Egy évvel ezelőtt a legtöbben bulizni, baráti összejövetelre készültünk, terveztük, mi legyen a menü, és a tűzijáték megtekintését is beiktattuk programunkba. Idén minden kicsit másként zajlik, hiszen a koronavírus-járvány miatt meghozott megszorító intézkedések következtében elmaradnak a szokásos szilveszteri bulik, a városokban az utcabálok, a legtöbb helyen az éjféli tűzijátékról is lemondtak, hogy az emberek ne menjenek tömegbe. Ez az évforduló mindenki számára emlékezetes marad, mivel merőben más lesz, mint az eddigiek. A nagy forgatag helyett a kisebb baráti, családi összejövetelek kerülnek előtérbe, ahol kellemesen lehet beszélgetni, társasjátékozni, közösen filmet nézni vagy a tv műsorkínálatából válogatni. Bárhogy is töltjük idén a szilvesztert, van néhány hagyomány, ami szerint szervezzük a szilveszteri és újévi programjainkat, a szokások és hiedelmek pedig azt a célt szolgálják, hogy a következő esztendő is egészséget, szerencsét, bő termést, az állatállomány szaporaságát hozza. A népi kalendárium szerint szilveszter az új év első napjával összefüggő nap, ezért a két nap szokásai, hiedelmei gyakran azonosak, illetve mindkét napra érvényesek.
A babonák széles skálája a szilveszter ünnepéhez kötődik. Ekkor teszünk fogadalmakat, s ekkor tehetünk a legtöbbet a következő évi sikereinkért.
Csupán néhány évszázada lett január első napja az új év kezdete, a régi időkben tavasszal vagy ősszel kezdődött az új esztendő. Az újévi szokások nem változtak az idők folyamán: még mindig úgy tarják, az év első napja döntő szerepet játszik abban, hogy milyen szerencsénk lesz az új évben.
Az év utolsó napján évszázadok óta szokás a zajkeltés, a tűzgyújtás. Régen dobokkal, ostorral, kolomppal, dudaszóval hangoskodtak, manapság petárdákkal, tűzijátékkal, hangos zenével teszik. Valamikor még tudták, hogy a sötétséget és az ahhoz kapcsolódó rontó erőket űzték el a ricsajozással, ma már inkább a jókedvünket fejezzük ki, de kétségtelen, hogy az ősi szokás éled újjá ilyenkor, még ha ennek nem is vagyunk tudatában. A zajkeltés már az esti szokások közé tartozik, ám szilveszter napján egész nap ajánlatos betartani néhány íratlan szabályt. Nem szerencsés például az év utolsó napján házimunkát végezni. Ennek a háziasszonyok biztosan örülnek, bár nehéz betartani a teljes tilalmat. Régi babona szerint arra is ügyelnünk kell, hogy semmiképpen ne teregessünk a szabadban, mert az halálesetet hozhat a családba. Újév napján tiltások egész sora hivatott biztosítani a következő esztendő szerencséjét. Ezen a napon ne adjunk kölcsön semmit, mert nehezen kapjuk vissza. Söpörni, szemetet kivinni is tilos az év első napján, mert az egész évi szerencsénket dobnánk ki vele. Veszekedni sem ajánlatos, hiszen amit az év első napján teszünk, az várható az egész évben. Inkább figyeljünk jobban egymásra, beszélgessünk, nevessünk sokat, kívánjunk jót másnak, magunknak! Egyre viszont nagyon figyeljünk: férfi legyen az első, aki átlépi a házunk küszöbét, és boldog új évet kíván, mert ő hordozza a szerencsét. Valamikor erre nagyon ügyeltek, ezért az asszonyok el sem hagyták a házat, csak másnap mentek szomszédolni.
Ajánlott szilveszter éjjelén pontban éjfélkor az összes ajtót kinyitni, hogy az óév kimehessen, ugyanis ha nem távozik, az új év nem tud bejönni. Akitől ezen a napon csókot kapunk, az egész évben szeretni fog bennünket.
Újév napja különös jelentőséggel bír, mert elárulja, mit tartogat számunkra az elkövetkezendő 12 hónap. Régen hagymakalendáriumot is készítettek az időjárás megismeréséhez. Rétegeire szedték a hagymát, és 12 lemezbe sót tettek, mindegyik egy-egy hónap megfelelője volt. Amelyik hagymaréteg reggelre átnedvesedett, az annak megfelelő hónapra sok csapadékot vártak.
Feltétlenül viseljünk valami pirosat magunkon! A hölgyeknél a legjobb, ha piros bugyit húznak erre az estére. Ez a szín bevonzza a szerencsét és a pénzt a következő esztendőben.

Mit együnk, igyunk?

A jó évkezdésnek velejárói a jó italok és a bőséges étkezés. Aki újév napján édeset eszik, annak az egész éve édes lesz. Szárnyast viszont még véletlenül se készítsünk, mert a tyúk hátrafelé kapar, elkaparja a szerencsénket. Annál inkább süssünk, főzzünk és együnk disznóhúst, mert a disznó előrefelé túr, így kitúrja a szerencsét számunkra. A szilveszteri és az újévi asztalra kerüljön most is, éppúgy, mint karácsonykor, mák, dió, fokhagyma és ahol szokás, lencse is. Ezek bőség- és egészségvarázsló, rontást elűző erejét eleink igencsak komolyan vették, nekünk sem árthatnak. A hallal is jobb óvatosnak lenni, mivel folyó menti vidékeken szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), másutt viszont baljós állat, hiszen elúszik vele a szerencse. Az újabb keletű babonák, szerencsehozók közé tartozik a szerencsepatkó, a négylevelű lóhere, a kéményseprő. Süteménytésztából, marcipánból könnyen kivitelezhetők, és jól mutatnak a tálon.
Sokan elképzelni sem tudjuk az újévet virsli nélkül, a decemberi virslifogyasztásunk majdnem fele szilveszterre esik. De kitől ered a hagyomány, miszerint a szilveszteri teríték egyik fontos eleme a virsli kell hogy legyen? Feltehetően a németektől vettük át a szokást, leginkább praktikus okokból: mivel a babona szerint sem halat, sem szárnyast nem szerencsés enni az új év első napján, ezért a virsli tökéletes alternatívának bizonyult.
Szilveszterkor a virslin kívül rétest is ettek, ami természetesen szintén nem véletlenül került az asztalra: a hosszúra nyújtott rétes a sokáig tartó szerencsét szimbolizálta, amire újév napján számítottak. Sokan készítettek szilveszterkor töltött húsokat is, de alaposan megtömve, hogy az új évben még véletlen se szűkölködjenek.
Ma már természetes, hogy az ételeket pezsgővel folytjuk le, na de miért a gyöngyöző itallal koccintunk? Az 1600-as években élt egy Dom Pierre Perignon nevű szerzetes, aki az első pezsgőt elkészítette, és sokáig igazi kincsként őrizték a receptet. Az ital gyorsan meghódította a világot, de csak az igazán módosak engedhették meg maguknak, ugyanis minden üveget 15 hónapig érleltek. Így a pezsgőhöz a luxus érzése társul mind a mai napig, amihez így az a hiedelem kapcsolódik, hogy ha pezsgőt iszunk, az új évben bőven lesz mit a tejbe aprítanunk.

Sógor Beáta