Pedig ezek a támogatások épp azokról a kistelepülésekről kellene hogy szóljanak, amelyeknek nincs több százezres lakosságuk, nem tudnak és nincs is szükségük több milliárd lejes projektekre, az életminőség viszont javításra szorul, és a lakosság komfortérzete is hagy kívánnivalót maga után.
A Saligny-alapban 50 milliárd lej van, erre kell lecsapniuk az önkormányzatoknak. Hétfőn a bukaresti közgyűlés elfogadott több, csak a fővárost érintő Saligny-projektet, szinte nyolcmilliárdra pályáznának a totálból. Na nem biztos, hogy az összes projektet és a teljes összeget jóvá fogja hagyni a kormány szakbizottsága, de ha csak a felét megkapja a főváros, az már akkor is sok. Képzeljük csak el, ha hasonló léptékben csatlakozik a programhoz Jászvásár, Brassó, Kolozsvár, Temesvár, Konstanca és még pár hasonló kaliberű város, ez esetben el is szippantották a támogatást mindenki más elől. Nagyvárad a tizedik legnagyobb város Romániában kétszázezer lakossal, mikor fog sorra kerülni ilyen konkurencia mellett Szatmárnémeti, Nagykároly vagy Tasnád?
A nagyvárosoknak sajnos két nagy aduász is van a lapjaik között, a sok lakos és az erőteljes lobbi. Ha politikailag is jól vannak jegyezve, akkor három. Egy fél hektáros park sokkal több emberhez „jut el” városon, mint falun, hiszen nagyobb a népsűrűség; mikor fog tudni csak e mellett az érv mellett szóhoz jutni egy községi rangú település? Pedig ez az építkezéseket, közműhálózat-bővítést és településfejlesztést célzó projekt a kistelepüléseknek a kiváltsága kellene hogy legyen, amelyek még mindig gázra várnak, vagy lehet, hogy az a helyzet, hogy még a csapvízhez sem fér hozzá minden háztartás. A kicsik ráadásul nem férnek hozzá EU-s támogatásokhoz, mert azt is inkább azoknak adja az Unió, akik sokan vannak. Nagyon sok romániai kistelepülés remélte azt, hogy ez a program számukra lett kitalálva, azonban ahogy most áll a helyzet, egyáltalán nem lehetnek bizakodók, hogy megkapják a támogatást azokra a terveikre, amikre a projektet megírták és leadták.

Pricz Csaba