás eredményes volt, mert ma már a gyerekeket is nagyon nehéz megtartani a szeretet varázsában. A közösségi média, a reklámok stb. nagyon hamar lehozzák a gyerekeket a hideg realitás szintjére. Ma már tudatosan tenni kell azért, hogy ameddig csak lehet, a gyerekeket bent tartsuk ebben a varázsvilágban, mert a gyerekeknek van egy olyan részük, személyiségük, ami csak ebben a világban tud fejlődni. Ahhoz, hogy egy gyerek igazán tudjon örülni, például a karácsonynak, vagy tudjon hinni a szeretet átütő erejében, az kell, hogy megtapasztalja a varázsát a világban. Erre érdemes odafigyelni az előttünk álló ünnepekhez közeledve, hogy hogy tudnánk ezt a világot megteremteni, amiben családon belül működik a szeretet áramlása, ahol tudunk adni és kapni is, mert a szeretetnek csak a minőségi időben van súlya.

Békéssy Erzsébet számára nagyon fontos a szeretet. Sajnálatosnak tartja azt, hogy a szeretet ünnepére készülve jut nagyon sok embernek az eszébe, hogy milyen fontos a szeretet, ekkor beszélnek a legtöbbet róla, akár tesznek is valamit, jótékonykodnak, ajándékoznak, holott a szeretet mindennap jelen kell legyen az életünkben. A Jóisten ezt a szeretetet akkor adja, amikor megszületünk, de van, akiben megmarad, és ki tudja fejteni mások iránt, de van akiben, nem marad meg. Azokon kell segíteni, akikben nem marad meg, nem érlelődik tovább a velük született szeretet. Békéssy azt tartja: ahhoz, hogy őt valaki kedvelje, az első lépés, hogy mosolyogjon. Ha a másik fél visszamosolyog, akkor megvan az esélye annak, hogy a két ember között kialakuljon egy szeretetteljes kapcsolat. Ez egy jó kezdet, de nem elég, mert tenni kell azért, hogy a kezdeti szeretet nőjön, megmaradjon, ne fogyjon el… Békéssy erre akkor jött rá, amikor nyugdíjba ment, sok szabadideje lett, s megadatott számára a lehetőség, hogy tegyen valamit másokért. Létrehozta az Élet Fája – Környezetvédelmi és Humanitárius Egyesületet, ami környezetvédelmi és humanitárius feladatokat lát el. Olyan embereket igyekszik az egyesület köré toborozni, akikkel együtt szeretettel tudnak tenni valamit egymásért. Sok lehetőség van arra, hogy az emberek közel kerüljenek egymáshoz és megismerjék egymást. Nagyon fontos minden ember számára, hogy egy közösséghez tartozzon. Békéssy a saját tapasztalataira építve a szeretetről beszélve egy történetet mesélt el. Az óvári Stefania árvaházba megérkezett egy gazdag személy, aki örökbe akart fogadni egy gyereket. Közölte a gyerekkel, hogy mindent meg fog kapni, amire szüksége lesz (az anyagiakra gondolt), a gyerek viszont nem ment el, mert úgy érezte, hogy neki nem az anyagi jólétre van nagyobb szüksége, hanem a szeretetre. Az óvári árva gyerekeket többször vitték el kirándulni családokban élő gyerekekkel, ahol egy-két nap után összebarátkoztak, és nem volt érezhető a különbség a szegény és a jó módú gyerekek között. A gyerekek még tiszták, arra kell törekedniük a felnőtteknek, hogy ezt a tisztaságot megőrizzék. SZFÚ

(Folytatjuk)