„Május 8–13. között zajlott a kirándulás, amire már mondhatni február óta készülünk, két barátommal, Dragoş Georgescuval és Bikfalvi Zsolttal. Régi vágyunk volt eljutni a Duna-deltába, mivel Zsolt már járt ott, és folyamatosan a táj szépségeit és a fotózásra alkalmas látványosságokat ecsetelte számunkra.
A Duna-deltában tulajdonképpen május 9. és 12. között tartózkodtunk, a többi napunk az odautazással telt el. Tulcsában szálltunk meg első este, és másnap motorcsónakon vittek el minket a Mila 23 nevű faluba, ahol nagyrészt lipovánok laknak. A szálláshelyünkül szolgáló panzió személyzete intézte a teljes kirándulásunkat, a fakultatív programjainkkal együtt. Mintegy 500 fő lakik a településen, nagy részük óhitű ortodox, míg az épületek tekintetében a legtöbb ház jellegzetes, kék színű. Románul és oroszul beszélnek, szinte minden korosztály beszéli még az oroszt. Teljesen felszerelt település (több panzió, élelmiszerüzletek, szórakozóhely, általános iskola, víztisztító állomás stb.), csak csónakkal lehet megközelíteni. Naponta két járat indul Tulcsából és vissza, a többi településre egyénileg, saját vagy bérelt csónakkal lehet eljutni” — mesélte Hágó Attila Nándor.
„Természetvédelmi terület a Duna-delta, amelynek csak bizonyos részei látogathatók, azok is csak szervezett formában, helyi vezetővel és csónakkal, egyes területek pedig teljesen védettek, csak különleges jóváhagyással lehet bemenni, szakembereknek. A csodálatos vízi élővilággal ismerkedtünk meg mindennap, gyakorlatilag szinte reggeltől estig a vízen voltunk. Számos madárfajtát sikerült megfigyelnünk és lefotóznunk, ugyanakkor a motorcsónak vezetője számos érdekes információt közölt a Duna-deltáról és annak élővilágáról. Lehetőségünk volt fotózni hattyút, pelikánt, sirályt, kócsagot, kormoránt, különböző sirályfajtákat, vadkacsát, nyári ludat, jégmadarat, sast stb.), valamint különböző vízi növényeket. Elvittek minket a leteai erdőbe, ahol az elvadult lovak és tehenek vannak (az egykori kollektívákból engedték őket szabadon). Voltunk egy kis szigeten, egy kolostorban, meglátogattuk Sulina városát és ennek régi temetőjét, ahol több mint 10 nemzet és 5–6 felekezet elhunytjait helyezték örök nyugalomra. Itt egy külön kirándulás keretében elvittek minket a Fekete-tengerig. A vízi élővilágon kívül fotóztuk a helyi jellegzetes épületeket, a nemzetközileg védett temetőt, hajókat, kikötőt, világítótornyokat, halászokat stb. Volt alkalmunk megismerkedni a helyi gasztronómiával is. Utolsó este a helyiek ünnepi műsorral kedveskedtek a szálláshelyen vendégeskedőknek, a helyi énekkar és tánccsoport lépett fel, amelyek orosz (lipován) népdalokat és táncokat adtak elő a panzió udvarán. Tervezzük, hogy valamikor az év folyamán egy közös kiállítást állítunk össze az itt készült fotókból. Egy csodálatos élmény volt, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha lehetősége van rá, töltsön el itt néhány napot” — zárta élménybeszámolóját a fotóklub elnöke, Hágó Attila Nándor.