November 14-e a Nobel-díjas dr. Frederick Grant Banting születésnapja, aki feltalálta a cukorbetegség kezeléséhez használatos inzulint. Éppen ezért ezen a napon van a diabétesz elleni világnap is, melynek célja a cukorbetegség veszélyeivel kapcsolatos nemzetközi figyelemfelkeltés. Jeles nap az idei, hiszen éppen száz évvel ezelőtt, 1921 őszén sikerült izolálni az inzulint, amely azóta cukorbetegek millióinak életét mentette meg, ha nem is gyógyította meg őket — hívja fel a figyelmet az Egészségügyi Világszervezet. A WHO egyúttal azt is hozzáteszi, hogy az idei világnapot is beárnyékolja a koronavírus-pandémia, amelynek „eredménye”, hogy szerte a világon rengeteg cukorbeteg került kórházba a COVID-19 betegség nagyon súlyos formáival, sokan pedig elhaláloztak a szövődmények nyomán.

Amint azt a szakemberek is sokszor kihangsúlyozták már, ám sokan mégsem veszik komolyan: a diabétesz megállíthatatlanul terjed Romániában is, akár a járványos megbetegedések. Az idei év első felében 39 750 új diabéteszes beteget vettek nyilvántartásba Romániában, tízezerrel többet, mint 2020 azonos időszakában — akkor 29 676 pácienst fedeztek fel. Az új betegekkel a nyár elejére 1 220 486-ra nőtt a cukorbetegek száma az országban, száz lakosból hatan cukorbetegek.

Szatmár megyében 2020 első felében 738 beteget fedeztek fel, ellenben az idei első hat hónap során már 979 lakosról derült ki, hogy diabéteszben szenved, amivel 26 135-re nőtt az igazolt betegek száma. Ez azt jelenti, hogy az országos átlagnál többen, száz lakosból közel nyolcan (7,9) cukorbetegek megyénkben. 

Széles körű szűrésre lenne szükség, ám a koronavírus-világjárvány miatt erre idén sincs lehetőség, így ez már a második esztendő, amikor elmarad a Szatmár Megyei Sürgősségi Kórház diabéteszszűrési akciója. Legutóbb 2019-ben szervezték meg a népszerű vizsgálatokat, akkor pedig a résztvevők közel 42 százalékáról bizonyosodott be, hogy szív- és érrendszeri megbetegedésekre utaló bántalmai vannak, öt újabb cukorbeteget is felfedeztek, egy lakos pedig olyan magas vércukorszinttel érkezett a felmérésre, hogy még az is csoda volt, hogy rosszullét nélkül eljutott a szűrés helyszínére, a vércukorszintje ugyanis az 500 mg/decilitert is meghaladta a mérésen.

Mi a vércukor-önellenőrzés?

A cukorbetegség (latin nevén diabetes mellitus) olyan alattomos, egész szervezetünket érintő betegség, amely a vércukorszint tartós megemelkedésével jár. A cukorbetegség az anyagcsere-folyamatokat rendkívül kedvezőtlen módon befolyásolja, szervezetünket erősen igénybe veszi, és számos súlyos szövődmény (érelmeszesedés, vesekárosodás, szemkárosodás stb.) kialakulásáért felelős. Éppen ezért fontos, hogy a diabéteszben szenvedő betegek saját maguk is képesek legyenek a vércukorszintjük rendszeres ellenőrzésére.

A cukorbetegségnek alapvetően két fajtája ismeretes: az 1-es és a 2-es típusú diabétesz. 

Az 1-es típusú cukorbetegséget régebben ifjúkori cukorbetegségnek is hívták, mert általában gyermek- vagy serdülőkorban kezdődik. Az inzulin termelődése folyamatosan csökken, majd rövidebb-hosszabb idő alatt megszűnik. Akár néhány hét vagy hónap (néha azonban több év) alatt alakul ki a markáns vércukorszint-emelkedés. A vérben egyre magasabb a cukor szintje, de a szervezet valósággal éhezik. A vizeletben aceton mutatható ki, és a beteg lehelete jellegzetesen aromás illatú. A beteg fogy, erőtlenné válik. Nagy mennyiségű cukor jelenik meg a vizeletben, a vizelet mennyisége nő, és emiatt szomjúság, fokozott folyadékfogyasztás alakul ki. A beteg inzulinkezelés nélkül nem tartható életben.

A 2-es típusú, régebben időskorinak nevezett cukorbetegség esetén az inzulintermelés általában normális vagy akár fokozottabb is lehet, de az inzulin hatása csökkent. A sejtek nem tudják megfelelő hatékonysággal használni az inzulint, így adott mennyiségű inzulin sokkal kisebb hatásra képes, mint az egészséges szervezetben. Orvosi nyelven ezt az állapotot nevezzük inzulinrezisztenciának. Gyakori, hogy önmagában az elhízás inzulinrezisztenciát okoz.

Ebben a diabétesztípusban a betegek jelentős része túlsúlyos vagy elhízott. A folyamat alattomosan lassú, emiatt sokszor előbb alakulhat ki a cukorbetegséggel összefüggő maradandó károsodás (általában érszövődmény), mint bármilyen panasz. Korai felismerése csak célzott szűrővizsgálattal lehetséges, ez 45 éves kor felett mindenkinél, az alábbi kockázati tényezők meglétekor korábban és gyakrabban is indokolt: cukorbetegség előfordulása a családban, kívánatosnál nagyobb testsúly, kóros vérzsírszint, ismert magasvérnyomás-betegség, ismert érbetegség, 4 kilogrammnál nagyobb súlyú újszülött világrahozatala és/vagy terhességi cukorbetegség, kis születési súly (2500 g alatt), közvetlen családtagok korai halála keringési betegségek következtében (férfiak 50, nők 45 éves kor alatt).

A mai álláspont az, hogy mindkét diabéteszfajtában szükséges a rendszeres vércukor-önellenőrzés. A különbség abban áll, hogy az inzulinnal kezelt betegnél gyakrabban kell ellenőrizni a vércukorszintet.

Bumbuluţ Krisztina